Harangszó, 1918
1918-06-02 / 17. szám
IX. évfolyam. I* ................................................................rrrttn 1 918. junius 2. IIIIMHIII IMMI ■■ti 17. szám. Előfizetési ára 86 számra közvetlen küldéssel 4 K 80 r, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVÁSZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re. küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. : : : t „Nem késlekedik az ellen, a ki gyűlöli őt...“ 5 Mózes 7, 10. TARTALOM: T.-né Munkácsy E.: Jól tudom... Üzenet... — Czipott G.: Amíg nem késő! — Pusztulunk, veszünk. — Üres lapok. - Oroszországi foglyainkról. — E. J. : Luther és a gyermekek. — A háború és a politikai élet eseményei. — Br. Podmaniczky Pál: Ziegenbalg Bertalan. — Rábai Zs.: Levél a harctérről. — Tárca : Csik M.: Orgona. — Koritsánszky 0.: Mihály azénhü legényemJól tudom . . . Jói tudom, hogy nem segit rajtam : Ha bus panaszra nyílik ajkam. Zokog a fájdalom a íelkembőí Es kicsordul a könny szememből. Ha két szememből könnypatak fakad, Ha fájdalmában e szív megszakad, Ha feltárom ezerszer sebem : Másként Uram, akkor se tész velem, Tövissel vert, nehéz az én utam . . . Csak adj! Csak adj hozzá erőt Uram! Hogy szememet hittel függesztve rád : Megjárhassam végig a — Golgotát I * Üzenet. . . Még az ősszel jött üzenet nékem, ) Onnan Pelül-ról hervadt levélen. 5 Borús alkonyban — avaron járva — ? daliamra dobta sirószél szárnya, r— És én megériém — hogy az ne[kem szól. . i— i— Csak ennyi volt — és igy szólt a [híradás: Tavaszra nyár jön — s nyárra hervadás. — Készülj I Tőthné — Munkácsy Eleonóra. Amíg nem kesö! A háború kétségkívül a bűnös emberiség legnagyobb átka. Mennyi vér, mennyi könny, mennyi borzalom, mennyi nyomor, fájdalom, éhség, mezítelenség fűződik nevehez. De ebből a legnagyobb átokból is áldás fakadhat reánk, az isteni gondviselés e szomoru alkalommal is a keserűből édeset, a szerencsétlenségből szerencsét készíthet számunkra, ha a nagy világeseményeket, a melyek nekünk sok komoly tanulsággal szolgálnak most mitott szemekkel mérlegeljük, azok elől ma el nem zárkózunk, ha a véres eseményekkel kapcsolatban leszűrt tanulságokat egyházunk életében mi is késedelem nélkül megvalósítani igyekezünk, ahogy nem késlekedik rendszerint soha az ellen. A román békeszerződés megköté- | sével a hivatalos jelentés szerint is a keleti front egész terjedelmében felszabadult. A hadiállapot itt tehát megszűnt. Erre a keleti frontra vessünk mi most egy futó pillanatot, a hol a béke galambja magának állandó lakást keres. Hisz ez a tájék, ahol a béke virágja bimbózni kezd már, a mi szüvünkhöz, a mi imádkozó lelkűnkhöz sokkal közelebb esik, mint ahol a véres eke még mindig telve gyűlölettel hasogatja, szántja a szomoru földet és halmokban fekszik a gránáttal és golyóval lekaszáltak véres teteme. I* És ez a keleti front különösen két szembeötlő, komoly tanulsággal szolgál nekünk. Az első: hiába bármily nagy, hatalmas, erőtől duzzadó tömegeknek harcba vetése, eredmény nincsen, ha a tömeg egyes részei nincsenek lelki egységben. Ha nem állanak egységes vezérlet alatt, az erőlr szétforgácsolódnak. Ennek világos példáját szolgálják az orosz események. Ne feledjük el tehát, hogy egységben az erő! A második tanulság pedig, amely az elsőből mintegy önként 1 folyik, vele elválaszthatatlanul össze
