Harangszó, 1918
1918-03-03 / 10. szám
78 HARANQSZÓ. 1918. március 3. (ayermelc-VilciG. Bölcs fiú — bolond fiú. Irta Szalay Mihály. A bölcs fiú örvendezteti az ö atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának. Példabeszédek 10, 1. Kedves Gyermekek! Bizonyosan ■«okán ismerik közületek azt a szép költeményt, amely egy szegény árva gyermekről szól, aki éjfél után kinn jár a temetőben. Sötét van, hideg van, esik a hó, sivitva fuj a szél, úgy hogy szegénynek a könnye is megfagy, mégsem megy haza, hanem anyja sírjára ül s zokog az árva kis fiú : Anyám, óh kedves jó anyám, szivem be szomorú! Mióta eltemettek itt, azóta bus fiad; nincs a faluban senki most, ki néki ísókót ad. Nincs senki, aki mondaná: szeretlek gyermekem! Puszta a ház, hideg szobám, nem fütenek nekem.« Mig igy sirva panaszkodik, annyira agyon fázik, hogy fel sem tud többet kelni; ott fagy meg az édesanyja sírján. Bizony, nem hiába panaszkodnak a szegény árvák, akik elvesztik apjukat, anyjukat. Pedig most ebben a rettenetes világban mennyi gyermek lesz árvává. Sok ember lehet aztán ■a faluban, szüleiket nem pótolhatja senki, mert senki sem tudja többet olyan igazán, szivéből mondani: szeretlek, gyermekem; senki sem tud többet olyan forró csókot és olyan panasztalan kenyeret adni. Azért ha élnek szüléitek, adjatok hálát értük este reggel a jó Istennek, mert addig vagytok boldogok, mig mig ők nevelnek benneteket. Mennyit dolgoznak, mennyit aggódnak értetek. Sokszor láthatjátok, milyen fáradtan mennek haza a munkából. Sokszor nincsen kedvük, mert a nagy gond egészen elfogja lelkűket. Mindez kiváltképen ti értetek van. Magukra veszik a sok nehéz terhet, hogy nektek majd ne kelljen olyan keservesen küzdenetek; azért keresik verejtékezve, huzva-vonva a mindennapi kenyeret, hogy nektek minél jobb falatot adhassanak. Ök ruháznak, ők adnak otthont, ők gondoskodnak tüzelőről, hogy ti ne panaszkodjatok, mint az a kis árva : »Puszta a ház, hideg szobám; nem fütenek nekem!« Ók küldenek benneteket templomba, iskolába, hogy minél több szépet és jót tanuljatok. Titeket sajnál harctérre menő apátok legjobban elhagyni, ti rátok gondol ott a halál kapujában is legtöbbet és ha azon a kapun be kell lépnie, az fáj neki legjobban, hogy ti árvák lesztek ; ha pedig azort^ a sötét kapun innen maradhat, annak örül legjobban, hogy visszajöhet közétek és tovább fáradhat értetek. Édes anyátok is ti miattatok fél legjobban a szomorú hidegtől és titeket sirat meg legkeservesebben, ha ő özvegyen, ti pedig árván maradtok. Nem is tudjátok felfogni, mekkora szeretettel szeretnek benneteket jó szüléitek. Köszönjétek hát meg Istennek, ha életben tartja őket, vagy csak egyiküket is. De legyetek jók szüléitek iránt is. Ne szomoritsátok meg őket, hanem arra törekedjetek, hogy minél több örömöt szerezhessetek nekik. Távol szenvedő és aggódó apátok is örömmel hallhassa jó híreteket és örömmel jöhessen majd haza közétek A szentirás szerint csak a bölcs fiú örvendezteti az ő atyját, ellenben a bolond fiú szomorúsága az ő anyjának. De hát kit nevezhetünk bölcs gyermeknek ? Ezt ismét a szentirás segítségével tudjuk legjobban megmondani. A szentirás egy másik helyen azt mondja: »A bölcsességnek kezdete az Urnák félelme.« (Péld. 9. 