Harangszó, 1918

1918-11-03 / 28. szám

IX. évfolyam.

1918. november 3.

28 szám.

............................................................... •

V

ALLÁSOS NÉPLAP.

Felelős szerkesztő és kiadó :

Szalay Mihály Lovászpatona (Veszprém m.) Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla.

Előfizetési Ara 86 számra közvetlen küldéssel 4 K 60 t, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVA8ZPATONA-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamáolók a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, kfildendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész éa tanító.

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten.“ 46. Zsolt. II.

TARTALOM: Varga Márton: Erős vár a mi Istenünk (Vers.) — B. I.: Evangélikus vagy protestáns? — Payr Sándor: Zrínyi és a protestánsok. — Czipott Géza: Luther egyik legnagyobb kortársa Lutherről és a reformáció szükségességéről. — A háború és a béke sorsa. — Mód Lénárd: Halottak napján. (Vers.) — Az uj Luther naptár.

] Erős vár a mi Istenünk.

Újabb fordítás.

Erős vár a mi Istenünk,

Jó fegyver és védelem ;

Minden bajból, mit szenvedünk, Ki szabadit sértetlen.

Gonosz, ős ellenség Ránk most formed még ;

* Erőszak és csel Zord vértjét öltvén fel :

Párja földön nem terem.

r ^Hatalmunkkal mit sem érünk, Elveszhetünk iziben ;

Küzd az Igaz Ember értünk, Maga végzett igy Isten.

Kérded tán: Ki ő?

Krisztus, a dicső!

Urunk, Zebaoth,

Nincsen más; tudhatod:

Tábort ő tart győztesen.

Teli poklok ördög hada Rémit bár, hogy elnyeljen ;

Nem félemlünk meg miatta, Bízunk a szent sikerben.

Világ fejedelme Tüzet, vért lihegve,

Nekünk hogy’ véthet?

F'éjén az ítélet I

Egy szó ejti el könnyen.

Csak az Igét hagyják állni,

Meg ne toldják semmiben ; Lelke áldást áraszt ránk ki, Célhoz vezet nagy híven. Vagyont, nőt, gyermeket, Testet, hírnevet,

Ám, hadd vigyenek,

Hisz’ úgy sem ők nyernek: .

Mienk marad üdv és menny!

Fordította f VARGA MÁRTON.

Erangélikus vagy protestáns?

Egy kiváló német theologiai tanár fejtegetéséből közöljük a következőket:

A múlt év júliusában a reformáció jubileumi emlékünnepére Wartburgba utaztam. — Útközben folyton az a gondolat foglalkoztatott, hogy miért éppen Wartburg lett olyan jelentőssé az evangélikus egyház történetében és életében; miért nem a wittenbergi vártemplom, vagy szarkakapu, vagy akár a wormsi birodalmi gyülésterem, vagy a speyeri templom, melyben az evangélikus rendek pro- testációja elhangzott? A wittenbergi vártemplom ajtaján ott van ércbe öntve a 95 tétel a bűnbocsátó cédulák árulása ellen. A wittenbergi szarkakapunál égette el Luther a pápai átokbullát. A wormsi birodalmi gyü- lésteremben hangzott el Luther ajkairól a bátor, szinte dacos kijelentés:

J >Itt állok, nem tehetek máskép, — Isten engem úgy segéljen!« Végül Speyer városában tiltakoztak az evangélikus rendek az ellen, hogy hitük igazságaiban világi hatalmasságé legyen a döntő szó. Mind a négy hely drága a protestánsoknak. A »Rómától el« mozgalom a »Protestáns Egylet«, az »Evangélikus Szövetség« mind egyek a Róma ellen való protestálásban.

De az evangélikus egyház lényege ezzel még nincs kimerítve. Erejének gyökere éppen az evangéliom és ezt ajándékozta Luther a világnak Wart-