Harangszó, 1919
1919-01-12 / 02. szám
1919. január J2. ______________ m indnyájan munkás polgárai e hazárlak. A tétlen kéz vádat emel. A do- logtalan vétkezik saját hazája ellen. Nemzete jövendőjét szolgálja a kötelességtudd szorgalmas honpolgár Azért munkáljatok, míg nappal vagyon s akár kicsiny, akár nagy dolgot btzott rátok az Úr kegyelme, teljesítsétek azt hűséggel, hogy mindenki a saját kenyerét egye ! Sokfelé a zavargás tüze pusztít. Az erőszak ijesztő réme végig szá- i guld a házsorokon, elpusztítja a la- ^ » kásokat, kifosztja az üzleteket. Sokfelé a rom, sőt embervér mutatja, hogy »sokan nem azt mívelik, amit akarnak, hanem azt cselekszik, amit gyűlölnek. Nem is ők cselekszik, hanem a bennök lakozó bűn.« (Köm. 7, 15- 17.) Ismerjetek magatok felett Istent. Tudjátok meg, hogy míg az ember él, a törvény uralkodik felette. A törvény sokszor megítél, de az Isten mindig ítél. Azért csendesítsétek ei a t> lelketeket. Cselekedjétek békességgel dolgaitokat! »Vigyázzatok és le- j gyetek józanok. Intsétek egymást és építsétek egyítek a másikotokat. Intsétek meg azokat, akik rendetlenül járnak, vigasztaljátok a megfélem- ledett szívüeket, az erőtleneket segél- i jétek, tűrök legyttek mindenkihez. ^*■*(1. Thess. 5, II —14.)« És mindezt üT a szeretet által, a békességért cselet kedjétek. Szeressétek hazánkat, evangélíomi anyaszentegyházunkat s azt a gyülekezetét. melyben éltek. Védelmezzétek annak békéjét, biztosítsátok fejlődését. HARANGSZO. 11. És ha hamis próféták járnak körű- , lőttetek, ne fogadjátok be szavaikat. Egyház, vallás, hit és istenfélelem a lélek legdrágább kincsei. Ha ezeket elrabolják tőletek, adhatnak akármit helyettük, de pótolni nem tudják sohasem. Azért tartsátok meg, amitek van, hogy senki el ne vegye a ti koronátokat ! fájdalommal gondolok azokra a vitéz testvéreinkre, kik a ti körötökből eltávoztak s hazánkért életüket feláldozták. Legyen áldott pihenésük! 1 egyen áldott közöttetek és mindnyájunk szívében emlékezetük. Sírjuknál álljon őrt kegyeletünk, gyászoló kedveseik mellett pedig keresztyén együttérzésünk. Gondolok a fogságban levőkre s imádkozva kérem a szent Istent: »Hozd vissza Uram a mi foglyainkat, mint patakot a déli földön«. (120. zsolt.) Az Úr őrizze meg a hozzá vissza még távollévő testvéreinket. Szenvedésben telt el a régi esztendő. Midőn megállunk az új év küszöbén, szenvedésre készítjük elő lelkünket. Sok megpróbáltatás, nyomorúság, fájdalom és megaláztatás vár reánk. Tegyétek mindezt a Krisztus keresztjévé, hogy ahhoz vezessen, ki a megpróbáltatás elviselésére erőt ad s ki mindezeket lelketek javára fordítja. Bucsuzásul az apostol intésével intelek mindnyájatokat, szeretett testvéreim: »Nyomorgattatunk, de nem szorittatunk meg; kételkedünk, de nem esünk kétségbe; háborúságot szenvedünk, de el nem hagyatunk; ! megaláztatunk, de el nem veszünk fii. Kor. IV. 9—10).