Harangszó, 1918

1918-06-16 / 18. szám

142 HARANÜSZa 19IS. junius 16. csókolgatta a megmentője kezecskéjét s mintha csak azt nyöszörögte volna: »Köszönöm, te jó lélek, hogy meg­mentettél ! Meghálálom még ezt ne­ked. Többé sohasem ijeszgetem az Isten madárkáit . .« Ez a kis eset teljesen elfeledteté Mariskával a keserűségét. Negyedóra múlva már derűs, vidám arcai ment sétára a kicsi leánykákkal. Másfél óráig jártak a jó, éltető levegőn, majd ragyogó rózsapiros arccal köszöntöttek haza — Nini ! megjöttek az aranyos kis- asszonykák! — kiáltotta Marcsa szo­katlan mézes-mázos kedveskedéssel. S vigyorogva hajolt a kocsiban fekvő kis pólyásbaba fölé. >Pá, kis Jolánka, pá!. . . Nini csak, hiányzik a kicsike füléből a függő!« Az utóbbit olyan kétségbeesett, ri­kácsoló hangon kiáltotta, hogy meg­hallhatták a harmadik szomszédban is. — Mi baj történt?!... Elveszett a kis Jolánka függője? — rohant ki az úrnő ijedten. — El biz’ a, mint látom, nincs an­nak se hire, se hamva ! — sopánko- bott Marcsa kezeit tördelve. — De hisz nem veszhetett el, — rebegte Mariska elfehéredett ajakkal. Nem vettem ki sehol Jolánkát a ko­csiból. Ha kiesett is a füléből, a ko­csiban kell neki lenni. Megvizsgálták a kocsi belsejét, hasztalan, nem került elő a függő. — Tán kilopta valaki a füléből az utcán, vagy a parkban ! — Nem lophatta el senki, kérem szépen, mert egy pillanatig sem tá­voztam el mellőle, — mondta Maris­ka remegő hangon. Akkor hát itthon veszett el Csak az a különös a dologban, hogy mi­kép eshetett ki egyszerre mind a két függő a füléből, akár csak két évvel ezelőtt az Editkéjéböl. Felkuttatták az egész házat, mind hiába, úgy eltűnt a szép aranyfüggő, mintha valami elnyelte volna. Most Marcsa az úrnő fülébe sú­gott valamit. — Ugyan, mit gondol ! — tiltako­zott az úrnő Marcsa gyanitása ellen. — De hisz az ördög nem alszik. Én már vettem észre valamit. Nem olyan fehér angyal ám, mint ami­lyennek látszik. Tessék csak a ruháit átvizsgálni! Az úrnő habozott egy kis ideig, mig végre mégis kutatni kezdett Ma­riska ruhái közt, mialatt Mariskát elküldte egyik ta'voli boltba. A kutatás legnagyobb meglepetésre eredménnyel járt; előkerült a függő és még néhány himzett zsebkendő is . . — Ezt hát nem hittem volna a világért sem! — csóválta az úrnő haragosan szép fejét. — De hát nem is tűröm házamban a hálátlan tol­vajt egy percig sem. Nem jelentem fel. de azonnal kiadok rajta. . Fél óra múltán egy kisirt szemű leányka osont végig a városon kis batyujával. Kint a városon kívül lekanyarodott a Rába folyó mellett elhúzódó gyalogösvényre. Itt megla- sitotta lépteit s búgó zokogás tört fel kebléből. — Oh, én ezt a nagy szégyent nem élem túl!,.. Nem merek, nem tudok haza menni!. . Leroskadt a folyóvíz partjára, a puha pázsitszőnyegre, mint a vihar­tól tépett, összetört virág. Majd fel- tápaszkodott s karjait mereven kitárva nézett pár másodpercig a fodrozó habokba. — Bocsás meg, irgalmazz nekem, jó Istenem, ha nem tudom, mit cse­lekszem ! . . Valaki abban a pillanatban hátul­ról erősen a szoknyájába fogózkodott: visszatartotta. Mint aki mélységes, szédítő álom­ból ocsúdik fel, tekintett Mariska nagy megdöbbenéssel hátra: a Vitéz kutya állt mögötte. — Te... te vagy jó kutyuskám ?!... — Mohó, várjon meg, kis Mariska ! — kiabált valaki messziről feléje ro­hanva : a gazdájára ismert a kis dajka, aki izzadó homlokát törülgetve érke­zett melléje. Bocsáson meg, kis Mariska, a