Harangszó, 1918
1918-11-03 / 28. szám
222 laposabban irt, mint bárki és a kinek te oly evangéliomi lelket adtál elveszítettük — úgy kérünk mennyei Atyánk adjad egy másiknak újból a te szentlelkedet, a ki a kér. anya- szentegyházadat újból egybe gyűjti, hogy mi újból egyetértőén, keresztyénekhez illően éljünk. . . Oh uram adjad azért nékünk az uj ékes Jeruzsálemet onnan felülről, a mennyekből, amelyről a Jelenések könyvében szó van ; a szent tiszta evangéliumot, mely emberi tanítással elsötétítve nincsen. Oh Isten ha Luther meghalt, ki fogja nekünk akkor az evangéliomot oly tisztán hirdetni . . Ti jámbor keresztyének velem együtt mind-mind sirassátok ezt az Istentől gazdagon megáldott férfiút és kérjétek az Istent, hogy ő minekünk egy másik megvilágositott lelkű férfiút küldjön. És itt Dürer legelsőbben Erásmusra gondolt. Oh rotterdami Erásmus hol késel — kiált fel — nézd mit mivel, mit visz végbe e világ igazságtalan Tyranusa, a sötétség! Mig Dürer ily kétségbeesetten jaj- dult fel, imádkozott, Luther mint tudjuk teljes biztonságban, volt ezalatt Wartburg várában. Németalföldi utjából visszatérve Dürer Nünrberget teljes szellemi felfordulásban találta. A pápa hívei az evangélikusokat az eretnekek bélyegével illették: az evangélikusoktól közben elmaradtak azok is, kik ben- sőleg, lelkileg agy sem tartoztak hozzájuk : a fiatal óriások, kik a Dürertől elesett művészetet tették meg vallásuknak. Ezek az u n. szabad lelkek nemcsak a pápától, hanem minden isteni és emberi tekintéivtől szabadulni J kívántak és vagy a saját eszüket (racionálisták) vagy a természetet (naturálisták) kívánták az élő Isten trónjára ültetni. E szellemi harcban, a vélemény nyilvánítások legvéresebb csatájában a nagy Dürer mindvégig Krisztus hü vitézének bizonyult. Égész lélekkel ragaszkodott az evangélíomhoz. Me- lanchton jelenlétében, ki ezekben az években többször fordult meg Niirn- bergben, kiről Dürer egyébként igen sikerült rézmetszetet is készített, Dürer többször juttatta kifejezésre evan- géüomi világnézetét. Melanchtonnak ekkor sok alkalma volt bepillantani a nagy művész leikébe. 1524. után Dürer elkezdett betegeskedni. De minél inkább gyengült testileg, annál inkább érezte lelkében a Krisztus evangéliomában, az örök erőnek ama forrását, amely forrás, erő, maga az ur Jézus Krisztus s ennek eredményekép élte utolsó éveiben megajándékozta Dürer a világot legnagyobb alkotásának egyikével: a tövis koszorúval ékes Krisztussal. Dürer Krisztusa: a legmélyebb fájdalommal párosult legmagasabb dicsőség, felségesség és alázatosság. Erő, mely képes az embert megmenteni, de egyszersmind megítélni az ember cselekedeteit. Egy ilyen Krisztus vplt Dürer lelkeben a keresztyén- ség központja. Ezt a Krisztust a maga teljes egészében, feltétlen tisztaságában ő visszaadva az emberiségnek, a világnak Luther fellépésében és a reformációnak nevezett mozgalomban látta. 1526-ban pedig utoljára megajándékozta a világot müveinek legreme- kebbjével: a négy apostol cimü kép csoportozattal. A négy hatalmas férfiút Jánost és Pétert, Pált és Márkot két táblán kettenként csoportosítva olyan pompásan és egyéniségükhöz mérten jellemezte, hog\ a hagyomány találóan a négy vérmérséklet megtestesülését látja bennük megörökítve Dürer testamentumaként alkotta meg utolsó müvét, - jelképül mintegy annak: emberek a töviskoronával ékes Krisztusnak a nevében imádkozzatok. akit ez a négy férfiiu hirdetett, tanított. A képekre Dürer sajátkezü- [ leg a következőket irta rá: Ti világi [ hatalmasságok ezekben a veszedelmes időkben jól vigyázzatok, hogy emberi félrevezetésekkel meg ne rontsátok az Isten igéjét, mert Isten az igéhez semmit hozzátenni, sem elvenni nem enged. Azért hallgassatok a négy férfiúra, Péterre. Jánosra, Pálra és Máikra: I. Ján. 4 1 ; II. Péter 2. I ; ÍI. Tim. 3. 