10.) Tehát az igazi bölcsesség csak Isten félelmével kezdődhetik. Tudhat valaki még annyit, lehet világi dolgokban még olyan ügyes, ha Istent nem féli, bölcsességéről előbb-utóbb bebizonyosodik, hogy az tulajdonkép bolondság, amelynek vége szégyen és romlás. E világ szerint okosak most a hadseregcsalók és árdrágító uzsorások is, mert jól kihasználnak minden alkalmat, hogy családjuk számára minél több gazdagságot és világi tekintélyt szerezzenek, de végül magukra is, családjukra is szégyen és romlás szakad Tehát csak látszanak bölcseknek, valósággal bolondok, mert nem kezdték Isten félelmével. Ti kezdjétek azzal. Legelső, legfontosabb gondotok és dolgotok mindig az legyen, hogy Istent féljétek és tudva, hogy ő mindent lát, féljetek az ő szeme előtt rosszat cselekedni. Két igazán bölcs gyermek is erre adott példát. Az egyik Sámuel, a másik Jézus. Sámuel kicsi korától kezdve az Urnák szeme előtt növekedett, az Ur dolgaival foglalkozott és több örömet szerzett nemcsak anyjának, hanem tanítójának. Eli főpapnak is, mint ennek magának rossz I gyermekei, jézusról is tudjátok, hogy I már gyermekkorában elment több napi járóföldre gyalog a jeruzsálemi templomba, hogy ott a mennyei Atya dolgaival foglalkozzék. Ti is szokjá- tok meg már gyermekkorotokban, hogy ünnepeken nem világi munkával, nem is haszontalan kedvtöltéssel, hanem Isten dolgaival kell foglalkozni. Csak igy kezdetek bölcsek lenni. Ebből folyik aztán tovább, hogy nem a magatoknál rosszabbak közé siettek, hanem a nálatok jobbaktól és bölcsebbektől kívántok tanulni. Sámuel Éli főpap lábaihoz ült le tanulni; Jézust is a papok Írástudók között találták meg szülei. Ismét igaza van a szentirásnak, mikor azt mondja: »Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig társul adja magát a bolondokhoz, megromol.« (Péld. 13. 20.) Bölcsebbek nálatok szüléitek, lelki tanitóitok és általában a jó emberek, tehát siessetek örömmel az ő társaságukba, ellenben kerüljétek el a rosszak társaságát. Nem is gondoljátok, milyen jól esik szüléiteknek, ha látják, hogy szívesen mentek a templomba, iskolába, jó emberek közé, értelmesen feleltek vizsgán, konfirmációi ünnepen, és szépen el tudjátok otthon is mondani, ami jót tanultatok. Ellenben hogyan megsirat benneteket édes anyátok, hogy rósz társaságba keveredtek és magatok sem veszitek észre, napról-napra rosszabbakká váltok. De az ilyen gyermekre már nem is az illik, hogy bölcs, hanem bolond gyermek. Mert kell-e annál nagyobb bolondág, mintha valaki nem tudja kiválasztani, mi a jó, mi a rossz, és nem a jót, hanem a rosszat követi és azoknak is szomorúságot tud okozni, akiknek hálával tartoznék, az ő érte küzködő, érte aggódó, érte bánkódó szüleinek. Amilyen áldás a jó gyermek, olyan átok a gonosz gyermek. Amilyen örömmel él a jó gyermek apja, anyja, olyan szégyennel és szomorúsággal kívánják a halált a rossz gyermek szülei. Mit is ér annak az élet, aki tulajdon gyermekére pirulva, sirva tekinthet! Rossz gyermekei miatt mondja Jákob nagy keserűséggel : »Sirva megyek az én fiam után a koporsóba!« (I. Mózes 37. 35.) A múlt években hazánk egyik vá^ rosában (Miskolcon) halálra Ítéltek egy fiatal gonosztevőt (Regula A.) mert egy családot meggyilkolt és kirabolt. Bement hozzá a börtönbe az apja és amint fiát vasra verve
