Harangszó, 1919
1919-01-26 / 04. szám
X. évfolyam. 1919. január 26. 4 szám. VALLÁSOS NÉPLAP. Alapította: KAPI BÉLA 1910. Felelős szerkesztő, kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. A kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA szerkesztő, Szentgotthárd (Vasvármegye) Flóflzatésl ára 62 siómra közvetlen küldéssel 10 korona, csoportos küldéssel 8 korona. Kéziratok Lovészpatonára (Vaszprémmegyt), előfizetési dijak, reklamációk a HARANG8ZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. TARTALOM: Tóthné Munkácsy Elenóra: Imádkozom... (Vers.) — Szalay Mihály: A tékozló fiú útján. — Hadifoglyaink hazaszállítása. — Ypszilon: Két malomkő között. — Balogh István: Béke előtt. — Az új szabadság. — Egy gondnok széljegyzetei. — Turóczy Zoltán: Az este. (Vers.) — Csöndes percek. — Hírek. Imádkozom... Már gyernifiMeremban imádságes lettem, Imánál feküdtem, imánál ébredjem, & hegy csak mindaZeítnafc beldeg legyen éltül?, ftik színemhez nettek: imádkezem értük. Majd az emberekért kértem igaz hitben: Hegyen jéság, erény Uram minden színben! Rértem önzetlenül mindenkiért, másért; Tudtam imádkezni az egész nilágért... Imádkoztam aztán olykor magam régeit, Mikor beldeg ncltam s miker fájt az élet... «'jóságos Istenem tartottad-e számon Áz én sok szomorú, könnyes imádságom?! És tcnább ... így tenább, ifjúságéin míg folyt: Minden gendelatem egy-egy imádság nett; ^zörgés munkám közben, se fossza, se rége : Imádság nett az én lelkem üdncssége!... k> imádkezem most is forrón, buzgósággal, Tett a lelkem ezer könnyes imádsággal. Imádkezem, de most nem magamért, másért, Iranern csupán az én drága, szent hazámért!... Tóthaé Munkácsy Eleonóra. A tékozló fiú útján. Irta: Szalay Mihály. Oda állt korunk Isten elé: Add ki nékem az örökségből az én részemet! Isten kiadta sokkal nagyobb mértékben, mint bármelyik kornak azelőtt. Kiadta műveltségben, tudományban, csodás találmányokban, kényelemben, gazdagságban, élvezetekben. Soha ilyen könnyen hozzá nem juthatott senki a művelődés forrásaihoz, mint korunkban, mikor könyvek, lapok, iskolák olcsón nyújtották az ismeretet a legalsó és legszélesebb nép- j rétegeknek is. Soha ilyen magasra és mélyre nem hatolt a tudomány, mint ma, mikor megméri a csillagok világát és látja finom eszközeivel a vízcseppben élő ezer meg ezer apró lény életét. Soha találmányaival így hatalmába és szolgálatába nem tudta hajtani a földet, vizet, levegőt, villámot és egyéb természeti erőket. Soha ilyen kényelmesen nem rendezhette be házát, életét, utazását, másokkal való érintkezését. Soha ilyen könnyen nem gondoskodhatott mindennapi kenyeréről, ruhájáról. Aránylag olcsón és közel szerezhette be mindenki a legszükségesebb cikkeket. Meg volt a tisztességes megélhetése minden tisztességes embernek, sőt bizonyos vagyont is gyűjtögethetett, mert nem kellett senkinek ingyért dolgoznia. Soha ennyi élvezet sem kínálkozott, mint ma a jó könyvekben, színházakban, hangversenyeken, előadásokon, képtárakban, művészi kiállításokon s általában művelt emberekkel való társalgásban. Korunk kivette mindezt az örökségből, aztán a helyett, hogy hálával élt volna vele, összeszedte mindenét és elment messze, minél messzebbre Istentől, hogy ne függjön tőle, ne is tudjon róla, hanem Isten nélkül a maga kedvére szabadon tékozolja Örökségét.
