Harangszó, 1918
1918-01-07 / 2. szám
HARANOSZÓ. 11. Az államkincstár az alapítványi )t tőkét részint készpénzben, részint ingatlanokban szolgáltatja ki. A kiszolgáltatás határidőhöz nem köttetik. 2. §. Intézkedik az évi járadékról, n melyet alapítványi tőke kiszolgáltatásáért az egyházak kapnak. 3. §. A költségvetésbe felvett egyházi segélyek le nem szállithatásáról 'SZÓI. 4. §. Kelsorolja a célokat, melyekrre az alapítványok fordíthatók. 5. §. Hangoztatja, hogy az állami -segélyezés e törvény által nem gá- jitoltatik. 6. §. Az elszámolásokról szól. 7. §. így hangzik: az 1895 évi KXLII. t.-c. által bevett izraelita vallás ! javadalmazására az állam 25 millió 'korona örök alapítványt létesített, melynek 4 százalékos kamata, azaz egy millió korona, mindaddig, mig az i állam az alapítványi tőkét egészben, ; vagy részben ki nem fizeti, az 1920 — 1 y21. évi költségvetési évtől kezdve az állami költségvetésbe beállítandó, ^z 1917—18. évi költségvetésbe beállított segély ebbe a kamatösszegbe >eolvad és az 1918 - 19. évi költség- vetésben 260.0* 0, azután pedig évről- I ívre 250 000 koronával emelendő, nig az 1920—21. évi költségvetésien az egymillió koronát eléri. Marától értetődik, hogy alapítványi tő1918. január. 7. kének egészben vagy részben való kifizetése, melynek jogát az állam magának fentartja, mely azonban határidőhöz kötve nincs a kamatösszegnek vagy az összeg megfelelő hányadának költségvetésbe állítását és fizetését megszünteti. A 8. §. arról szól, hogy az egyes egyházaknál az esetleges hiányokat az állam pótolhatja. 9 §. A törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi, a pénzügyi és a belügyminiszter bizatik meg. A törvényjavaslat indokolása az 1848 ik törvény rendelkezéseiből indul ki. A törvény alapjául azok a számítási adatok szolgálnak, melyeket az egyházak hivatalos szervei, az egyházi erőforrásokból nem fedezhető szükségletek felől megállapítottak. Részletezi az indokolás az egyes felekezeteknek kiutalt összegek szükségességét és megállapítja, hogy a görög-keleti egyházakat illetőleg ezidö- szerint különös intézkedéseknek szüksége nem forog fenn, mert autonómiájuk törvényesen biztosítva van, egyházi tanügyi és közigazgatási céljaikra nagymérvű államsegélyt élveznek és a protestáns egyházakhoz hasonló egyházi adózási viszonyok híveiket nem sújtják. Törvényjavaslat a hatholikus autonómiáról. Ugyancsak Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanekkor benyújtotta a katholikus önkormányzatról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat 1. szakasza kimondja, hogy a magyarországi katholikus egyház önkormányzati jogánál fogva a főkegyúri jogintézmény és az állami jogok sérelme nélkül maga intézkedik a szervezetével és alkot: mányával megyező módon egyházi, vagyoni és iskolai ügyeiben, az alapítók szándéka szerint rendelkezik az összes egyházi, oktatási, nevelési, jótékonysági célokra szolgáló alapjaival és alapítványaival; elemi, közép és királyi jóváhagyással főiskolákat állíthat; szükségleteinek fedezésére vagyont gyűjthet; igénybe veheti híveinek teherképviselési arányában anyagi hozzájárulását, e célból egyházi adót és egyéb szolgáltatásokat vethet ki, amelyek közigazgatási utón érvényesíthetők. A 2. szakasz az egyházi és világi férfiak bevonásával alakítandó önkormányzati szervezetekről intézkedik. A 3. szakasz kimondja, hogy az önkormányzat hatáskörének meghatározása nem érinti az erdélyi római katholikus status Önkormányzati jogát. f — Jó estét Magdus I — Adjon Isten, Laci. Miért sietsz annyira, Magdus? ~ — Sok a dolgom . Jó éjszakát, ci .aci! — Jó éjszakát, Sugár Magda! Fnnyi volt többnyire az árva legény >s az árva leány társalgása, mikor ‘iésó esténkint Magda nagy vizes- lézsájávai fején s korsóval kezében, i *amló léptekkel sietett haza a kútról. Árva Laci szomorú szivfájdító dacokat fütyölve indult vissza az ál- szegre. Az utcaajtókban itt is, ott is leá- > yok és legények sugdozódtak, ne- etgéltek s a tüzes, bogárszemü, de sípos nyelvű Bokor Katica szép •ányzó azt a kérdést intézte társaiig oz: —* Tudjátok-e, miért fütyül a rigó i !y búbánatosan ? — Miért, Katica ^ nevettek a leányok.- — Mert kalitkába van zárva a ■’Írja!- — Szegény füttyös rigó ! — mond- k szánakozón a huncutkodó lányok b azután vidám kacajban törtek ki. Bezzeg hallgattak a legények, mert feliek Laci kemény öklétől. — Inkább legyen a madár kalitkába zárva, mintsem a romlásba repüljön ! — gondolta Laci magában s fütyöft tovább, de már víg, csattogó nótákat. Miközben, mint minden szerelmes, tiszta szívű legény, azt a tervet szőtte-fonta, hogy mikép tudna magának oly kis családi kalitkát szerezni, melyben Sugár Magdát saját magával holtomiglan-holtodiglan rabbá tehetné, ha ugyan Magda is úgy akarná De háj akarja-e Magda is azt a páros rabságot, melynél ő lenne a hűséges párja, azaz hozzá húz-e a szíve? Mert hát mint minden vásár, úgy a szív-vásár is kettőn áll. Tehát minek is addig egyébről beszélni, tervezgetni, mig a kölcsönös szív-vásár ügyét el nem igazították . . . — Ne siess annyira, Sugár Magdus! Valami nagyon komolyat szeretnék neked mondani, — szólt a következő estén a kútról hazasiető leányhoz. — Mondjad hát, Laci, minél előbb, mert sietnem kell! — állt meg Magda súlyos terhével az utcaajtóban Fején nagy, vízzel telt dézsát s kezében hatalmas vizeskorsót tartott most is. — Csakhogy nem lehet ám azt olyan gyorsan elmondani, ami az én szívemet nyomja! — mondta a legény — A szívedet nyomja valami, Laci?! — csodálkozott Magda. — Ugyan hát mi nyomja a szívedet? — Szeretek valakit . . mondd meg nekem, szeret-e engem az a valaki? — Jaj, de oktondi vagy, Laci! Attól a valakitől kérdezd meg. — Csakhogy megmondja-e nekem az a valaki? Hogyne mondaná, ha szeret! — Szavadon foglak, Magda, fin téged szeretlek, szeretsz-e te is engem ? — Hol vagy, hol maradtál, te leány, oly sokáig ? hangzott ki belülről egy éles, sivító asszonyi hang. — Jaj, be kell már mennem! Nem is tudom, mit mondjak, mit feleljek most?! .. Tán maid holnap mondok valamit! — rebegte Magda szívdobogva. "De hogyan is tudna egy szerelmes leány olyan kérdésre azon-
