Harangszó, 1919
1919-04-20 / 16. szám
iW. dpTtlis 28. HARANOSÍÓ 111. déstk idején és hogyan kell megtanulni a harmadik kérést: legyen meg a Te akaratod!... Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Isten akarja I De a keresztyén ember ne akarjon tovább élni se, mint azt az Isten akarja. Ép az különbözteti meg az ó igazi életkedvét attól, amit közönségesen neveznek életkedvnek, hogy ó mindenkor kész a távozásra; mert, ha Krisztus az ő élete, akkor a halál neki nyereség, vagyis: a hivő a halállal csak nyerhet, úgyhogy amit — a földi életben — elveszített, a nyereséggel szemben figyelembe se vehető. A nyugtalanságból nyugalomba, a békességért való harcból, e világ nyomorúságából az igazi hazába jut. Az Isten gyermeke hazatér Atyjához, ahol a hit szemtől-szembe való látássá, a reménység valósággá lesz, ahol a szeretet nem szűnik meg. Mily nagy nyereség 1 Urunk, segíts minket hozzá! Amikor a bibliát megismerték. Kead angol miszionárius, ki 37 éven át működött Afrikában, amikor egyszer újból meglátogatta hazáját, magával hozott ez alkalommal Londonba két hottentotta ifjút. Ezek közül az egyik a következő vallomást tette a bibliáról: »Mielőtt az isten igéje eljött volna hozzánk és ismertük volna a bibliát, olyanok valánk mindnyájan, mint a vadállatok. Csak háború és vérengzés volt közöttünk. Mindegyes ember ellensége volt az ő szomszédjának; nem volt bizalom ember és ember között, mindenki csak arra törekedett, hogy embertársát megsemmisítse, tönkre tegye. Mikor azonban eljött hozzánk az Isten igéje és megismertük a Bibliát: békesség vonult be a mi szivünkbe és országunkba ; ember kibékült embertársával, valóra vált ■^rajtunk az irás szava: és a farkas lakozék a báránynyal.« Tamás. Jeruzsálemben, Galileában Hét első napján terjed a bír: Hogy az Űr Jézus nem maradt halva, Hanem feltámadt harmadik napra, — Üres a sír . . . » „Mi láttuk ötét, láttuk sebeit, Mt- Az Úr maga volt az, senki más I* így a Jézusnak több tanítványa, ifi K» Ám egy közülük fejét csóválja — Nem hisz: Tamás. „Néztem távolból, mikoron őtet Megfeszítették — s látszott hiszen Jele is rajta az elmúlásnak, Hogy feltámadott mondjátok másnak: Én nem hiszem ! Láttam keresztjén és láttam azt is, Mely átílté: a dárdát, szeget; Feltámadását csak úgy hihetném : Ha mellén, kezén megérinthetném — Azt a sebet.. .“ A napok múlnak, a napok telnek ... S egyszer — ismétlen — úgy estfelen, Mely áhítatra, mely csendre Intő Tanítványinál az idvezítő : Csak megjelen. Köszöntő őket, sebét mutatja . . . Látják : hogy az még be sem hegedt; És mikor Tamást magához inté, Ez nem átalja: kézzel érlnté A szent sebet. Érinté kezét, érinté mellét S nyúl szíve táján bordáihoz, De erre aztán már odaroskadt Jézusnak sebzett, szegekkel átvert Lábaihoz. Borítá csókkal s rebegé sírva : „Te vagy az Uram I most már tudom, Eddigi vétkes, nagy kétkedésem, Irgalmasságból bocsásd meg nékem : — Én Jézusom 1“ Boldog vagy 1 — így szólt az Ur Tamás- Hiszesz mert láttál, bÍ9zesz igen ; [hoz — De bizony mondom : boldogabb nálad Az, aki engem még nem is látott — S mégis hiszen.* Tóthné Munkácsy Eleonóra. EGYHAZ[ KÖZÉLET. Püspöki körlevél. Kapi Béla dunántúli a ök hosszabb körlevélben fordult az ázak vezetőihez, melyben többek között a következőket mondja: Az átalakulások forgatagában, egy új világ küszöbén aggódó, de el nem csüggedő, meg-megreszketö, de az Isten megsegítő kegyelmében bizonyos lélekkel keressük a jövendő kibontakozás útját. Új világ formálódik előttünk. Az érvényesülésre törő eszmék között sok a régi, melyek az evangeliomban régtől fogva felénk zendül- nek, melyeket meggyőződéssel és hittel hirdettünk, de amelyek megvalósítására és a közgazdasági életben való érvényesítésére erőtlenek voltunk. Ezeken kívül sok új eszme vesz