Harangszó, 1918
1918-11-03 / 28. szám
220. németnek, érseknek, papoknak, jezsuitáknak nem barátja.« Abban a türelmetlen korban, mikor . még főúri asszonyok is a szegény papi családok elűzésével akartak érdemekei szerezni, Zrinyi Miklós volt az egyetlen felvilágosult római kat- holikus mágnás, aki a protestánsokat pártfogásába velle. Jellemző reá nézve, hogy Wittnyédy Istvánt, a nagy lutheránus soproni prókátort választotta titkárának és bizalmas barátjának. Erről mondotta: »Wittnyédit jó embernek ismerem és a jó lelkiismeretű lutheránust többre becsülöm, mint a rossz lelkiismeretű katholikust.« Zrínyitől való az a második szép és igaz mondás is: »A protestánsok szabadsága és az ország szabadsága egy alapon sarkallik.« És mikor a soproni evangélikusokon valami igazságtalanságot akartak elkövetni, Zrinyi az érdekükben hét levelet irt a királynak, nádornak és más főuraknak. Az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen, mikor a protestánsok üldözéséről volt szó, Zrinyi állott fel a védelmükre és ezt mondá: »Tudjátok meg, uraim, igaz pápista ember vagyok, vallásomban való állhatatosságomban is egyitek sem halad felül. De micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, hogy én példának okáért az én légrádi evangélikus vitézeimet és ott való presidiáriusimat (őrsereg) helyükből kiűzzem ? Bizony, akiket ismerek pápista katonákat, tiz törökre se mernék kimenni velük. De ha az evangélikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok éneklései között, valamikor harcra megyek, soha nyereség nélkül meg nem térek.« Szép dicséret az evang. katonákra ilyen nagy hős szájából. Zrinyi a hadi vitézség forrását is a buzgó imádságban és éneklésben látja katonáink között. És az 1662. évi országgyűlésen, ahol már oly elkeseredett volt a hangulat, hogy Wittnyédy tanácsára a protestánsok otthagyták a gyűlést, Zrinyi Miklós a tőle búcsúzó Szepessy Pálnak és a többi evang. követeknek ezeket az emlékezetes szavakat mondotta : >Én más valláson vagyok, de kegyelmetek szabadsága az én szabadságom, a kegyelmeteken ejtett sérelem rajtam ejtett sérelem. Volna bár százezer pápista mellett százezer lutheránus és százezer kálvinista vitéze a fejedelemnek : ők megmentenék együtt a hazát.« Andrássy Gyula gróf is megszívlelni való és abban a korban nagy bölcseségre és bátorságra mutató szavakat idéz Zrinyi müveiből: >A HARANGSZÖ. mostani világ — mondja Zrinyi — amikor szint akar adni a maga hadakozásának, religiót obtendál (használ ürügyül). De hun vagyon Krisztus Urunk tanításában, hogy fegyverrel kell eretneket, törököt a mi hitünkre hoznunk? Sehol.« >A katholikus hitnek az ő géniusza idegen a háborúságtól. Szent Péternek nem vala szabad a maga oltalmáért sem kardoskodni. A török ellen sem szabad azért harcolni, mert vallássa más, hatiem azért, mert reánk tusa- kodik.« • »De ezt a mostani világ papjai másképpen értik. Zelusnak neve alatt lutheránusok és kálvinisták ellen declamálnak. Ezekre hadakoznak és kiáltanak gyülölséggel, s ha őtőlük lehetne, tüzzel-vassa!. Nem isteni zelus ez, hanem lábak alól felszedett ambíció, kivel magok javát s nem az Isten dicsőségét keresik. K isztus Urunk fundációját a testamentumot elrontják.