Harangszó, 1919

1919-11-09 / 44-45. szám

— 1919. november 9. é—1 teni, amely szerint az állam a háborúban vásárolt összes földbirtokokat a földbirtok­reform céljaira megvásárolhatja. A hábo­rúban vásárolt birtokok terjedelme majd­nem akkora, mint a holtkézi birtoké s így majd a földmisesnép között több milliónyi holdat ki lehet osztani. A javaslat nem érinti az egészen kisterjedelmű háborús földvásárlásokat. A klsüstön való főzés. A pénzügymi­nisztérium megengedte, hogy azokban a községekben, a hoi a középponti szesz­főzők bármilyen oknál fogva a szeszfözésre alkalmas termékeket összeszedni nem tud­ják, a községeknek ideiglenesen átenge­dendő kisüstökön a kisgazdák termékeiket ifőzhessék. Milyen lisztet szabad őrülni. A kor­mánynak 5267/1919. M. E. számú rendelete, amely a kiőrlési százalékról és az őrle- ménytipusok megállapításáról szól, elren­deli, hogy a malmok a következő őrlemé­nyeket állíthatják elő: 1 Darát és finom búzalisztet a megörlés alá vett buzameny- nyiség összes súlyának l°/o-a erejéig. Ebből a mennyiségből a dara a megörlés alá vett búzának 2°/o-a lehet: 2 Főzölisztet, a régi kettes lisztnek megfelelően az összes súly 25"/o-a erejéig. 3. Egyfajta kenyérlisztet olyan mennyiségben, hogy az a megörlés alá veett búza összes súlyának 80°/o-a legyen. Ezek az átlagszámok 76 kg. súlyú búzára vonatkoznak és a súly csökkenése esetén megfelelően változnak. A bor ára. Az egyik kőnyomatos arról értesül, hogy a bor ára a Dunántúl esik, aminek egyik oka az, hogy Ausztriában a bort 12 koronára maximálták a hírforrás szerint ebből az követke ik, hogy a jobb fajta magyar borok litere hamarosan 6— 8 korona lesz. Hozzászoktunk a múltban, i.Yogy szüret után a gazdákat áresések ""^írével ijesztgetik, ezt a hirt és ezt a ' kombinációt azonban nagyon átlátszónak kell tartanunk, ha figyelembe vesszük, hogy Ausztriában gyenge volt a bortermés és ott a magyar borra számítanak. Ebből logikailag az következik, hogy a borok ára az ausztriai maximális árhoz fog igazodni. Ez pedig nem jelenthet gyors áresést I Tóth Lidi. Népszínmű egy felvonásban. Irta: Csite Károly. SZEMÉLYEK: 2 l'ipás Tóth Jáuos, gazdaember. Bábi, felesége. Lidi, leányuk. Bárdosi Kálmán, volt csendőr s földmlvelő. ^Jirók Józsi. Szigeti András ) , . , Heuce Gyuri | gazemberét. Zsuzsi, Lidi barátnője. Idő: A nagy világháború előtti évek egyike. (Színházakkal szemben kézirat; műked­velők 10 példány megrendelése után ad­hatják elő.) Szin: Falusi udvar, utcára néző rácsos kerítéssel, kapuval. Baloldalon mó­dos gazdaház, két ajtóval és ablak­kal. Az ablak alatt egy kis fai. Jobb oldalon vén diófa, alatta kerti pad és asztal.* — ri ■ •• -------------------—-----------------­_____________HARANQSZO.___________ H atodik jelenet. Tóth, Bárdosi. Tóth: (Kilép a házból s nagy örömmel siet Bárdosihoz. Kezez­nek.) Isten hozott, Kálmán öcsém. Kerestelek, de nem találtalak laká­sodon. (Lidire tekint, mintegy je­lezvén, hogy bizalmasan akar Bár- dosival beszélni, ezt meglátja Zsu­zsi is.) Zsuzsi: (Felugrik a pádról.) Gyere, Lidi. Visszaadom Jancsinak a kalapját. (Zsuzsi, Lidi el.) Tóth: Hát. . . hogy mint vagy, kedves öcsém? Bárdosi; Köszönöm, Mihály bá­tyám, csak megvagyok én is, mint