Harangszó, 1919
1919-11-23 / 46-47. szám
— — 1919. november 23. HARANOSZÓ. 243. Bence: (Az ajtó előtt visszafordul, ép úgy Szigeti is.) Megáldja Isten a ti munkátokat is . . . Nézegettek, lányok, nézegettek? Zsuzsi: Ráérünk, hisz vasárnap van. Szigeti: No persze. (Lidihez.) Lidi! idehaza vannak az öregek? Lidi: Édesanyám bennt ül a szobában, csak tessenek bemenni. Édesapám is mindjárt haza jön. Szigeti: No, akkor menjünk, testvér. (Kopognak az ajtón s bemennek.) Tizedik jelenet. Lidi, Zsuzsi. Zsuzsi: Lidi: ezek kérőbe jöttek. Lidi: Úgy-úgy, mintha más dolguk nem lenne nálunk. Zsuzsi: Dejszen, szívem, igen kiparádéztak. Lidi: Hisz vasárnap van. Zsuzsi: Hohó, látom én őket minden vasárnap, de nem ilyen parádésan, hanem olyan piszkos, foltos ruhában, mintha csak a kol- du8birótól kérnék kölcsön. Legfeljebb akkor öltöznek tisztességesebb ruhába, mikor templomba mennek. Lidi: De rossz nyelved van, mindenkit megszólsz. Zsuzsi: No, lám már véded. Látom már, tetszik neked az a gazdag, vén ember, felesége lennél? En ugyan nem volnék olyan bolond, hogy ilyen csúnya, vénség- hez mennék feleségül. Tizenegyedik jelenet. Előbbiek, Bábi. Bábi: (Az első ajtóból int Lidinek.) Gyere be, lelköm leányom. Lidi: (Bábihoz megy s Zsuzsi az alatt leül a padra, lapozgat a Lidi által ott hagyott könyvben.) Miért menjek be édes anyám? Bábi: Nagy szerencséd akadt, aranyos leányom. Itt van nálunk A gazdag, özvegy Szigeti András i kérőbe. Ilyen nagy szerencsét nem is álmodhattál volna magadnak, galambom gyerekem. Lidi: Nem kérek belőle, édes anyám. Bábi: (Meglepetve bámul Lidire, míg végre kifakad.) Elment az eszed, te leány?! Lidi: Nem ment el, édes anyám, de nem kell nekem ez a szerencse; az olyan férj, aki annyi idős, mint "édes apám. Felesleges is bemennem, megmondhatja neki édes anyám, hogy nem megyek hozzá. Bábi: Hát kire vársz, te leány, ha még ilyen nagy szerencsét is el akarsz dobni magadtól . . . Vagy tán azt hiszed, hogy az a kevély Bárdosi elvesz? Lidi: Bízom Ígéretében. Bábi: Csak aztán meg ne csalatkozzál ! Különben ő is csak szegény ördög. Ha elvesz is, nyomorúság kergetője leszel. Azért nem is hagyom annyiba a dolgot, ha törik, ha szakad is, de Szigetihez mégy feleségül. Jössz velem, igent mondani. Lidi: Jobb lesz, ha nem megyek be, édes anyám, mert én amilyen őszinte vagyok, kereken megmondom neki, hogy köszönöm megtisztelő szándékát, de nem mehetek hozzá. Édesanyám pedig olyan kifogást mondhat, amilyent akar. Bábi: óh, menybéli nagy Úristen I miért vered meg a szegény szülőket ilyen önfejű, makacs gyerekekkel ! . . . Tudd meg, te leány, azért sem utasítom el, hanem azt mondom néki, hogy örömmel adunk hozzá s örömmel mégy hozzá. Lidi: Mit nyer vele, édes anyám? Bábi: Te nyersz vele, te, nem én! Lidi: Én hát nem. Olyan nyereség nekem nem kell. Nem vágyódom gazdagság után. Bábi: (Gúnyosan.) Ugy-e, csak azután a koldus Bárdosi legény után?! . . . Tudom azt jól . . . Tehát megértsd: ha már az ördög ahhoz kötötte eszedet, tudd meg tőle még ma biztosan, hogy el- vesz-e, vagy sem? Mert ha tovább is csak hitegetni akar, akkor nem vársz reá, mégy okvetlen a kész szerencséd után . . . Megértetted ? Lidi: (Szomorúan szól.) Értem, édes anyám, értem. Bábi: Ahoz tarcsd hát magadat. Most pedig ha már nem jössz be hozzájuk, menj a konyhába, hogy ne lássanak, mikor elmennek. (El.) Lidi: Igaz, mondta Kálmán, hogy eljön beszélni velem... Vájjon, mit akar mondani? . . . Jaj nekem, ha most sem jutott elhatározásra, elvesztem akkor örökre. (El.) Tizenkettedik jelenet. Zsuzsi, Bábi, Szigeti és Bence. Z-uzsi: Ejha, de magamra hagytak. (Az utca kerítéshez megy.) Szigeti, Bence és Babi liba sorban jönnek ki a házból. Bábi: (A kérőket kiséri előző beszédet folytatva.) Csak tessék, galambom András, megnyugodni, örömmel, szeretettel megy feleségül kigyelmedhez a Lidi lányom. Megbecsüli ő kendet és úgy gondozza a kis, aranyos Pisti fiát, mintha csak a saját gyermeke volna. Hiszen az én gyermekem a Lidi, hát hogyne volna akkor jó. Bence: A’ szent igaz, én is amondó vagyok, jóravaló lány a Lidi. Bábi: Nagyot vétkezne Isten ellen is, aki bármi rosszat mondana rá. Szigeti: Igaz, igaz, jó lány a Lidi, azért is mindjárt ő rá vetettem szemömet. . No, minden jót kívánunk. (Búcsúzkodnak.) Bábi: Isten áldásával járjanak kendtek. (Vissza megy a házba.) (Folyt, köv.) külmml a Haranp terjesztésére! Olvassuk a bibliát. November 23. vasárnap, Zakariás 6. „ 24. hétfő, Zakariás 7. * 25. kedd, Zakariás 8. „ 26. szerda, Zakariás 9. „ 27. csütörtök, Zakariás 10. „ 28. péntek, Zakariás 11. „ 29. szombat, Zakariás 12. „ 30 vasárnap, Zakariás 13. December 1. hétfő, Lukács 1, 68—79. „ 2. kedd, Titus. 2, 11 — 14. „ 3. szerda, Galat. 4, 1—7. „ 4. csütörtök, Zakariás 14 B 5. péplek, Malakiás 1. „ 6. szombat, Malakiás 2. Szerkesztői üzenetek. „Ml katholikusok." Pártpolitikai cikket nem szabad közölnünk. A versei közüijük. — Sz. Iduska Bana. A lapot rendesen expe- diáljuk. Nem rajtunk múlik, hogy két hónap óta nem tetszik egyetlen egy példányt sem kapni. Tessék a póstán megreklamálni. Valósainüleg a román megszállásnak tud- hatób be. — K. M. Répcelak. A névsort legközelebb hozzuk. Sok-sok meleg üdvözlet. — G. Elekné Bpest. A lapot rendesen küldöttük, de a románok úgy látszik egyetlen egy példányt nem eresztenek be Budapeslre. A hiányzó számokat küldjük. — Sz. P. Nemesládony. Jó akaró támogatásukért fogadják a helyütt is, ön és a nemesládonyiak hálás köszönetünket. A reformációi szám 3000 kor. több et kiadást jelent. — H. L. Aba. Valószínűleg mint most. Máskép egyenlőre nem kaphatja meg mint hogy személyesen fel megy Budapestre s hazulról hozott községi szemé- azonossági bizonyítvánnyal a cseh konzulátusnál egy útlevélért jelentkezik. Csite könyvét Wellisch cég Szcntgotthárdról utánvétellel megküldi. Ha pénzt Abán fel nem veszik, tessék egyelőre várni. Levél
