Harangszó, 1918
1918-01-20 / 4. szám
töltött ellenségei nem engedtek. Még nagyobb hévvel kezdték üldözni Az inkvizícióban való buzgalmuk egyre hevesebb és hevesebb lett Egyre több ponton gyultak ki a máglyák. Csendesebb vidékekre menekültek az emberek és sokan kivándoroltak. Szívesen föláldozták otthonukat, birtokaikat, rokonságot, mindent, hogy hitüknek szabad számkivetés.ében és Uruknak élhessenek Paleario*azonban állhatatosan kitartott. Pedig már 62 éves öreg ember volt. Mint ártatlan gyermek a messzi útnak, úgy örült ö a magasságos Jeruzsálembe való mielőbbi bejutásnak. >öreg ember vagyok , irta egyik barátjának, »a közeli elhunytomra gondolok és most már csak avval törődöm, hogy Krisztusnak tetszését megnyerjem, kinek ifjúkoromtól fogva áldoztam magamat.« Tanítványai egyikének tüzes szavakban ecsetelte azt a boldogságot, hogy a Mester nyomdokain járhat, hogy a fájdalmak emberének nyomdokait követheti, ki előttük járt vala. Valóságos diadalkiáltás tőit fel leikéből: »A máglyák tüzében megkövezés alatt, a legrémesebb halál kínjaiban mutatja az Ur az utat a menny felé.« Ezen az utón kellett Palearionak haladnia és bizonvságtevését halálával megpecsételnie. Húsz esztendeig dühöngtek Paleario ellen ellenségei izzó gyűlölettel, titokban és nyilvánosan. A >magas papság«-nak még mindig botránykő volt irata a szemében. Húsz esztendő múltán Paleariót újból bevádolták érte. Végigvonult rajia a sejtelem, hogy szeretteit most már nem fogja látni többé. Ezért elbúcsúzott szeretett feleségétől, Mariettától és gyermekeitől Fájdalmas bucsuzás volt. Nemsokára rá megjelentek az inkvizíció emberei. Rómába kellett inennie, hol mar temérdek \ért kiontottak a szentség ürügye alatt. Tompán csapódtak be mögötte a Torre di Nona nehéz kapui.'Ez Róma inkviziciós börtöneinek a legborzasz- tóbbika volt. A Tiberis folyó medre mellett húzódtak a nedves börtönök. Valóságos sirok voltak. Penészszagu, férges, jéghideg és sötét börtön volt az, melybe a 65 éves öreget lökték az 1568-ik esztendőben. De még a börtön borzalmai sem tudták megrendíteni. Hangsúlyozta újból, meg ujbó , hogy nem fél sem máglyától, sem hóhér bárdtól, sem kínoktól, hanem készen van rá, hogv megmutassa, mint kell az evangéliom szent ügyéért meghalni. >Az igazságot bizonyítom saját véremmel is.« 1918. január 20.________________ HARANGSZÓ. A vádlottat nagyon sokszor hallgatták ki. Végül a vádat ellen,e igy formulázták meg: »Tagadja a tisztitó tüzet és az elhaltakért mondott imák hatását, nevetségessé teszi a kolostori életet, a megigazulást egyedül Jézus Krisztus érdemének tulajdonítja, a cselekedetek és az egyház által ajánlott gyakorlatok kizárásával.« Ez volt tehát az ő bűne. Már két éve volt a börtönben s e váddal szemben azt hangoztatta, hogy minek gyűjtögetik ellene továbbra is a bizonyítékokat, hiszen már elegendők a meglévők is az ő Ítéletük kimondására. »Teljesítsétek kötelességteket és örüljetek, hogy elítélhetitek Paleario-t.« 1569 október 1 5-én* mondották ki fölötte az ítéletet, de csak a következő esztendő júliusában hajlottak végre az ítéletet Két esztendeig gvötörték- kinozták a börtönben abban a reményben, hogy vissza fogja vonni tanait. De hiába, ő állhatatos maradt. 