Harangszó, 1919
1919-09-31 / 34-35. szám
186. HARÁNQSZO. 19lf. augusztus 17. talnok került, aki Kelen József népbiztos testvéröccse volt Fanatikus, kegyetlen, degenerált mindenre képes, vérszomjas ember volt és Számuelly mellett az övé volt a legvéresebb szerep a tanácsköztársaság történetében. Korvin Számuellyvei valóságos mellékkormányt alkottak és a főrendiház háznagyi hivatalában székeltek. A Lenin-fiuk ettől fogva mint a politikai nyomozó osztály karhatalmi kirendeltsége szerepeltek. A főrendiház alsó helyiségei és pincéi megteltek behurcolt emberekkel, kínzókamrákat létesítettek, a kamrákban sok szerencsétlen ember halt meg a Lenin fiuk kezei között, akiknek holttestét a parlament lépcsőjéről a Dunába dobták. A politikai nyomozó osztálynál a Lenin-fiuk első csoportja működött is Budapesten teljesített szolgálatot. Ez<;k a parlament épületében laktak. A legkisebb megjegyzésre megvillant kezükben a kés. A lehető legbővebb ellátásban részesültek. Számuelly Tibor vezérkarához 28 hóhér tartozott, akik minden útjára elkísérték. A főhóhér Kohn Kerekes József vasesztergályos volt. Számu- illy és Cserny ugyanis költői versenyt •endeztettek a hóhérokkal, aki a leg- íagyobb hidegvérrel és leggyorsab- oan végzett az emberekkel, az pénz- és borjutalmat, azonkívül dicséretet kapott. A pálmát minden körülmények között Kohn József vitte el, aki nemcsak, hogy nyugodtan, hanem a legjobb humorral végezte gyalázatos mesterségét. Aljas megjegyzéseket tett és mértéket vett nyakukról és ezt az ötletet Számuelly és társai harsogó íevetéssel honorálták. Számuelly és . vezetők megállapodtak egy jelszóén, amely kivégzést jelentett. A jelzó: »gajdesz« volt. Akire ráolvasok »gajdesz«, az menthetetlen volt. Mozgócsoport. A Korvin-Kohn-féle pesti nyomozó sztállyal kapcsolatban működött a .enin fiuk mozgócsoportja. A 28 hó- íér Számuellyvei és Cserny-vel folyón utón volt, hol ezt, hol amaz fa- ut támadták meg. A Leninek trént :s tüzérséget vittek magukkal. El- »tazásuk az illető falu bolseviki ve- etöségének sugalmazására történt, fyenkor már kész listát nyomtak a markukba. A lajstromba vett embereket a fővezér elé hurcolták, aki kímélet nélküi »gajdeszbe« küldte őket. Fférjet a feleség, fiút az apa, apát a yennek szemeláttára köttetett fel zámuelly a legelső fára. A terrorfiuk feloszlatása. A terrorfiuk működését a budapesti államrendőrség dedektivjei szemmel kisérték. Megállapították, hogy 90% büntetett előéletű. Július végén amikor a tiszai vereség éreztette a politikára is hatását, a kormányzó- tanács elhatározta, hogy feloszlatja őket. Fel kellett oszlatni, mert úgy Romanelli ezredes, mint az ismét minderőteljesebben megmozduló tisztességes magyar munkásság követelte ezt és mert a titkos rendőrök egy lajstromot szereitek meg tőlük, amelyből kiderült, hogy Csernyvel és Számuellyvei szövetkezve át akarják venni Kun Bélától a hatalmat és ez esetben nagy vérfürdőt rendeztek volna Budapesten. A dedektivek a letartóztatott Lenin fiuknál egy lajstromot találtak, amelyre feljegyezték azokat az embereket, akiket a diktatúra bukásával el akarnak tenni láb alól. A tulajdonképpeni terrorfiuk létszáma 600 ember volt. Hatszáz rablógyilkos, akiknél rettentőbb bűnösök még nem voltak a magyar igazságszolgáltatás kezén. Olvassuk a bibliát Aug. 31. vasárnap, Jozsué 9. Szept. 