Harangszó, 1918
1918-06-16 / 18. szám
IX. évfolyam. 1918. junius 16. 18. szám. Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla ElAfizetéal ára 36 izamra közvetlen küldessél 4 K 00 t, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVÁSZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANG3ZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re. küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. J „Cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen a mi hitünk cselédeivel.“ Gál. 6, 10. TARTALOM: Somboryné P. Margit: Édesanyámhoz. —sz. m: Vádlevél. — Korisánszky Ottó: A mi nyomdánkról. — A háború és a politikai élet eseményei. — Br. Podmaniczky Pál: Ziegenbalg Bertalan. —Gyermekvilág. Csite Károly: Mariska* — Küldi József: Fohász a harctéren. Édesanyámhoz. Mely által lakozik mi bennünk az Isten > Minden szépség s jóság boldoggá tesz |itt lenn. ' Minden szép s jónak boldog álmodója h Az voltam véled eleitől kezdve, > A hangtafanság csöndes martyr-utján Mig a te karod kisért átölelve. ‘ Anyai szeretet. te százszor megáldott! ; Melytől derű kél a vigasztalan égen, Őrködő szemeid csókos mosolyától . A kisértő árnyak elsimulnak szépen hogy a mi sivárság borul a világra, Gondja, szenvedése hozzam ne találna, Csak az én gyermeki szivemig ne érjen .. Az ifjúság s vele a csalfa álmok Elhagytak miként egy bájos kikelet. Jól tudom: egyre kevesebb virág nyit Ahol ezentúl majd ösvényen vezet. °\ A lemondások rideg pantheonját "i ha át-át lépem hallgatag tűréssel. Ha tán megbotlanék h Keserű fájó sorsom keresztjével; 3 Elmúlt aranyfényü évekért cserében ■ Ha örökös ború fenne osztályrészei í Verdeshet a szélvész, - ámde az orcámon E nehéz küzdelmek panasza ne lásson, Hogy ki a lét minden meleg szivárványát -Szövögeted rólam ott a messzeségben : Oh csak édesanyám — könnyem a te (drága, A te sokat tűrő szivedig ne érjen... Somboryné P. Margit. Vádlevél. Ismeretlen katona kezéből kaptuk 11 napi zsolddal együtt a következő levelet: »Nagytiszteletü Szerkesztő Uram ! Négy éve, hogy a katonai háborús szenvedések, többszöri sebesülés, lábadozó, — újra lövészárok stb. megismétlődése foglalja le időmet. Legyen igy ; megnyugszom Isten akaratában. hálás vagyok a nővérem által küldött kedves »Harangszó« lapunknak, mely mindenhol föltalál és bizony sok, nehéz napjaimban a lövészárokban is egyedüli vigasztaló kapocs egyházamhoz. Az fáj csak, hogy kevés katonai | lénungból nem áldozhatok többet erre a szép célra a küldött összegnél. Bár jegyezhetnék nyomdarészvényt is I De ami késik, nem múlik. Isten segítségével, ha majd békés keresetemhez visszatérhetek, lesz erre is gondom. Bizony szomorú, hogy még csak itt tartunk. Oly nehezen megy. — Ha már működne, ontva a nehezen várt lelki-vigasztadó olvasmányt, már is későn volna. Ha az itteni »Katona Otthonba« egy kis pihenőre betérnek a fáradt fiuk, sajgó szívvel látjuk, mint olvassák ott a katholikus lapokat, az Élet és más irodalmi színvonalon álló, léleknemesitö kath. olvasmányokat s könyveket. A kath. templomban is a bejáratnál nagy nyitott könyvszekrények állanak a katholikus sajtó jó könyveivel, lapjaival. Aki elvesz belőlük, rendszerint a könyvön jelzett árnál többet dob a perselybe. Igv terjed, erősödik a kath. sajtó. Magam is gyakran veszek kevés lénungomból lelki szomjúságot oltani. Inkább ezt, mint hogy a ma oly divatozó vallástalan zsidó napilapok hazudozásait olvassam.
