Harangszó, 1918

1918-08-25 / 23. szám

178.

HARANQSZÓ.

1918. augusztus 25.

zán biztos, lelkiismeretesen vezetett s népünk javára szolgáló hatalmas intézményről van szó, mutatja az is, hogy az 1898. évi XXIII. törvénycikk alapján maga az állam segítette a falusi gazdák és kisiparosok gazdasági erősítésére felállítani s alaptőkéjéhez az állam, a budapesti és vidéki nagy pénzintézetek és gyárak s a szövetkezeti eszméért lelkesülő magános emberek több mint 4 millió háromszázerer koronával járultak. Hogy egyházunk is egyik legbiztosabb pénzintézetnek tartja, ennek bizonysága a győri egyházmegye, amely nem engedi meg, hogy a gyülekezetek akármelyik takarékpénztárba helyezzék tőkéiket, de megengedi, hogy a községükben működő hitelszövetkezetbe tehessék.

Ilyen hitelszövetkezet, vagyis az Országos Központi Hitelszövetkezetnek falusi fiókja, vagy >kistakarék«-ja, vagy >népbank«-ja ma már 2400-nál több van az országban.

A községi hitelszövetkezet arra való, hogy a lakosoknak pénzük gyümölcsőztetését és kölcsönvételét megkönnyítse. Akinek csak egy pár koronája van is, bármikor beteheti és kamattal veheti bármikor vissza.

Megtörténik, hogy valaki elád egy pár drága jószágot, a több tízezernyi összeget, ha csak városon nincs dolga, hónapokig otthon heverteti, mig ha

van Hitelszövetkezet oda teszi be és mig szüksége nincs rá, szép kamatot hozat vele, meg az elvesztéstől sem kell féltenie. Ha pedig valaki kölcsönre szorul, nem kell kezesekkel városra fáradnia, időt, pénzt költenie, hanem megkaphatja bármikor- költségmentesen otthon.

Sokszor van eset, hogy egy községnek alkalma volna egy nagyobb-birtokot megszerezni, de mig az egyesek összeiratkoznak, tanakodnak, húzódoznak, a rókabőrén előre összevesznek, közbelép valami élelmes vállalkozó, elüti és busás nyereséggel parcellázza azok között, -akik előbb első kézből megkaphatták volna. Milyen jó, ha ilyenkor a Hitelszövetkezet az előnyös vételt azonnal megcsinálja és aztán ő parcellázza tagjai, vagy az egész község lakósai között. Arra is tudunk példát, hogy egyes erdőkeze- lőségek nem akartak sok emberrel vesződni, hát egynek adták el a tűzifát, aki csaknem kétszeres árért adta tovább. Nem volna jobb osztónak itt is a szerény haszonnal, vagy nyereség nélkül dolgozó szövetkezet?

De ilyen alkalmakat nem számítva is állandóan olcsóbb áruhoz juttathatja tagjait, amennyiben a tömeges fogyasztási cikkeket: a cukrot, petróleumot, lisztet, lóher, lucerna, répamagot, rézgálicot, gazdasági gépeket stb. a »Mezőgazdák Egyesületétől <

közvetítő kizárásával nagy tömegben, tehát olcsóbban szerzi be. Segítségére van tagjainak úgy is, hogy akinek pénzre van szüksége, attól átveszi terményét mindjárt aratás után, vagy előleget ad rá és mikor később drágábbért eladja az ártöbbletből a termelőt is részesíti. Vannak hitelszövetkezetek, amelyeknek tetemes tőkén kívül már nagy áruraktáraik és gabonaratáraik vannak, de ma a háború miatt természetesen nem fejthették ki teljesen működésüket és erejüket. Ma a pénzt sem tudják olyan jól elhelyezni és gyümölcsöztetni, mint békés időben. De ez nem ok arra, hogy várjunk a megalakításukkal, mert ma más pénzintézet sem ád nagy kamatot, a láda feneke pedig még annyit sem, mégis teszünk oda is a pénzünkből. Készüljünk már most a béke napjaira, hogy akkor a gazdasági alkalmak készületlenül és tehetetlenül ne érjenek bennünket.