körül, melyek ma még idegenek, melyekhez szoktatni és nevelni kell önmagunkat. Ev. egyházunk a kialakuló új világba és annak kiformálódó új társadalmi és- gazdasági rendjébe becsületes elhatározással beilleszkedik. Alkalmazkodik a törvényekhez és megváltozott viszonyokhoz s elismeri a kialakuló társadalmi és gazdasági rendet. Nekünk hatalmi, gazdasági, politikai törekvéseink nem voltak és nincsenek. Mi a lelkek szolgálatára rendeltettünk s ha körülöttünk megváltozik is a gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés, ezt a szolgálatot teljesíteni fogjuk mindazokkal szemben, kik annak szükségét érzik és azt igénybe venni óhajtják. Most kell, hogy az egyház teljes világossággal lássa tulajdonképpeni hivatását. Legyen a Krisztus élő teste. A Krisztus megváltottait tegye az ő szent országa élő polgáraivá. Vezesse az embereket isteni hivatásuk tudatára, erősítse az Istennel való életközösséget. Vigasztalja a szenvedőket, emelje fel az elesetteket. Ébresszen a lelkiismeret érzékenységében élő bűntudatot s vezesse az Isten után vágyakozók lelkét az üdvösség atyjához. Ez az egyház hivatása s ezt a hivatást minden változások között is teljesíthetjük. Nincsen is hőbb óhajtásunk, minthogy a jövendőben is biztosittassék egyházunk számára a lelkiismereti és vallásszabadság, adassanak meg a vallási feladatok munkálására szükséges létfeltételek s szolgálhassuk Istentől nyert erkö'csi és szellemi erővel Isten szent országát s szeretett magyar hazánkat. A szeparációra vonatkozó rendeletben a forradalmi kormányzótanács „az egyházi és felekezeti célokra vonatkozó összes kényszeradózásokat eltörli.* Megszűnik tehát az a kényelmes, de elveinkkel sok tekintetben ellenkező eljárás, hogy az egyház kényszeradó kivetéssel és kényszeradó behajtással tartsa fenn magát. Ez azonbán < szükségessé teszi, hogy gyülekezeteink egészen új alapon szervezkedjenek. A kényszerű egyháztagok helyét az adófizetésre önként vállalkozó egyháztagok foglalják el s az adó beszolgáltatását nem az állami törvény kényszerítése, hanem a hívek egyházszeretete és lelkiismerete van hivatva biztosítani. Most dől el, ki szive és ki neve szerint evangélikus, ki érzi az egyház és vallás feltétlen szükségét és kicsoda tekinti azt felesleges tehernek, melyet örömmel ráz le válláról. Legszerencsésebb és legmegfelelőbb volna, ha a gyülekezet tagjai a múlt évi adójukat elvállalnák s ezzel biztosítanák a folyó évi gyülekezeti szükségletek fedezését. Minden rendelkezésre álló lelki evővel erre kell törekedni. Az újra szervezendő gyülekezetben természetesen újra meg kell majd alakítani az egyháztanácsot is. Remélhetőleg ezen kérdésnél az eddiginél erőteljesebben érvényesülnek majd ev. egyházunk benső követelései és valóban a szivök és életük szerint buzgó evangélikusok kerülnek az egyház tanácsába. Az is feltétlenül szükséges, hogy a majd megejtendő presbyter választáson különös tekintettel legyenek arra, hogy az egyháztanács összeállítása ne egyoldalúan, hanem nagy körültekintéssel, minden árnyalat figyelembevételével történjék. Több vármegyei direktórium külön intézkedett, esetleg a forradalmi Kormányzó Tanács, avagy közoktatásügyi népbiztosság időközben kiadta az általános érvényű rendelkezést, mely a vallásoktatást megszünteti s azt az iskolákból kitiltja. Kérem a gyülekezet vezetőit, tartsanak haladéktalanul közgyűlést vagy legalább egyház- . tanácsi gyűlést s hozzanak határozatot arra nézve, hogy a vallásoktatásról az egyház gondoskodni kíván, valamint arról is, hogy az órák minő helyiségben tartassanak s minő eljárással biztosítsák azon az ev. növendékek részvételét. Szükséges, hogy a beállott változás lényegét a szülő és gyermek egyformán megértse, de a köznyugalom biztosítása céljából szükséges annak ismertetése is,