1570 julius 3-án intézte feleségéhez búcsúzó levelét. Olvassuk itt egész terjedelmében ezt a becses iratot: Kedves drága feleségem ! Nem szeretném, ha nem tetszene neked az, a.mi az én tetszésemre van, és ha bajnak tartanád azt. ami nekem jó. Az óra elérkezett, hogy ez életből Uramhoz, Atyámhoz és Istenemhez menjek Oly örömmé! megyek, mint a nagy király fiának menyekzőjére, amint az én Uramat erre imámban mindig kértem, hogy végtelen jóságából és emberekhez való jóvoltából adja meg nekem. Vigasztald hát drága felesegem itia- gad az Isten akaratával és az én megelégedettségemmel és viseld gondját a földu't kis családnak, melyet magam után hagyok, neveld és őrizd meg az Ur félelmében, légy apja-anyia egy személyben. Én most mar haszon nélküli aggastyán vagyok, majdnem 70 esztendős. Fiaimnak erénnyel és verejtékkel arra kelltörekedniök, hogy becsületesen éljenek. Legyen a te lelkeddel az Atya, Fiú, Szent Lélek, j Férjed Paleario Anino. Ezután még két hasonló levelet irt I fiaihoz, Fedróhoz és Lampeidishoz. ! Azu án megnyitották a Torre di No na kapuit. Határozott léptekkel hagyta i el börtönéi, ahogy bele jött. Rövid volt az ut a San Angelo hidjáig. hol a vesztőhely volt. Nyugodt pillantással mérte végig a kivégzéséhez tett előkészületeket. Lassan kelt föl a nap Róma fölé. amidőn a bitófán kilehelte lelkét Testét azután máglyára vetették. Hamvai fölött Krisztus bekessege lengett. Vége köv. 29. A világháború eseményei. Lloyd-George után Wilson is nyilatkozott a breszt-litovszki béketárgyalásról; de az ő nyilatkozata is jobbára teljesen megegyezik azzal a szellemmel és azokkal a törekvésekkel, a melyek az angol miniszterelnök szavaiban oly jellegzetes kifejezésre jutottak. Wilson ur is szelidebben beszél Németországról, de a német birodalomtól is olyan dolgokat követel, a minőket sem Amerika, sem Anglia, sem a többi szövetségesük soha sem teljesitenének, igy például az összes orosz, francia, román stb. megszállt területek rögtönös kiürítését, minden biztosíték nélkül. Azok a követelések pedig, a melyeket Ausztriával és Magyarországgal szemben támaszt, a kettős monarkia földarabolásával azonosak. Wilson tizennégy pontban foglalja össze az általa összetákolt balekfogásra kendőzött örök békének föltételeit Ezek között van három-négy olyan pont, a melyről komolyan tárgyalni lehet, a többi teljességgel elfogadhatatlan. Az amerikai elnök még mindig ugyanazt a képmutató szerepet játsza, mint a háború első percétől fogva s az őszinteséggel meg az imperializmus ellen való állás- foglalásával kacérkodik, de mindig csak a középhatalmak rovására. Adjuk vissza az oroszoktól, franciáktól, Romániától, Szerbiától, Belgiumtól elfoglalt területeket, még mielőtt az antant leülne a béketárgyalás /öld asztalához, — adjunk ki kezünkből valamennyi értékes zálogot, a mellyel az igazságos tartós békét kikény- szerithetjük. És mit hajlandó kiadni a kezéből az antant és mit követel Wilson a saját szövetséges társaitól ? Semmit. A nepek önrendelkezési jogát csak a középhatalmaknál akarja érvényesíteni föltétien teljességgel, de Angliához, a világ legnagyobb hatalmasságához, az Írek könyörtelen elnyomójához s Egyiptom, India és a többi rengeteg gyarmatbirtok kíméletlen kizsákmányolójához nincsen szava. És például Olaszország hadd kapja meg a Trentinót, Triesztet, Fiúmét és az Adriát: Wilson ezt nem minősiti annexiónak. De nekünk egy kis határkiigazilást sem szabad követelnünk biztosságunk fokozásáért, mert ez már annexiószámba megy. És e mellett nekünk diktálják a föltételeket, nekünk, a kik száz csatán győztesek maradtunk velük szemben. Ilyenformán lehet őszinte békehajlandóságról kenetesen szavalni, de a
