Harangszó, 1918
1918-09-08 / 24. szám
IX. évfolyam. 1918. szeptember 8. 24 szám. ■ iniimmi VALLÁSOS NÉPLAP. Felelős szerkesztő és kiadó : Szalay Mihály Lovászpatona (Veszprém m.) Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla. Előfizetési Ara 86 .iámra közvetlen küldéssel 4 K 80 f, csoportos küld«*.el 4 K. Kéziratok LOVÁSZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HSRANOSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND re küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. „Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanúsítsa“ (Zsid. 6. 10.) TARTALOM: Szalay Mihály: Egv lelkész emlékkövére (Vers.) — Várjunk? — Bohár László: A keresztyén egyház és a bíráskodás. — A háború és a politikai élet eseményei. — A kukoricatermés értékesítése. — Öreg gazda: Okszerű földművelés. — Tárca, Csite Károly: Zsuzsika és az édesapja. (Elbeszélés.) i ÍLou lelkész emlékkövére. Ri fáklyaként másaknak ég lebeqra 'ő hir^n oezel magasabb cél felé: Klhunylaker sekaknak lesz paklija $ él, hal,"ha sírja még úgy rejlené. Meri akik léle tiszta szikrái kaplak, I'erább plántálják s eszlják szerteszét. Apák után igy fénylik a Raknak, Mi kér már Ián nem is tudják neoéh A'zalay Mihály Várjunk? Várjunk-e a háború végéig? Mindig gyakrabban, mindig égetőbben merül fel ez a kérdés a >1 lelkűnkben. Sok minden halasz- o tást szenvedett ebben a négy esztendőben. Kedvezőbb időkre v vártunk. Legtöbbször csak az- ért, mert kényelmesek voltunk, könnyebb végét fogtuk meg a dolognak. Kevés esetben volt a háború okozta nehézség leküzdhetetlen. Ahelyett, hogy a vihar erőink kihasználására indított volna; ahelyett, hogy minden eszközt megragadva és felhasználva előbbre jutottunk volna, megfordultunk, hátat fordítottunk a szélnek és vitettük magunkat. Igy jutottunk hátrább, mint ahol voltunk. Várjunk-e még? »Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az utón, oroszlán van az utcákon!« (Példabeszédek 26, 13). A gyáva tunyaság, az elpetyhüdt restség nehézségeket, veszedelmeket gondol ki magának, hogy tétlen heverése, naplopó ábrándozása elővigyázatosságnak, körültekintésnek, a viszonyok mérlegelésének, alaposságnak, óvatos előkészületnek lássék. A háború oroszlánját azokra az utakra és utcákra is odaképzeltük, amelyeken nem volt; és mi lett a következmény? Utainkat, utcáinkat ellepték apróbb, undok férgek, ragadozók. Hiénák, sakálok, dögkeselyűk, piócák. Ellepték olyan emberek, akik magukat élelmeseknek nevezik, de helyesebben élősdiek- nek nevezhetők. Ezek nyüzsögnek, hemzsegnek, habzsolnak és falnak a nemzet testében, mint kukacok a sajtban s nincs aki sikra szálljon ellenük, aki lehetetlenné tegye gonosz praktikáikat, mert a rest azt mondja: oroszlán van az utcán, mai nyelven mondva: háború van. Várjunk-e még? Lelkünk, erkölcsi világunk utait és utcáit is belepte a gaz s a gazban férgek mászkálnak.
