Harangszó, 1918
1918-11-17 / 29. szám
2 26 önmagának: mert ha élünk, az Urnák élünk; ha meghalunk az Urnák halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk az Űréi vagyunk. r™. h, 7-9. Ami most a legfontosabb. Amint azt már a »Harangszó« olvasó közönsége nagyon jól tudja október 31-éré virradó éjjel őszi rózsa jegyében megszületett az uj önálló és független Magyarország. Az őszi rózsa jegyében, melynek tövisei nincsenek. Polgárság, katonaság, munkásság, nép mind egyet akar csak, azt, hogy végre a magyar haza határain belül, boldog legyen itt minden ember. Magyarország felett ma a polgári és katonai hatalmat a magyar nemzeti tanács, közelebbről, ennek felesküdött népkormány gyakorolja. Az a kormány, amelyet a népakarat emelt az ország élére. A kormánynak s igy az ő közegeinek — melynek legelső feladata a külső és belső békét biztosítani, a rendet helyre állítani és fentartani — engedelmeskedni : szent kötelessége mindenkinek. Mert ne feledjük el, hogy egyedül csak a rend szolgálja a szabadságot, az önállóságot, a függetlenséget. A felszabadult és parancsoló népakarat mindenekelőtt abban nyilatkozik meg, hogy legelsőbben is önmagának tud parancsolni, önmagát tudja fegyelmezni. Igyekezzék azért mindenki a rend fentartásában segédkezet nyújtani. »Kiki a szerint hazafi, a szerint emberi most, amint segíti a kormányt a rend, a komolyság a biztosság utján. A haza aszerint marad meg, amint ma legkisebb fia is olyan érett tud lenni, mint máskor csak a legnagyobbnak kell«. A legfontosabb tehát most, hogy min- mindenki kivétel nélkül ebben az országban az Isten lelkének a birtokában legyen Az erő, a szeretet, a józanság lelkének a birtokában, mely léleknek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, béketürés, szivesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. c. G. Olvassuk a bibliát. November 17. vasárnap, Ap. csel. 9, 36—42. „ 18. hétfő, 103. Zsolt 14—18. „ 19. kedd, János 11, 38—44 » 20. szerda, 1. Kor. 15, 51—58. „ 21. csütörtök, Phil. 1, 21 — 26. , 22. péntek, I. Tess. 4, 13—18. r 23 szombat, 2. Péter 3, 7—14. HARANQSZO. A közelmúlt napok rövid története. Hogy tiszta képet alkothassunk magunknak a közelmúlt napok történeti eseményeiről, ott kell felvennünk az események fonalát, ahol lapunk legutóbbi számában elhagytuk. Tudjuk, hogy a király a Wekerle- kormány lemondásával József főherceget bízta meg a kibontakozással, ki egy szózattal fordult a nemzethez. József főherceg gróf Hadikot bízta meg a kormány-alakítással. Mielőtt azonban Hadik kormányát megalakíthatta volna, a villamos feszültség, amely az utolsó napokban úrrá lett a lelkeken, október 30-áról 31-éré virradó éjjelen oly vészes erővel tört ki és oly eseményeket hozott létre, amelyekkel szemben a Hadik-kormány léteiéről szó sem lehetett többé. így most már a legelső helyen is megértették, hogy az egyedül lehető megoldás : Károlyi Mihály kinevezése. A forradalmi események a nevezetes éjszakán Budapesten az Astória szálló előtt játszóttak le, ahol a Nemzeti Tanács székelt. Itt érték egymást a kisebb-nagyobb tüntető csoportok, felvonulások és a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozások, amikor a térparancsnokság Veres Pálné utcai helyisége előtt majdhogy összeütközésre nem került a sor, két katonatiszt jelenté a Nemzeti Tanácsnak, hogy a térparancsnokságot elfoglalták, az őrség rendelkezésre bocsátotta rnagáT. Miután aztán az összes közintézményeket: telefon, posta, fő- kapitányság, vasút stb. megszállták, a politikai és katonai hatalom így Magyarország felett a Nemzeti Tanács illetőleg ennek felesküdött népkormány kezében összpontosult. A király ugyanis közben Károlyi kormányát a hűség-eskü alól feloldotta. Az uj népkormány legfőbb gondját: Magyarország függetlensége, az ország határainak a védelme és a közrend megóvása képezi. Egyszóval a külső és belső béke helyreállítása. Adja a jóságos Isten, hogy az minél előbb sikerüljön. A forradalmi mozgalom azonban legszebb és legkimagaslóbb jellemzőjét: a vértelensé- get nem tudta megóvni mindvégig, mert október 31-én, amikor a forradalom már minden célját elérte, áldozatul esett a felkorbácsolt indulatoknak gróf Tisza István. Tekintettel lapunk szűk terjedelmére, a közben lezajlott eseményeket röviden a következőkben foglaljuk össze: 1918. november 17. November 1-én minden fronton letettük a fegyvert. Károlyi és Jászi azóta már tárgyaltak az ellenséggel Belgrádban. Hat héten belül alkot- mányozó gyűlés dönt majd az államforma mellett. A rend fentartására, a haza határainak védelmére szervezik a nemzetőrséget. Innen is — onnan is érkeznek nyugtalan hírek a csőcselék garázdálkodásáról. A hazatérő katonaságot Ausztriában nem egy helyütt kifosztják. Románok bevonultak Cernovicba, a bajorok Tirolba. A németek elküldték megbízottjaikat Fock tábornokhoz. Vilmost lemondásra szólították fel a , szociálisták Németországban. Az olasz flotta befutott Fiúméba és Pólába. Dunántúli Lutherszövetség. Kapi Béla püspök kezdeményezésére az idei egyházkerületi közgyűlés alkalmával Szombathelyen megalakult a Dunántúli Lutherszö- vetség s most folyik a taggyüjtés. A Szövetségnek négy szakosztálya van: 1., egyházvédelmi, propaganda és sajtószakosztály, 2., ifjúsági szakosztály, 3., szociális szakosztály és 4., missziói szakosztály. A kibocsátott ismertetést itt közöljük: 1. Mi a Dunántúli Luther- Szövetség ? A Dunántúli Luther-Szövetség a dunántúli evangélikus férfiak és nők önkéntes szövetkezése egyházi és társadalmi feladatok teljesítésére. Ezen szövetkezés célja az egyháztagokban rejlő erők kifejlesztése, azoknak egymással egyesítése és tervszerű felhasználása és ez által az egyház külső és belső erősítése. 2. Mit akar a Dunántúli Luther- Szövetség ? A Dunántúli Luther-Szövetség tagjaiban az összetartozás és összetartás érzéseit erősiti. Legyőzi a térbeli távolságot, a nyelv-, műveltség- és vagyoni különbözőségeket, felkeresi a más vallásfelekezetüek tengerében magára hagyottakat s mindnyájukat láthatatlan, de erős kötelékkel belekapcsolja az evangélikus egyházba. Az összetartozás és összetartás érzései alapján kifejlődő egyházi öntudatot erősiti a közös munkálkodásban, mellyel tagjait az egyház munkásaivá teszi. Kiterjeszti figyelmét az egyházi élet mindazon munkamezőire, melyeket egy lélekkel,
