Harangszó, 1918
1918-12-08 / 32. szám
238 HARANJ35ZO 1918. december 8. mét és annak karjain mehet az örökkévalóság felé. Az ilyen embernek elköltözése nem fájdalmas hervadás, hanem egy csendes, békességes hazamenetel a mennyei Atyának örökkévaló hajlékaiba. - Ha azt akarjuk, hogy a mi elköltözésünk is ilyen csendes, békességes hazamenetel legyen, egész életünk folyamán készülnünk kell rá. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az örökélet kapuja annyira szűk, hogy azon még a halotti lepelt sem vihetjük keresztül. Mindazt, a mit itt a földön szereztünk, vagy kaptunk, itt kell hagynunk s csak a mi életünknek emlékezete kisér el bennünket. — Vigyázzunk, hogy ez az emlékezet olyan legyen, hogy az örökélet szűk kapujánál az élet fejedelme kézen foghasson bennünket és ránk is alkalmazhassa a szeretetteljes meghívást: „Jöjjetek én Atyámnak választottal és bírjátok örökség szerint a földet, mely számotokra a világ fundamentomának felvezetése óta elkészíttetett. 8 Ha igy készülünk, akkor nem aggaszt minket az a tapasztalás, hogy minden tökéletes dolgoknak végük lészen, hogy vége lészen magának az emberi életnek is, mert megbátorit minket a zsoltáríró által kifejezett igazság másik része, mely igy hangzik: „ De a te parancsolatod végtelen. “ — Istennek ez a végielen, soha el nem múló parancsolatja, akarata, igéje két fő alkotórészt foglal magában: a törvényt és az evangéliomot. Az az isteni akarat, mely a törvényben foglaltatik soha el nem múlik. Istennek törvényét meg nem semmisíti, meg nem másítja sem világháború. sem világforradalom, sem embereket tizedelő járvány, sem a természet titkait elleső s egeket ostromló emberi tudomány. Mindenféle emberi törvény elavulhat, elveszhet, változást szenvedhet; de Istennek törvénye el nem avul, el nem vész és semmi változást nem szenved. Semmiféle emberi erő, semmiféle emberi hatalom az Istennek törvényéhez semmit nem adhat, sem abból semmit el nem vehet. Ezt a törvényt lehet megvetni, lehet lábbal tapodni, lehet kigunyolni, lehet félremagyarázni, de nem lehet sem meg- gyöngiteni, sem megsemmisíteni. Ha valaki megharagszik a napra, elbujhatik előle, de az árnyékban elsenyved; ha valaki megharagszik a rohanó folyóra, megpróbálhatja megállítani, de az áradat elragadja; ha valaki megharakszik a levegőt tisztitó és gyümölcsfáit tördelő szélviharra, átkozhatja, de irányából el nem térítheti, meg nem állíthatja. El lehet bújni az Istennek törvénye elől is, de aki ezt megcselekszi, annak lelki világa elsenyved; ellene állhat valaki az Úr törvényének, de annak ereje mint a polyvát magával sodorja a dacolót; átkozhatja valaki az Úr törvényének tisztitó, sokszor tördelő erejét, de sem meg nem akaszthatja sem irányából el nem térítheti, mig az a maga tisztitó munkáját el nem végezte.. Sokszor úgy látszik mintha Isten törvényének tisztitó, szabályozó, tördelő ereje szünetelne népeknek s egyeseknek életében. De ne felejtsük, hogy ez a jelenség előfordul, a természet életében is. Van eset rá, hogy sokszor hosszú ideig tart a kedvező időjárás, megtörténik, hogy évekig minden esemény az emberek jótetszését szolgálja, de azután jönnek esztendők, melyek a nagy csendesség helyébe viharokat, förgetegeket, hosszas szárazságokat, hosszas esőzéseket, időn kívüli fagyokat hoznak s mikor a rendkívüli időjárás végig seper a természet életén, magával ragadja mindazt ami kedvező időjárásra