« íme igy Ítéli el korának türelmetlenségét a római egyháznak legkiválóbb tagja. Mily toronymagasságban állott Zrinyi kortársai, a vakbuzgó Nádasdy Ferenc, Esterházy és Erdődy György felett. És a vakbuzgó, önző főpapoknak is jól megmondta az igazat, azért nem kellett nekik. Zrinyi a Csáktornyái vár kincstárában Luther Mártonnak és Bóra Katalinnak igen díszes arcképeit még mindig ott őrizte. Nagy volt végül Zrinyi mint költő is. Csak azt a szép versét, idézem, melyet a hősi halálról irt: Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó Öröm, tisztesség is csak legyen utolsó, Akár farkas, akár emésszen meg holló, Mindenütt feljül ég, a föld leszen alsó. Méltán Írhatta hősi vitézségéről is azokat a szép sorokat: Nem irom pennával, — Fekete tentával, De szablyám élivei, — Ellenség vérivel Az én örök hiiemet. Költészetére a protestantizmus is hatással volt. Hős költeményében, a Szigeti Veszedelemben — mint már Toldi Ferenc kimutatta — ezért kevés aránylag a csudás elem. »Feszületre« ciinü költeménye pedig igazi szép himnusz Krisztushoz. A legmélyebb alázat, bűntudat és töredelem jut benne kifejezésre minden önérdem és önigazság nélkül. Tehát nem is az igazi római katholikus felfogás. Csak egy versszakot idézünk belőle: Látod, mi érdemünk, mint kövön hangya nyom, Sok bűnünk peniglen, mint levé.l az fákon, Mint örvény tengeren és fövény az parton, És mennyi madár jár levegőben szárnyon, Zrínyit ezt a sokoldalú nagy magyar lángelmét a kortársai nem értették 1918. november meg Csak az egy protestáns Wiü- nyédy ismerte fel és szolgálta őt rajongó önfeláldozással mind halálig. A hü prókátor valamely rendkívüli, szinte emberfölötti hőst látott benne. Főniksznek mondja, »mely ritka madár, amilyen egy seculumban egynél több nem szokott lenni, amelyen sokáig fáradt a természet mig megalkotta.« És ily csodás nagy hősnek nem a csaták mezején diadalok között, hanem a kursaneci erdőben egy otromba vadkan agyara által kellett kimúlnia! Utolsó utján is két protestáns, az • erdélyi Bethlen Miklós és a soproni Wittnyédy István volt vele. Mindketten *' leírják Zrinyi halálát. Wittnyédy a családi emlékkönyvébe jegyezte: »A két golyó által megsebesített vadkant üldözvén, váratlanul és közülünk senki által nem láttatva attól halálosan megsebesittetett és nyomorúságosán meghalt, akit háromnegyed órányi idő alatt láttam mint egészségeset, mint élőt és holtat. Óh mily kikutathatla- . • nők a te Ítéleteid Zebaóth Isten!« Ez a mi magyar nemzetünknek szomorú végzete. A mi bűneinkért, a sok belviszályért, gyűlölködésért bünteti Isten a magyart. Ha van egy önzetlen nagy fia, vagy fejedelme a hazának, aki igazán szereti és naggyá, boldoggá tehetné népét, az váratlan balesettel hagy el bennünket. Gondoljunk csak Rudolf királyfinak is váratlan gyászos halálára. Zrinyi Miklóst születésének háromszázados évfordulóján az egész magyar nemzet ünnepli. Mi protestánsok kétszeres hálával mondunk áldást dicső emlékére. De legyen áldott haló poraiban Batthyányné, a jó nevelőanya is, ki a nagyratermett ifjúnak szivét felénk hajlitá. És hálával adózunk Wittnyédinek is, ki Zrínyit a protestáns jellem iránt tiszteletre inditá. Áldás emlékükre! Payr Sándor. Egy reformátor munkájának eredménye. Sztáray Mihály, aki a reformáció kezdetén ferencrendi szerzetesből lett magyar reformátorrá az igehirdetésen kivül szép énekével, vitatkozó ügyességével és irói tehetségével olyan nagy eredményt ért el, hogy 7 év alatt 120 evang egyházat alapított Baranyában és Szlavóniában. A valpói és vukovári hitvitákon any- nyira meggyőzte a hallgatóságot a reformáció igazságairól, hogy a vele szemben álló s a kath. egyházat védelmező szerzeteseknek a felzudult hallgatóság elől a Száván tuba kellett menekülniük.