« Ha Isten velünk,\ kicsoda lehet ellenünk! Adjon az Ur mindnyájatoknak, szeretett testvéreim, kiket mindennapi buzgó imádságomba zárlak, békes- séges új esztendőt s őrizze meg szegény magyar hazánkat és drága evangélikus anyaszentegyházunkat! Az Ur nevének adassék dicséret és dicsőség mindörökké. Amen. Szombathely, 1918. december 31. Kupi Béla s. k. püspök. Lelkesedni tudunk a hazáért valamennyien ; de fel tudjuk-e a hazának áldozni pillanatnyi érdekeinket, pártszeretünket, kicsinyes gyülölségeinket ? tudunk-e egyesülni a haza körül ? — ha ezt nem tudjuk, minden lelkesedésünk hasztalan. Eötvös. Törvénytervezet a birtokrefor mról. A miniszteri tanácskozás elfogadta Búza Barna földmivelési miniszternek a birtokreform ügyében készített törvénytervezetét. A tervezet az államnak korlátozatlan kisajátító jogot ad minden 500 katasztrális holdnál nagyobb kiterjedésű földbirtoknak 500 holdnál felül lévő részére. Ahol a né*p jogos igényeinek kielégítése céljából nagy a földszükség, ott az illető földbirtok 200 holdon felüli része is kisajátítható. csóvál dugott az eresz alá . fölnézett. Már alig pár kilométernyire voltak Kovácsfalvától. Balázs tudta, hogy ott a domb mögött még egyet kanyarodik az országút és onnan már látni lehet a szülőfaluját. De Kovácsfalván még bent volt a román. A gyalogság az országúiról lekanyarodva csakhamar rajvonalba fejlődött és nemsokára eltűnt a domb mögött. Később puskaropogds hallatszott annak jeléül, hogy a székely bakák megütköztek a román előőrsökkel. Az üteg megállt az országúton. Kis idő múlva parancs jött, hogy az ágyukat fel kell huzni a dombra. Egyenként vonszolták a súlyos ágyukat fel a dombtetőre, a fáradt tüzérek. Balázs szíve feldobogott, amikor végre az ő ágyújára került a sor. Hogyne, hiszen onnan föntről már látni lehet a kis falut. Teljes erejéből húzta fej felé az ágyút és végre följutottak a dombtetőre. Balázs megkönnyebbülten sóhajtott föl. Tisztán látta, hogy a falu közepetáján az a sárga ház, az ő házuk még épen áll, sőt ép még a szépen kifaragott galambducos székely kapuja is. A galambok pedig a\ ő galambjai ijedten keringenek a ház fölött, mert egy pár román katona nagy kiabálással sietve dobál fel nehéz ládákat a ház előtt álló kocsira. De közben felhúzták a többi ágyút is és az ütegparancsnok rögtön vezényelni kezdett: — Első és második ágyú! Cél a faluvégén jobbra vezető országút! Gránát! Távolság negyvenkettő ! Harmadik ágyul Cél: a kőhíd! Gránát! Távolság harmincnégy! Tiz! Ha kész, jelenteni! Negyedik ágyú ! Cél: a falu közepén a sárga ház ! Balázs a többit már nem hallotta .. . Mint a részeg, tapogatva kereste az oldalirányzó készülék kerekét és maga sem tudta mit csinál, mikor ráirá- | nyozta az ágyút az öreg sárga házra, amelyről az édes atyja azt mondta: Becsüld meg fiam. . . Közben belökték a csőbe a pusztulást hozó gránátot. Nemsokára elhangzott: Tüzelj! és a lövedék sírva, jajgatva repült ki pusztító útjára. Balázs remegve állott a helyén. Látta, hogy a gránát távol a háztól, a kertjükben robbant fel. Parancs jött a gyors tüzelésre. Hamarosan leadták a második lövést is. Balázs ismét irányzott és a lövedék a céltól még messzebb ment, mint az első. . . — Vigyázz !. . . kiált a nagy zajban, a lövegvezető Balázsra. A harmadik az ellenkező oldalon ugyanolyan távol a háztól robbant fel. — Mi van a negyedik ágyúval ? — kiabál az ütegparancsnok. — Pontosan irányozz ! — kiált Balázs. A faluban pedig az ágyutűz hatása alatt nagy fejetlenség keletkezett. Mint egy riadt csorda, szekereken, lóháton menekültek kifelé a faluból. Az országúton azonban útjokat állta