1. hétfő, „ 10, 1—27. „ 2. kedd, „ 11. „ 3. szerda, „ 14. „ 4. csütörtök, „ 21, 43-22, 10. „ 5. péntek, „ 23. „ 6. szombat, „ 24. „ 7. vasárnap Bírák 1, 1—28. „ 8. hétfő, „ 2. „ 9. kedd, „ 4. „ 10 szerda, „ 5. „ 11. csütört., „ 6, 1—24 „ 12. péntek, „ 6, 25—40. „ 13. szombat, „ 7. Krónika. I Százharmincnégy napig tartott a rémuralom, amely állítólag proletár- 5 diktatúra volt, tulajdonképen azon- ! ban nem volt más, mint néhány erkölcsileg teljesen lehetetlen egyén j diktatúrája. A »szociálizmusnak« ezek ! a hamis prófétái, sírmegásói szere- ; tetet prédikáltak és megértést amíg a hatalmon nem voltak, amint azonban a hatalmat megszerezték, egyszerre elfelejtették tanaikat és a leg- j vadabb gyűlöletet szították minden- j felé s rohantak neki mindennek és i mindenkinek, aki ellenük merészelt esetleg csak gondolni is: hogy atyafiak, ti nem szociálisták vagytok, nem ideálisták, nem igaz barátai az istenadta népnek, megváltói a munkásnak ; amit ti csináltok az nem szo- ciálizmus, de nem is kommunizmus, j hanem közönséges rablás, gyilkosság. Paradicsomi boldog világot ígértek, ; ahol nem ismerik a nélkülözést, a szenvedést, a fájdalmat, csak a bol- dogságot, bőséget és mindent, ami jó. És mit adtak ? Pokol lett az élet, tele szenvedéssel. Mindenütt a legvére- 1 sebb terror uralkodott, mindenütt hóhérok állottak a kötelekkel. Polgárok ; százait „küldték haza“ rettenetes kínzások és megcsonkítások közepette. | Még a legsötétebb középkorban is lehetetlen volt kegyetlenebb módon végezni az áldozatokkal, mint ahogy : Számuelly és pribékjei tették. Száz- ' harmincnégy napig a polgári elem I kitaszított pária volt, százharmincnégy napig Krisztust Leninnel állí- ; tották egy sorba és szadisták ülték : véres torjukat ebben az országban. Hát a munkástestvéreinknek talán jobb volt a sorsuk ezen idő alatt? ! Igaz, ők kaptak egy tál lencsét különböző címen : de csak azért, hogy az igazi szociálizmusnak segítsék megásni a sírját, míg a népbiztosok tejben, vajban, pezsgőben fürödtek. Ezreket küldtek esztelenül a proletár halálba, hogy egy pár ezerrel hadd : legyen meg több ebben a nyomorult országban az özvegy, az árva. Vájjon most a kihűlt gyárkazánok a csüggedten hallgató gépkerekek láttán. — amidőn Ínség és nyomor csakugyan velünk — világosan látja, tudja, érzi-e már a proletáranya, ki volt igazi barátja s ki az ellensége? A himnuszért, a magyar trikóidért halál járt, vagy legjobb esetben hosszú megőrjítő börtön. Bűn volt égbekiáltó, halálos bűn magyarnak lenni Végre szabad beszélni hangosan, szabad a Himnuszt énekelni, szabad lobogtatni a nemzeti szinü zászlót és szabad nyíltan is szeretni ezt a szegény, szerencsétlen, lerongyolódott, kirabolt, megtizedelt, végig taposot magyar hazát. Szabad újra magyarnak lenni. Proletárok és polgárok! Jertek térjünk észre, nyújtsunk egymásnak testvérkezét s úgy igyekezünk a szeretet, a megértés jegyében — az igaz szocíálizmus iegyzében — felépíteni hazánkat, boldogulásunkat, jövőnket. Az ínség és nyomor, mely egy nagy nagy közös táborba terelt mindnyájunkat közös szenvedésbe,
