Harangszó, 1918

1918-11-17 / 29. szám

2 26 önmagának: mert ha élünk, az Urnák élünk; ha meghalunk az Urnák halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk az Űréi vagyunk. r™. h, 7-9. Ami most a legfontosabb. Amint azt már a »Harangszó« olvasó közönsége nagyon jól tudja október 31-éré virradó éjjel őszi ró­zsa jegyében megszületett az uj ön­álló és független Magyarország. Az őszi rózsa jegyében, melynek tövisei nincsenek. Polgárság, katonaság, mun­kásság, nép mind egyet akar csak, azt, hogy végre a magyar haza ha­tárain belül, boldog legyen itt min­den ember. Magyarország felett ma a polgári és katonai hatalmat a magyar nem­zeti tanács, közelebbről, ennek fel­esküdött népkormány gyakorolja. Az a kormány, amelyet a népakarat emelt az ország élére. A kormány­nak s igy az ő közegeinek — mely­nek legelső feladata a külső és belső békét biztosítani, a rendet helyre ál­lítani és fentartani — engedelmesked­ni : szent kötelessége mindenkinek. Mert ne feledjük el, hogy egyedül csak a rend szolgálja a szabadságot, az önállóságot, a függetlenséget. A felszabadult és parancsoló népakarat mindenekelőtt abban nyilatkozik meg, hogy legelsőbben is önmagának tud parancsolni, önmagát tudja fegyel­mezni. Igyekezzék azért mindenki a rend fentartásában segédkezet nyúj­tani. »Kiki a szerint hazafi, a szerint emberi most, amint segíti a kormányt a rend, a komolyság a biztosság ut­ján. A haza aszerint marad meg, amint ma legkisebb fia is olyan érett tud lenni, mint máskor csak a leg­nagyobbnak kell«. A legfontosabb tehát most, hogy min- mindenki kivétel nélkül ebben az or­szágban az Isten lelkének a birtokában legyen Az erő, a szeretet, a józanság lelkének a birtokában, mely léleknek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, béketürés, szivesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. c. G. Olvassuk a bibliát. November 17. vasárnap, Ap. csel. 9, 36—42. „ 18. hétfő, 103. Zsolt 14—18. „ 19. kedd, János 11, 38—44 » 20. szerda, 1. Kor. 15, 51—58. „ 21. csütörtök, Phil. 1, 21 — 26. , 22. péntek, I. Tess. 4, 13—18. r 23 szombat, 2. Péter 3, 7—14. HARANQSZO. A közelmúlt napok rövid története. Hogy tiszta képet alkothassunk magunknak a közelmúlt napok tör­téneti eseményeiről, ott kell felven­nünk az események fonalát, ahol la­punk legutóbbi számában elhagytuk. Tudjuk, hogy a király a Wekerle- kormány lemondásával József főher­ceget bízta meg a kibontakozással, ki egy szózattal fordult a nemzethez. József főherceg gróf Hadikot bízta meg a kormány-alakítással. Mielőtt azonban Hadik kormányát megalakít­hatta volna, a villamos feszültség, amely az utolsó napokban úrrá lett a lelkeken, október 30-áról 31-éré virradó éjjelen oly vészes erővel tört ki és oly eseményeket hozott létre, amelyekkel szemben a Hadik-kormány léteiéről szó sem lehetett többé. így most már a legelső helyen is meg­értették, hogy az egyedül lehető meg­oldás : Károlyi Mihály kinevezése. A forradalmi események a neve­zetes éjszakán Budapesten az Astória szálló előtt játszóttak le, ahol a Nem­zeti Tanács székelt. Itt érték egymást a kisebb-nagyobb tüntető csoportok, felvonulások és a Nemzeti Tanács­hoz való csatlakozások, amikor a tér­parancsnokság Veres Pálné utcai helyisége előtt majdhogy összeütkö­zésre nem került a sor, két katona­tiszt jelenté a Nemzeti Tanácsnak, hogy a térparancsnokságot elfoglal­ták, az őrség rendelkezésre bocsá­totta rnagáT. Miután aztán az összes közintézményeket: telefon, posta, fő- kapitányság, vasút stb. megszállták, a politikai és katonai hatalom így Magyarország felett a Nemzeti Ta­nács illetőleg ennek felesküdött nép­kormány kezében összpontosult. A király ugyanis közben Károlyi kor­mányát a hűség-eskü alól feloldotta. Az uj népkormány legfőbb gondját: Magyarország függetlensége, az or­szág határainak a védelme és a köz­rend megóvása képezi. Egyszóval a külső és belső béke helyreállítása. Adja a jóságos Isten, hogy az minél előbb sikerüljön. A forradalmi moz­galom azonban legszebb és legki­magaslóbb jellemzőjét: a vértelensé- get nem tudta megóvni mindvégig, mert október 31-én, amikor a forra­dalom már minden célját elérte, ál­dozatul esett a felkorbácsolt indula­toknak gróf Tisza István. Tekintettel lapunk szűk terjedelmére, a közben lezajlott eseményeket rövi­den a következőkben foglaljuk össze: 1918. november 17. November 1-én minden fronton letet­tük a fegyvert. Károlyi és Jászi az­óta már tárgyaltak az ellenséggel Belgrádban. Hat héten belül alkot- mányozó gyűlés dönt majd az állam­forma mellett. A rend fentartására, a haza határainak védelmére szervezik a nemzetőrséget. Innen is — onnan is érkeznek nyugtalan hírek a cső­cselék garázdálkodásáról. A hazatérő katonaságot Ausztri­ában nem egy helyütt kifosztják. Románok bevonultak Cernovicba, a bajorok Tirolba. A németek elküldték megbízottjaikat Fock tábornokhoz. Vilmost lemondásra szólították fel a , szociálisták Németországban. Az olasz flotta befutott Fiúméba és Pólába. Dunántúli Lutherszövetség. Kapi Béla püspök kezdeménye­zésére az idei egyházkerületi köz­gyűlés alkalmával Szombathelyen megalakult a Dunántúli Lutherszö- vetség s most folyik a taggyüjtés. A Szövetségnek négy szakosztálya van: 1., egyházvédelmi, propaganda és sajtószakosztály, 2., ifjúsági szakosztály, 3., szociális szakosztály és 4., missziói szakosztály. A kibo­csátott ismertetést itt közöljük: 1. Mi a Dunántúli Luther- Szövetség ? A Dunántúli Luther-Szövetség a dunántúli evangélikus férfiak és nők önkéntes szövetkezése egyházi és társadalmi feladatok teljesítésére. Ezen szövetkezés célja az egyház­tagokban rejlő erők kifejlesztése, azoknak egymással egyesítése és tervszerű felhasználása és ez által az egyház külső és belső erősítése. 2. Mit akar a Dunántúli Luther- Szövetség ? A Dunántúli Luther-Szövetség tagjaiban az összetartozás és össze­tartás érzéseit erősiti. Legyőzi a térbeli távolságot, a nyelv-, művelt­ség- és vagyoni különbözőségeket, felkeresi a más vallásfelekezetüek tengerében magára hagyottakat s mindnyájukat láthatatlan, de erős kötelékkel belekapcsolja az evan­gélikus egyházba. Az összetartozás és összetartás érzései alapján kifejlődő egyházi öntudatot erősiti a közös munkál­kodásban, mellyel tagjait az egyház munkásaivá teszi. Kiterjeszti figyel­mét az egyházi élet mindazon mun­kamezőire, melyeket egy lélekkel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom