Harangszó, 1918
1918-03-03 / 10. szám
76. genes egyházi atyára, aki szerint »az egyház a kis gyermekek meg- keresztelésére az apostoloktól vette a hagyományt« és a Kr. u. 200 körül élt Tertullianusra, aki azt mondja, hogy az ő idejében már szokás volt »a gyermekekké’ a keresztséghez sietni.« De még magában az újszövetségben is azt olvassuk a filippi-i tömlöctartóról és egy Lidia nevű asszonyról, hogy »megkeresztelkedett mind az ő egész ház népével együtt;« föltételezhetjük, hogy a háznép között gyermekek is voltak. — De ezeken kívül is még két ok szól a gyermekek keresztsége mellett. Az egyik az, hogy, maga Krisztus mondja: »Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el ókét, mert ilyeneké az Istennek országa«, a másik meg az, hogy Krisztusnak ezen szavai szerint: »Ha valaki nem születik viztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országában«, az Isten országába való bejutásnak a rendes útja a keresztség. Egyházunk tehát igazán Krisztus akarata szerint jár el, amikor már a kis gyermekeket is részesíti a keresztségben. A baptitistáknak arra az állítására, hogy csak a viz alá merítéssel végzett keresztség lehet érvényes, azt feleljük, hogy a keresztség hatása ilyen külsőségtől,a több, vagy kevesebb viztől nem függhet. Különben HARANGSZÓ. is, bár igaz, hogy az ős kér. egyházban a viz alá merítéssel végezték a keresztséget, nagyon valószínű, hogy már akkor is gyakorolhatták azt a vízzel való meghintéssel is. Az első pünkösd ünnepén a három ezer ember keresztsége aligha történhetett viz alá merítéssel, mert ott Jeruzsálem környékén nem is volt akkora folyó, vagy tó amely alkal- I más lett volna ennyi embernek az alámeritésére. A keresztségnek a baptisták módja szerint való végzése a mi hidegebb éghajlatunk alatt életveszéllyel is járhatna és már ezért is elvetendő. A baptisták többi tanaival, szervezeti és erkölcsi kérdéseivel röviden végezhetünk Az úrvacsorának az emlékvacsoraként való fölfogásával és az előreelrendelés tanával szemben már kifejtettük egyházunk íölfogását. A baptistáknak az az eljárása, hogy lelkészeket nem alkalmaznak, hanem csak valami iparosból, vagy földművesből lett prédikátor tanít náluk a gyülekezetben, annál fogva helytelen, mert az igét tisztán és igazán csak azok hirdethetik, akik a Szentirás magyarázására tudományosan is előkészültek. nem pedig olyan emberek, akik alaposan sohasem foglalkoztak az Isten igéjével. Azt sem helyeselhetjük, hogy rendes templom szükségességet sem látják be a baptisták, 1918. március 3. mert az csak világos, hogy a lelki szükség hozta létre azokat a mi vallásos kegyelettel fölékesitett templomainkat, amelyekben a magába száilani akaró egyes ember is zavartalanul társaloghat Istenével, meg a hívek serege és épül a közös buz- góságnak a látására! Ami végül a baptistáknak azt a kérkedését illeti, hogy híveik uj emberekké lesznek és egyes eddigi szokásukról lemondanak, — azt válaszoljuk, hogy ez nem is mindig igaz, nem mindig valami nagy erény, hiszen végre is, amint mondja az apóstól, >az Isten országa nem életben, vagy italban áll.« De meg hát más egyházakban, igy a mi egyházunkban is nincsenek-e igen nagy számban olyan keresztyének. akik elhagyják bűneiket egészen uj életet kezdenek és igazi áldásái az emberiségnek ? Csakhogy mi az ilyen híveinkkel nem szoktunk dicsekedni, csak az Istent magasztaljuk megtérésükért! Ezzel befejeztük azoknak a tanoknak az ismertetését, amelyekre nézve egyházunk a róm. kath. és a ref. egyháztól, meg a baptistáktól eltér Az összehasonításokból eléggé megismerhettük, hogy a mi egyházunk valóban a tiszta istenigének, a Krisztus tanításának az alapján áll. Szívleljük meg azért Pál apostolnak az intését: »Ne legyünk gyermekek, akiket ide s tova hajt a tanításnak akármi szele.,. . hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej : Krisztusban!« Vége. Zongor Béla. A világháború eseményei. A bukaresti béketárgyalásokra a központi hatalmak békedelegátusai szombaton érkeztek meg. A béketárgyalások helye még nincsen véglegesen megállapítva, mert vagy Bukarestben lesznek, vagy pedig a román főváros közelében. A központi hatalmak képviselői kész programmal érkeztek a béketárgyalások színhelyére és el vannak tökélve arra, hogy a tárgyalások elnyujtását ne tűrjék. Ha a román békehajlandóság őszinteségéről való felfogás nem volna helyes, vagy ha a béketárgyalásokon kiderülne, hogy Románia csak taktikázik a béketárgyalásokkal, akkor igen hamar ismét háború váltaná fel a béketárgyalásokat. Romániával szemben tulajdonképpen csak Bulgáriának vannak lényeges követelései. Németországnak és a monarchiának területi barázgálják végig. Sokszor hallhatta a mély sóhajokat, melyek könnyebbülést nem szereztek. Róza jól értette, hogy kinek szólnak a néma könnyek, fájdalmas sóhajok. Édes jó Istenem, mért nem vettél el engem is, mért nem halhatunk meg együtt, kik annyi ideig hordoztuk ! a terhet együtt ? Ne hagyj soká itt 1 várakozni engem, miután elesett életem ' támasza ! Sóhajtott sokszor a jó öreg. na észrevette hangos tépelődését, ha látta a leány arcán a fájdalmat, amit szavai annál kiváltottak, gyakran mondta: »Bocsásd meg édes gyermekem gyengeségemet. Te még nem érted meg az én panaszomat, te még nem tudod megérteni, hogy van idő, mikor az ember vágyódik a temető után. . .« Ha Róza megértette is nénje fájdalmát, mégis avval válaszolt, de ki maradna itt nekem, ha még kedves néném is elmenne a temetőbe? Hol lenne nekem újabb otthonom? Hát, akik engem szerettek, akiket én szerettem, minden a temetőbe mennek tőlem ? A jó Isten majd itt marad veled édes gyermekem! Hiába aggódott a jó leány, hiába igyekezett enyhíteni nénje bánatát. A 76 esztendős szív nem tudta elviselni azt a bánatot, amit hitvestársa elvesztése felett érzett. Egyszer ő is elaludt szép csendesen, az ő koporsójára is ráhúzták a hűvös földet, amelynek dübörgése Rózát annyi borzalommal töltötte el A szegény árva leány ismét egyedül maradt. Megint volt két sirhalom közel egymáshoz a temetőben, amelneknek két keresztje, mintha két kinyúló kar lett volna, hogy magukhoz vonják azt, aki zokogva állott meg mellettük, a másodszor is árván maradó árva leányt. Folytatjuk. Olvassuk a bibliát Hol biblia a hazban nincs, Hiányzik ott a lesrföbb kinc» Tanyát a sátán ütött ott, De isten nem lel hajlékot. Március 3. vasárnap, Gál. 2, 16—21. , 4. hétfő, Ap. csel. 9, 1-9. „ 5. kedd, „ 9, 10—16. „ 6. szerda, Márk. 8, 34—38 „ • 7. csiitört, János 6, 65—69. „ 8. péntek, 1 Kir. 18, 21—30. „ 9. szombat, „ 18, 31—40
