Harangszó, 1918
1918-06-30 / 19. szám
148. HARANGSZÓ 1918. junius 30. nak a békekérdésről és hangjukról megállapítható, hogy sokkal inkább engesztelékenyebbek, mint voltak a háború eddigi folyamán bármikor. A béke ügyében hatalmas lépést tesz előre az a nyilatkozat, melyet a mo- narkia külügyminisztere tegnap tett az osztrák munkások képviselői előtt. Kijelentette, hogy békepolitikánk mit sem változott, egész távol áll tőlünk, hogy a háborút bárminemű hóditási vagy imperialisztikus cél kedvéért akár egy nappal is tovább folytassuk. Ha ellenfeleinknél tárgyalásokra készség mutatkozik, bennünket megtalál oly megbeszélésekre, amelyek mindkét részre elfogadható tisztességes békéhez vezetnek. A meddig azonban a békemegbeszélésekre megfelelő hajlandóságot nem látunk, kénytelenek vagyunk védelmi háborúnkat folytatni. A hadsereg hősiessége kapcsán hamarosan elérjük a tisztességes és tartós békét. A fronton ott van ez időszerint a király is. Az elmúlt napokban azonban még is egy sajnálatos veszteség ért bennünket. Szent-lstván hajónkat az olaszok elsülyesztették. * A képviselőházban az indemnitás vita alkalmából az egyik képviselő újból felsorolta az ország színe előtt azokat a végnélküli sérelmeket, a melyeket a magyar katonák kényteden felől, ami vele történt. Férje elmondott neki mindent. — És most mi lesz? — kérdezte az asszony. — A cárhoz kell folyamodnunk, — felelt Akszjonow. Ártatlanul csak nem veszhetek el! Az asszony elmondta, hogy már küldött a cárhoz egy felségfolyamodványt ; mindeddig eredmény nélkül. Akszjonow nem felelt, csak lehor- gasztotta a fejét. A felesége folytatta : — Nem hiába álmodtam akkor, emlékszel-e reá? hogy egészen megőszültél. Most a gondtól csakugyan meg vagy őszülve. Nem kellett volna akkor útra kelned. Megsimogatta a férje haját s igy szólt hozzá : — Wanja, édes szivem, mond meg a feleségednek a színtiszta igazságot: nem te tetted ? Akszjonow csak annyit felelt; — Te is ? ! Eltakarta az arcát a kezével és sirt. Majd bejött az őr s azt mondta, hogy az asszonynak és a gyermekeknek már távozniok kell. És Akszjonow elbúcsúzott örökre a családjától. lenek elszenvedni, eltűrni a csehek- től. Szomorú dolgok ezek. Budapesten politikai okokból a munkások strájkba léptek. Bulgária miniszterelnöke Radosz- lavov lemondott. Helyébe a király Malinovot nevezte ki. Goethe, a legnagyobb német költő, a bibliáról: »Nem a tudálékos, hanem az igazán tudós emberekre nézve a biblia a nevelésnek mindig egyfelől alapja, másfelől eszköze lesz.« Ziegenbalg Bertalan, az első evangélikus misszionárius élete. (1683—1719.) Irta : Br. Podmaniczky Pál III. Az Istennek nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester funda- mentomot vetettem. (I. Kor 3., 10) Az első napokat és heteket Ziegenbalg és társa nagy visszavonultságban töltötték. A barátságtalan fogadtatás után nem is gondolhattak arra, hogy akik erre hivatva lennének, segítségükre legyenek. Mások segítségének viszont, akik talán jó szívvel voltak irántuk, nem vehették hasznát. Munkát sem kezdhettek még azok közölt, akikhez küldettek, mert hiszen nem értették nyelvüket. A kényszerű tét- I lenség eme napjaiban annál buzgób- t ban fozdultak ahhoz, aki fenséges \ Ígérete szerint mindezekben segitsé- | günk akar lenni. Trankebárban akkoriban a dán nyelven kívül, amelyet a gyarmati hivatalnokok használtak, két nyelv járta. A portugál és tamul nyelv. ; Ziegenbalg és Piütschau egészséges misszionárius érzékkel rögtön tisztába jöttek vele, hogy egyelőre legalább egyiküknek meg kell tanulni a tamul ' benszülöttek nyelvét. Ugyanis katho-1 likus, sőt még hollandus protestáns K misszionáriusok is, akik részint Tran- I kebárban, részint déli Indiában misz- 1» sziói kísérleteket tettek, csak a portu- ' gál nyelvet tanulták meg s ily módon I igyekeztek megértetni, magukat a I néppel. Ziegenbalgék sorshúzással I döntötték el, hogy melyik milyen H nyelvet tanuljon. Különös, hogy a| nehéz voltáról hires tamul nyelv a g nagyobb tehetségű Ziegenbalgnak ju-1 tott, akiről különben mindjárt a misz- £ sziói munka első napjaiban kitűnt, í hogy vezetőszerepre termett. 1706. szeptemberében 8 héttel aj, partraszállás után megkezdte Ziegen-0 balg a tamul nyelv tanulását. Mivel | nyelvtan, szótár s más efféle nyelv- 1 tanulási segédeszköz nem állt rendel- j kezésére, más uton-módon igyekezett I Mikor a felesége elment tőle, még egyszer visszaidézte az emlékezetébe, amit az neki mondott. Arra a gondolatra hogy még a felesége is elhiszi róla s azt tudta kérdeni, hogy nem ő gyilkolta-e meg a kereskedőt, igy szólt magában : Az Istenen kívül senki sem tudja az igazságot; csak Őhozzá könyöröghetek, mert csak ötőle várhatok kegyelmet Ettől fogva letett a szándékról, hogy kegyelmi kérvényt nyújtson be; fölhagyott a reménnyel és csak az Istenhez imádkozott. Akszjonowot megkancsukázták s miután véres sebeiből meggyógyult, száműzetésre Ítélvén Szibériába küldték kényszermunkára. Huszonhat évet töltött ott rabságban. Miközben a haja fehér lett mint a hó, a szakálla hossza, keskeny és ősz. Vig kedélye eltűnt. Meghajlottan járt s lassan, keveset beszélt, sohasem nevetett és sokat imádkozott. A rabságban Akszjonow cipészmesterséget tanult. A keresetéből bibliát vett és abból olvasgatott, ha a börtönében világos volt. Ünnepnapokon a fogház templomában a karban énekelt ; hangja még mindig szép volt. | A felügyelők szel ették Akszjonowot I alázatosságáért; rabtársai tisztelték s 10 »nagyapónak«, »Isten emberének« ne- H vezték el. Ha a fogházfelügyelőségtől jfl akartak valamit kérni, társai őreá fl bízták azt; ha a rabok közt valami 8 viszály támadt, csak öt hívták annak j elsimítására. V Hazulról nem kapott sohasem le- 8 velet; azt sem tudta, hogy a felesége ■ és gyermekei élnek-e még ? (Folyt. köv.),'J Akik még nem járatják la- | púnkat, alt. félévre megren- (lelhetik a kiadóh ivatalnál Kör- ja menden (Vas m.) julius elejéig j | csoportos küldéssel 2 korona, i 1 névre küldve 2 kor. SO pillér, j, katonák részére 1 kor. 50 pillérért. Aki szereti lapunkat és n méltányolni tudja ennek evang. I népünk és egyházunk javára irányuló munkáját, ajánlja, ,• terjessze a hitrokonok között, u