téve­désünkért, Jöjjön azonnal vissza hoz­zánk. Kiderült már az ártatlansága. A gonosz Marcsa bűne az egész. O lopta el a függőt s rejtette el a maga ruhái közé, azaz tévedésből egy má­sik függőt csent oda, amit két évvel ezelőtt lopott el az Editke füléből. S ez lett bűneinek az árulója. Azon­nal észrevettem én a gyalázatos ár­mányosságát. . Mariska kis kacsóit összekulcsolva tekintett fel esdeklőn a tiszta kék égboltozatra : Bocsáss meg édes jó Istenem !... Most már tudom, hogy minél nagyobb baj, veszély környékez bennünket, annál közelebb van a Te szent védő, atyai karod ! . . A HARANGSZÓ perselyébe be­folyó pénzen ingyen példányokat kül­dünk táborba, kórházakba. Adakozzunk néhány fillért erre a célra! Fohász a harctéren. Messze idegenben a hazánktól távol Kietlen az élet ebben az országban Csak te benned bízunk, édes jó Istenünk, Hogy nem hagysz el bennünk; mindig [itt vagy velünk. Habár szenvedések közt telnek a napok, S fáradtan hajtjuk le álomra fejünket, Eszünkbe jut szavad : Én veletek vagyok! S csüggedezésünkben fölemelsz bennün­ket. Erősítsd a harcban gyönge karjainkat, Vezesd diadalra hős csapatainkat! He hagyj el egyedül! Légy a mi vezérünk! Szent fiad nevében könyörögve kérünk kAldi József honv. tizedes. >4 HI RE K. 4+ Az egyház köréből. Házasság. Sikos Gyula zalagalsai lel­kész máj. 15-én tartotta esküvőjét Kiss Ida oki. tanítónővel Kiss Dénes takácsi-i föld- birtokos leányával. Pótválasztás. A bányakerületi püspök­ségre a két legtöbb szavazatot kapott jelölt között, dr. Raffay Sándor budapesti és dr. Szeberényi L. Zsigmond békéscsabai lelkész között elrendeltek a pótválasztást. Halálozás. Bayer György zágrábi lel­kész a Ferenc-József rend lovagja 57 éves korában elhalt. Legyen emléke áldott! A soproni evang. gyámintézeti Nő­egylet a Sopronban léíesitendö evang. pol­gári leányiskola javára junius 9-én a temp­lomban belépti dij mellett templomi hang­verseny keretében jótékonysági ünnepélyt rendezett, amelyen Altdörfer Viktor kar­igazgatón kívül közre működött Krősa La­jos hegedűművész, Varga Irén, Ihász Ma­riska és a gyülekezeti karének. A polgári leányiskola ügyét Ziermann Lajos soproni lelkész ismertette. Tábori lelkészeink. Zólyomi Pál, nyír­egyházai s. lelkészt ismét behívta a had­vezetőség tábori lelkészi szolgálatra. — Egyed Aladar, sajógönöri lelkészt, az olasz harctérre, a 307 gy. ezredhez vezényelte a hadvezetöség. — Wágner György durándi lelkészt fölmentettek a tábori lelkészi szol­gálat alól. Jubileum. A darázsi gyülekezet május 14-én megható ünneplésben részesítette lelkészét, Dianovszky Jánost, abból az al­kalomból, hogy 25 eve működik a gyüle­kezetben. Lehoczky Karoly felügyelő veze­tése alatt a presbytériuin egy diszbibliát adott át a lelkésznek, a lelkész nejének pedig egy disz énekeskönyvet. A szép ün­nepélyen egyúttal a lelkészcsalad ezüstla­kodalmát is ünnepeltek. Felügyelő választások. A körmendi gyülekezet Kluge Pál, körmendi lakost egy­hangúlag felügyelőjévé választotta. Az uj felügyelő, beiktatása alkalmával, 500 koro­nát adományozott a gyülekezet részére. A lajoskomáromi gyülekezet szintén egy­hangúlag választotta felügyelőjévé dr. Götze Sándor enyingi ügyvédet A 22 éven át működő, lemondott felügyelőjét, Bélák La­jos, középbogárdi földbirtokost pedig örö­kös tiszteletbeli felügyelőjévé választotta a gyülekezet. Az uj egyhazfelügyelők munkáját kísérje az Isten áldása!

Next

/
Oldalképek
Tartalom