Harangszó, 1918
1918-05-19 / 16. szám
IX. évfolyam. 16. szám 1918. május 19. Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor BélaElőfizetési ára 86 izimri közvetlen küldéssel 4 K 80 T, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok LOVÁSZPATONÁ-ra (Veszprém megye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. „Betelének mindnyájan Szent-Lélekkel és az Isten beszédét bátorsággal szólják/1 Csel. 4, 31. TARTALOM: Ferke Ágost: „ 151 H-ik Zsoltár. — Czipott Géza: Pünkösd ünnepén. — A román békeszerződés. — Bohár László : A keresztyén egyház és a házasság. — A háború és a politikai élet eseményei. — Részvényjegyzések. — Gyermekvilág: — Hajas Kálmán: A könyörületes leányka. — Tárca. Petróczy Mihály: Lakásom a harcmező. Korisánszky Ottó: Mihály a hű legényem. „151“-ik Zsoltár. Uram, már a zsoltárt mind elénekeltük! Dalunk mégse' hallod: nem engesztelődön Pedig rég a pótba, rég a sárba sújtott Apát, anyát, hitvest, tehetetlen árvát, Bűnös és ártatlant, szent elfordulásod Borongó haragod! Uram, a lelkűnkben uj zsoltár dallama, Ajkunkon uj zsoltár dermesztő hangja kél; S ha már hangot adtál, meg is kell hallanod Embermillióid hörögve könyörgő, Egész alkotásod egy jajba olvadó Segélykiáltását! Végtelen világok Őrök teremtője! Talpalatnyi helyén, honnan el nem űzted, Úrrá lett a sátán íz, őrjöngő földön ! Gyűlölködést hin. ’V balgatag szivünkbe, Hogy lerontsa végre a Te birodalmad... Törekvése meddő, de, ha le nem sújtod, — ; Tőled elhagyatva, kárhozatba döntve, Egymást öldökölve, elvérzik az ember, A Te hasonmásod. Végnélküli menet vonul talpig gyászban. Templomról templomra: Téged keres Isten ! Férjét a feleség, férj a feleségét, Mátka a vőlegényét, hitét, virágziisát, Anya a gyermekét, letűnt boldogságát, Imbolygó járású, eszelős aggastyán, Révedező szemmel, csökönyös reménnyel, | Gyermeke gyermekét, pajkos unokáját Kéri vissza Tőled! Uram, Élet Ura! Nem látod a Halál Vér gőzök tői részeg garázdálkodását ?... Uram, Élet Ura! Nem aratsz ott többé, Ahol a magot is megfojtja a Bánat! Gügyögő csecsemők éhen elpusztulnak; Anyák elsorvadnak: többé sose’ szülnek ; S a fakadó bimbó, a viruló szűz is Sápad, fonnyad, hervad, — s örök meddő- Esküvel fogadja! fségét Uram, Halál Ura! Haragos Istenünk! Ejtsd már ránk egyetlen, kegyes pillantásod, Tekints irgalommal, tekints szánalommal, Tekints szeretettel, fényes otthonodból, Sötét nyomorunkra !... S vagy vesszen el minden, ha annyi elveszett! Éltető nappalod örök éjre váljon; Dögvész száguldozzon; kéneső zuhogjon; S uj Vízözön mossa tisztára a földet: Hogy vége szakadjon halálnál borzasztóbb Kínszenvedésünknek!... Vagy ragyogjon újra Béke-szivárványod! Korbácsoddal űzd el a kacagó Démont! Vessél erős gátat a hömpölygő vérnek... S hadd térjenek vissza, — akik visszatérnek! Atyánk! csak mi tudtunk kacagni, nevetni; Csak az ember tudott zokogni és sírni! S ime, száraz szemmel görnyedünk ElőtFiaid, lányaid nem kacagnak többé; fted!... Eltorzult ajkukra már mosoly se téved; Könnyük rég elapad, csak hangjuk maradt [meg, Csak hangjuk maradt meg, s avval esdve [kérnek : Hadd térjenek vissza, — akik visszatérnek! Mindenható Isten, tőled mást se kérünk, Csak a mosolyunkat, csak a könnyeinket \ Adjad vissza nékünk! Tudjunk újra Téged reszketve szeretni; Tudjunk újra sírva kacagni, nevetni; S gyászruhánkat balgán lássuk hófehérnek, Ha majd visszatérnek, akik visszatérnek ! Ha majd visszatérnek, akik visszatérnek: Templomodba tán a hívők be se' férnek !... Hozsánnázó kürtök, sip, dob, szerény hárfa, Valamennyi hangszer lelkünk eléd tárja !... Hallélu-Jah. Sir a szent orgona, kacag a cimbalom; A hegedűk szava ujjongó fájdalom; Harsonák hirdetik a Te igazságod: Újjá teremtetted a megtért világot! Minden szenvedésnek mindörökre vége: Örök fény az égben, s köztünk örök béke!... ... Hála-zsolozsmáink trónusodig érnek, Ha majd visszatérnek, — akik visszatérnek! Hallélu-Jah! FERKE ÁGOST.