rendezte be magát s csak az erős, a szívós, a rendes törvények szerint alakult állja meg helyét. A mi életünkben is hosszú ideig tarhat az az idő, melyben minden kedvünk szerint megy, melyben az Isten elhalasztani látszik az ő megpróbáló Ítéleteit; de a történelem rá a bizonyság, hogy elkövetkeznek az embernek életében is a megpróbáló viharok ; népekre, világrészekre kiterjedő szenvedések, melyek a gyengét, a korhadtat, a kényelemre berendezettet magukkal ragadják és csak az erősnek az Ur törvénye szerint alakúknak kedveznek. Az a nagy világzivatar is, mely a háború véres szárnyain népeken, országokon száguldott keresztül, menynyi mindent elsepert, magával ragadott ! Erősnek látszó trónok dőltek össze, erősnek látszó országok bomlottak feli, megváltozhatlannak látszó intézmények máról — holnapra eltűntek ; porba omlott sok minden, a mi évszázados emberi hazugságokon, emberi csalásokon épült fel és az istenítélet alatt reszkető népek véren, füstön, romokon-át keresik egymás remegő kezét, hogy testvériesen megszorítsák és megfogadják, hogy ezután természetesebben, tehát Isten törvényének megfelelőbben fognak egymás > mellett élni. ixi fali HP ri.ífctóö A viharoktól tépett s békességet kereső emberiség felett pedig felhangzik a régi figyelmeztetés: Vigyázzatok, az Isten nem csufoltathatik meg. A mit az ember veténd, azt aratándja. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. Éljetek tehát az Istennek törvénye szerint, a mint az röviden a tízparancsolatban foglaltatik s a mint azt a ti Üdvözítőtök betöltötte és magyarázta. Ez a jézusi magyarázat már nem puszta ítélő törvény, hanem örömhír, evangéliom. Az Istennek akaratja ugyanis nemcsak a törvényben, hanem az evan- géliomban is foglaltatik. A kijelentett törvényhez az Isten & egy fenyegetést és egy ígéretet fűzött, melyek szerint megbünteti az atyák vétkeit a fiakon harmad és negyed- iziglen, az őtet gyűlölőkön ; de irgalmasságot cselekszik ezeriziglen azokkal, akik őtet szeretik és az ő | parancsolatit megtartják. Miért büntet az Isten csak negyed- j! iziglen és miért jutalmaz ezeriziglen? Azért, ment a negyedik nemzedéknél a bűnnek rabszolgái rendszerint ugv is kivesznek, kirágattatnak saját bűneik pusztítják el őket és az ő álnokságuk elhordja őket mint a szél. — Az Istent szeretők, a bűneikből megtérők pedig még ezeriziglen is virágoznak, mint a folyó mellé ültetett gyümölcsfa, mely meghozza a maga termését idejekorán. Éhez a megtéréshez, éhez az ezer- , iziglen való virágzáshoz mutat utat és eszközöket az Isten örökre megálló parancsolatjának, akaratának második része: az evangéliom. Evangéliom magyarul örvendetes üzenete egy szerető mennyei Atyának j az ő bajba jutott gyermekeihez. — A törvény követel és Ítél; — az evangéliom szabadulásra való utat mutat és vigasztal. — A törvény mint egy tükör mutatja a mi bűnein- . két; — az evangéliom mint egy megmentő kéz utánunk nyúl és az örvényből kiemel minket. A tengernek veszélyes partjain, hol a viz alatt sziklazátonyok rejtőzködnek, világitó tornyokat szoktak felállítani, melyek a hajónak mutatják a biztonságos utat; — a nagyon veszélyes kikötőkben pedig révkalauzok szoktak az érkező hajóra szállni, a kik teljesen ismerik a biztos utat s a kik képesek a legnagyobb viharban, a legnagyobb hullámverés között is parthoz kormányozni a hajót. Az élet tengerének fenyegető zátonyai között nekünk ilyen vezérlő