a többi szegény ember. Tóth; Ülj le, öcsém. Elférünk mind a ketten a pádon. Bárdosi: Köszönöm, Mihály bá­tyám, de nem sokáig maradhatok. Sürgős elintézni valóm van. Tóth: No, akkor hamar a dolog velejére térek, kedves Kálmán öcsém. Ugyanis hát no . . . egy kis szívességre akarlak kérni. Azért fordulok hozzád, mert az igazat megvallva, úgy szeretlek téged, öcsém, mintha fiam vónál. Hát... tudod . . . egy kicsi kis tartozásom van a takarékban váltóra. Bárdosi; (Magában.) Kicsi ? Csak nekem annyi pénzem volna, nem készülnék akkor Amerikába. Tóth : Aztán — megkívánják az urak, azt mondják annak az a tör­vénye, hogy ne csak az adós, ha­nem más is írja alá. No, tudod ... csak úgy, mintha tanú vóna az illető. Bárdosi: Kezes, bátyám, kezes az, aki aláírja, nem tanú. Vagyis tulajdonkép a törvény előtt épen olyan adós, mint aki a pénzt fel­vette. Tudom én azt jól. Elég példa van arra, hogy mennyien tönkre mentek a kezesség miatt. Tóth: No, lehet, hogy úgy is van. De én miattam . . . nyugodt lehet bárki, hogy baj nem éri. Éppen azért kérlek téged, hogy írd alá, mert tudom, hogy te megbízol ben­nünk. Hisz tudhatod, hogy nem holmi kőtekezésre, pazarlásra veszi föl az ember gyereke, hanem a fiam tanulására kellett a kölcsön­pénz. Bárdosi: Szó sincs arról, hogy ne bíznék meg Mihály bátyámban. De mégis nem szeretek ilyen do­logba keveredni. Szegény ember vagyok, elég gondom van magam­235. nak is . . . Hát csak jobb szeret az ember nyugodtan lenni. Tóth: (Bosszúsan.) Szarva kö­zött a tudod mi! Szóval nem aka­rod aláírni. Bárdosi: Szívesen megteszek bármit, csak ilyen dologra ne kér­jen Mihály bátyám. Tóth: No má’ ezt mégsem hit­tem vóna, hogy ilyen barátságtalan légy . . . Nem hihet az ember senki ember fiának. Bárdosi: Nem tehetek róla . . . azért ne haragudjék rám Mihály bátyám. Tóth: Eh! ki nem állhatom az ilyen embert! (Lassú léptekkel in­dul kifelé az utca-kapun. Magában dörmögi.) Nézhetek már most más kezes után. Bárdosi: (Indul Tóthtal.) Itt van ni, soha se tudja az ember, mikor szerez magának ártatlanul is ellen­séget. (Megáll a kerítésnél.) Hetedik jelenet Bárdosi, Zsuzsi, Lidi. Zsuzsi: (Az utcán jön Lidivel s megállnak a kerítésnél.) Te, Lidi, itt még a Bárdosi Kálmán! . . . Ejnye, no, szeretném tudni, hogy kinek a kedvemért ólákodik itt? Lidi: (Úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna Zsuzsi megjegyzését.) Nézd, Zsuzsi, nézd! jön a részeges Cirok Józsi, de becsipett ismét. Zsuzsi: (Arra fordul, merre Lidi mutat, de fél szemmel Bárdosit és Lidit figyeli.) Az ám s hogy tán­torog ... el is esik. Hihihi! hogy felgömbölyödött . . . hihihi! Bárdosi: Ennek a szegény Li­dinek is meg kellene mondanom a dolgot, mielőtt útra kelek, de e szeleburdi leány miatt egész nap nem tudok hozzáférkőzni. (Lidihez.) Lidikéin, pár szót szeretnék mon­dani. Lidi: Mit akar mondani, Kál­mán ? Bárdosi: (Miután látja, hogy Zsuzsi oda figyel fél füllel.) Hiába, e miatt a bolondos barátnéja miatt ismét csak nem beszélhetek magá­val bizalmasan. Hanem majd ké­sőbb ismét erre nézek. Isten vele addig is. (El.) Lidi: Isten vele, Kálmán, várom. Zsuzsi: Hihihi! mindjárt itt lesz. Úgy kurjogat, hogy majd a torka megreped.

Next

/
Oldalképek
Tartalom