Hogy a hitelszövetkezet működése bizonyos költséggel jár, magától érthető. De ez a költség számba sem jöhet sok haszna és áldása mellett. Különben mig meg nem erősödik, nem szükség mindjárt nagyobb kiadásba ereszkednie és ne gondolja senki, hogy állandóan fizetett és állandóan ott levő tisztviselői vannak. Legfontosabb és legtöbb dolga van a könyvelőnek, aki lehet a községbeli

Tárca.

Fény után ború.

Elbeszélés. Irta: Fábián Imre.

Miska bácsi maga ismét korcsmaasztal mellett töltötte az egész éjszakát 1 Bizonyosan ott kortyogatta a sánta gugás Mózsi vizes lőréjét s ott szívta magába a hegyháti Gergely Józsi világboldogitó tudományát! Igen nagyokat nyel még most is, pedig már nyolc óra volna; szemei mélyebben vannak, mint a hegy csúcsa mélyén meghúzódó tengerszem ; lábai is ingadoznak, szóval ismét olyan jó éjszakája volt, amelyen letette képzeletben a csordásbotot és aranypálcát tartott kezében abból a vagyonból, amit a kalocsai érsektől kapott, azért nem veszi észre, hogy a tehenek még fejetlenek, minden munkája félben maradt.

Bereghi Ádám társalgóit emigyen egy reggelen régi csordásával, Miska bácsival, aki olyan hü embere volt az ősi Bereghi háznak, mint a házőrző komondor, csak néha ütött bele valami megmagyarázhatatlan furcsaság. Épen mint most is.

Ittasnak látszott az öreg, de senki észre nem vette, hogy kiment volna éjszakára a házból, reggel is álmosnak látszott, bár rendes időben nyugovóra tért. Erre a furcsaságra a Bereghi ház nem talált magyarázatot, hát azt tették fel róla, hogy úgy titkon lopva éjelenkint iszogat az öreg. Annyival is inkább, mert néha-néha meggazdagodásról, nagy vagyonról mondott érthetetlen mondatokat, épen olyanokat, mint a hegyháti Gergely Józsi a falu közepén levő kovácsmü- helyben, aki mindennap kihirdette, hogy nincs esze annak, aki dolgozik, holnapután úgyis felosztanak minden vagyont.

Érre a mühelybeli bölcsességre célzott most is Bereghi, mikor Miska bácsit reggel is álmosan látta.

De Miska bácsi ezt a gyanút már csakugyan nem tudta elviselni. Amit eddig semmi kéréssel nem lehetett kivenni belőle, most sértett önérzete kimondatta belőle méltatlankodás közben a nagy titkot.

Még felteszi rólam a Tekintetes Ur, hogy én annak a félkegyelmű Gergely Józsinak az oktalannál oktalanabb beszédeit hallgatom, meg aztán, hogy — Uram bocsá’ — éjjel elhagynám ezt a házat, amely nekem kenyeret ad! Erre, uram, a lélek az öreg Miska bácsit soha rá nem vinné. Nem I Nyomta meg a szót még egyszer. Miska bácsi hütelen lenni nem * tud!

Az is igaz, hogy utóbbi időben sokszor virrasztók álmatlan éjszakán, hogy nappal is, mint a holdkóros, szinte álomban járok. Hát csak megmondom ennek okát a Tekintetes Urnák, hogy az én nagy hűségemet meg ne gyanúsítsa.

Éjjelenként — és itt Miska bácsi, mint aki nagy titkot árul el, egész közelhajolva urához, kezéből tölcsért csinált, úgy súgta — szellemekkel beszélek. Szellemekkel, fényes szellemekkel. Hallott Tekintetes Ur az ősi-i emberről ? ő is azt mondja, hogy a szellemekkel érintkezik, de mik az ő szellemei az enyémekhez képest 1 ?

Már gyermekkoromban hallottam apámtól, hogy ahol nagy kincs van