Harangszó, 1919
1919-10-12 / 40-41. szám
206. RARANGSZÖ. 1919. október 12. Keresztyén Magyarország. Irta: Németh Károly. A keresztyén szó végromlásba jutott szerencsétlen hazánk felépítését célzó törekvéseknek jelszava lett. A Harangszó olvasóinak kis tábora örömmel vehet tudomást a dolgoknak ezen fordulatáról. Mert hiszen lapunk kezdettől fogva a keresztyénséget irta zászlajára, s bölcsője mellett az a meggyőződés állott ápoló szeretettel, hogy népünk legjobb erőinek forrása a keresztyén vallás, hogy fennmaradásunkat csak úgy biztosíthatjuk, helyes irányban csak akkor haladhatunk, ha ragaszkodunk vallásunkhoz s ezáltal állandóan nyitva tartjuk az utat, melyen Istennek Lelke a mi lelkűnkhöz hozzáférhet. Örömmel vehetünk tudomást arról, hogy a ke- resztyénség gondolatait, eszményeit és érzésvilágát, céljait és törekvéseit nemzetünk vezetői a nemzeti élet mozgató erejévé és irányítójává akarják tenni. De nem hallgathatjuk el aggodalmainkat sem, amikor azt látjuk, hogy a keresztyénség politikai jelszóvá tétetik s ennek révén hitünk, vagyis az, ami életünk legmélyebbre nyúló gyökereit táplálja, belekerül a politikai küzdelmek árjába, a politikai szenvedélyek porondjára vitetik és a politikai pártok marakodásának lesz a tárgya. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a bolsevista rendszer, amely az elveszített háborúban kimerült országunkat sírba fektette, olyan világnézeti alapon áll, amellyel a keresztyénség alkut nem köthet, hogy az a rendszer ádáz harcot indított az Istenbe vetett hit, a keresztyénség és az anyaszentegyház ellen s éppen a vallás kiirtásával, a keresztyén lelki élet gyökeres kipusztításával óhajtotta legfőképpen elérni azt a célt, melyet maga elé kitűzött, tudniillik az embernek a testiség és anyagiság rabigájába hajtását; mindamellett végtelenül sajnálnánk, ha a keresztyénség felette szükséges újjászületése egy politikai csillagzat jegyében történnék, ha ennek az újjászületésnek mértékét, jellegét és irányát a jelenleg, vagy bármely időszakban kialakult politikai helyzet szabná meg. Sajnálatosnak tartanánk ezt nemcsak üdvözítő hitünk szempontjából, melynek elevenítő erejére csak bénitólag hat, hogyha valamely politikai törekvés szolgálatába hajtatik, hanem egyúttal nemzetünk szempontjából is, amelynek jelenleg nem valamely pillanatnyilag szükségessé vált irányzat szempontjából kimért keresztyénségre, hanem olyan keresztyénségre van szüksége, amely elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. A politika kompromisszumokkal, megalkuvásokkal kénytelen dolgozni. S jóllehet nagyszabású politikát magas eszmények, nagy és távoli célok kitűzése nélkül csinálni nem lehet, a gyakorlati politikának rövidebb lélekzete elkerülhetetlenné teszi a közelebb fekvő célok megvalósítása érdekében a napi árfolyamok szerint való dolgozást. Attól kell félnünk, hogy a politikában-a keresztyénség is napi árfolyamon kerül forgalomba s ezt az árt nem a belső érték, hanem a felhasználhatóság szabja meg s mihelyt az érdekeltség apad, csökken az ár is; hogy a keresztyénségből nem a magas eszmények vétetnek át a politikába, nem a keresztyénség irányítja majd politikánkat, hanem a politika nyeli el a keresztyénséget s a politika irányítja a keresztyének viselkedését. Ebből nem származhatna más, mint a keresztyénség lejáratása, amivel elkerülhetetlen együtt járna szellemi életünknek eltespedése, üressé válása. Nemzetünk történelmét vizsgálva lehetetlen reá nem jönnünk arra, hogy ezer esztendős létünk alatt alig volt olyan korszak, melyben a keresztyén- ségnek a politikában szerep, igen sokszor vezető szerep ne jutott volna. S ha most mégis azt kell bevallanunk, hogy nem voltunk és nem vagyunk eléggé keresztyének, hogy Magyar- országot csak most vagy most megint keresztyénné kell tennünk, akkor ennek oka nem abban keresendő, mintha eddig a keresztyénség képviselői és szóvivői nem gyakorolhatták volna jogaikat és hatalmukat, hanem inkább abban, hogy a keresztyénség exponensei mindenkor nagy hajlandósággal viseltettek arra, hogy a politikai arénában csillogtassák képességeiket, Tárca. A kincs. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. Az ősz Takó Gábor a szőlőhegyről baktatott hazafelé. Bal karján füles kosárkát cipelt, mely piros cseresznyével volt megtöltve. Az öreg már előre mosolygott annak, hogy fognak majd az apró unokák örvendezni, ujjongani, amint haza érkezik a cseresznyével s elosztja köztük. Az utcaajtóban körülfogta az apróságokból álló kis sereg s mindannyian azt újságolták : — Nagyapó, nagyapó, meghozta a póstás bácsi az újságot! — Jól van, kis Cselédeim, én pedig más valami jót hoztam nektek. Itt van ni a kosaramban. De csak az kap belőle, aki jól viselte magát. — Én jó voltam 1 Én is jó voltam 1 Én is! — kiáltották mindanyian a gyerekek. — Nohát akkor tartsátok fiuk a kalapotokat, ti pedig kis leánykáim a kötényteket, hadd osztom széjjel közietek a szép, ropogós cseresznyét. öt kis kalapba és négy köténykébe vándorolt széjjel a kosárból a cseresznye. A gyermekszemecskék ragyogtak az örömtől. A nagy eperfa alá kuporodtak valamennyien, ott eszegették mind a szemnek, mind a szájnak egyaránt kedves s édes gyümölcsöt. Nagyapó is közibük telepedett le nyugodni egy szalmafonatos zsámolyra, úgy gyönyörködött a pirospozsgás apró unokáiban. Sok volt a cseresznye, de sok volt a kicsi száj is, így pár perc múlva úgy eltűnt a cseresznye, hogy hírmondónak sem maradt belőle csak egy szem is. Alkony borult azonban a falura s mozgalmas lett a nagy udvar. Először is nyers takarmánnyal terhes lovas szekér állt meg a kapu előtt. — Félre gyerekek! — kiáltott nagyapó. — Ki kell a kaput nyitni, haza érkezett János bátyátok. Nagyapó a kapuhoz sietett s kinyitotta. Néhány perc múlva ökrös szekér érkezett haza szintén nyers takarmánnyal megrakottan s ezen Gabi legény, az öreg egyik unokája ült. Negyedóra múlva ostorpattogás és csengetyüszó hallatszott be az udvarra ;v' másik két serdülő sorban levő fiú unoka hajtotta haza a gulyát a legelőről. Majd kertekalja felől leányok és legények távolba hangzó vidám dalát hozta be az udvarra a Iangy- meleg esti szellő. Kukoricakapálásból jöttek haza a nagyszámú családnak még hátralevő tagjai, az ősz Takó Gábor második és harmadik szülött fiai, feleségeikkel és három szép eladó leány és két szép sugár legénygyermekükkel.