1 — 6. Márk. 12.^33 40 Dürere képet szüiővárosának adományozta, később azonban megvette Maxmilíán és igy került a kép Münchenbe. A kath fejedelem az aláírást a képről lemetszette. Dürer 1528. áprii. 6-án huavét nagy heteben halt meg. Haláláról úgyszólván semmi egyébb nem maradt fenn, mint egyik baráljának ama nagyon figyelemre méltó feljegyzése: Dürer halála édes és oly békességes volt, amilyent csak egy ember kívánhat magának. Luther Dürer halálhírének vételekor a következőket irta egyik nürnbergi barátjához: Dürernek, a legjobb embernek a halálát mélyen keil gyászolnunk. Te pedig légy boldog, hogy Krisztus őt ennyire meg- világositotla s ezekben a veszedelmes időkben jó órában elhívta. Mert ő eddig csak a legjobbat látta, nem kényszerült a legrosszabbat is megérni. Czipott Géza. HARANÖSZO. A háború és a béke sorsa Az események torlódnak, nemcsak a harctereken, hanem idehaza a politikai küzzelmek mezején is. A szomszéd Ausztria alapjában megingott : önálló államok alakjában részekre bomlott. Természetesen ezzel ütött a magyarnemzet teljes függetlenségének az órája is. Egy királyi kézirat már be is jelenti Ausztria uj alakulását és biztosítja Magyarország területi sértetlenségét. Wekerle, ki időközben lemondott be is jelentette az országházban a personal uniót. Ennek hatása alatt a 48-as alkotmánypártba olvadt bele Tisza és a munkapárt. Wekerlével távozott a külügyminisztérium éléről Gróf Burián, kinek helyébe Gróf Andrássy Gyula lépett. Élső ténykedése, hogy Wilsonhoz egy újabb jegyzéket intézett feleletül arra a jegyzékre, melyet csak a közel múltban Wilson a régj monachiához intézett, de a mely jegyzék, mint tudjuk merőben ellentétes Wilson 14. pontjának alapelveivel. Andrássy jegyzékében a külön béketárgyalás megkezdését sürgeti Ausztria Magyar- országgal. A németek is elküldték újabb válaszukat. Berlinben azt hiszik, hogy Wilson a német válaszra részletezni fogja az antant békefeltételeit. Ezekben a sors döntő órákban nagyon kívánatos volna, ha végre már a magyar a magyarral kezet fogna egyetértene A király megbízta József főherceget, hogy a magyar politika élet vezetőivel tárgyaljon, ki következő prok- larnációval lépett a nemzet elé : A Nemzethez! Ö Felsége koronás királyunk avvaj bízott meg, hogy válságos közviszonyaink oly megoldását hozzam létre, amely a ijemzet egyetértésével ne csak biztosítsa, hanem életbe is léptesse hazánk teljes önállóságát és függetlenségét. Nagy és elhatározó lépés az, meJt külügyi vonatkozásainknak, haderőnk önállóvá tételének s általában az igazgatás minden ágának független berendezését a kor szabadelvű irányának s a széles néprétegek érdekeinek megfelelő módon kell valóra váltanunk. A beke azonnali elérése msllett, ennek jövendőre való biztosításáért a népek nemzetközi nagy szövetségének megkötése uraija törekvéseinket. Állami területünk épségének s egységének megóvása s annak a veszedelemnek elhárítása, mely a béke 1918. november 3
