Harangszó, 1918

1918-01-01 / 1. szám

IX. évfolyam.

1111111111111111111111111••II••••••••••t••••••••

VALLÁSOS NÉPLAP.

Felelős szerkesztő és kiadó: Szalay Mihály Gyékényes.

Társszerkesztök: Czipott Géza, Németh Károly és Zongor Béla.

Wőfiietéel éra 86 izimri közvetlen küldéssel 4 K 00 i, csoportos küldéssel 4 K. Kéziratok GYÉKÉNYE8-re (Somogy megy»), előfizetési dijak a HARANQSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re. reklamációk SZENTQOTTHÁRD-ra küldendők. Klófizetést eltagad minden ev. lelkész és tani tó.

„Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.“ 71. zsolfr I.

TARTALOM: Biró László: Inja a békéért (Vers.) — Szabó István: Az idő eljár. — Dr. B. B.: Az uj választójogi törvény- javaslat. — Endreffy János: A reformáció vértanúi — A világháború eseményei. — Karácsonyi üzenet. — Ország-Világ. — Szerkesztő postája. — Tárca: Szalay Mihály: Nyugat — Kelet. (Vers.) — Kapi Béla: A kötelesség útja. — Csite Károly: ErzsikéIma a békéért

Dallam : „Készítsd magad kedves élek “

Égi Atyánk, jó Istenünk,

Hozzád száll megtépett lelkünk. Három éve gyászban vagyunk, Nincs örömünk, nincs nyugalmunk. Fájó lelkünk hozzád szálldos, Trónusodnak zsámolyához, Könnyező szemekkel kérünk: Uram, csak Te maradj vélünk.

Gyászban áll ma Magyarország, Földjét bús könnyek áztatják Messze földön idegenben,

Magyar vér hull a rögökre.

Itthon is már sok kis árva Borul szomorú fejfákra,

Könnyező szemekkel kérünk: Uram, csak Te maradj vélünk.

Könnyező szemekkel kérünk^ Uram, csak Te maradj vélünk.

Te vagy hitünk kősziklája, Reménységünk erős vára.

Ha Te velünk, — ki ellenünk,

Száz halállal is megküzdünk. Parancsodra a fellegek,

Mint futó habok eltűnnek. Könnyező szemekkel kérünk : Uram, csak Te maradj vélünk.

Égi Atyánk, Jó Istenünk,

Hozzád száll megtépett lelkünk, Kinek egyetlen szavára Földerül a nap sugara.

Óh, add, kik most hadakoznak, Szent békejobbot nyújtsanak, Küldd el már az áldott békét, Töltsd be szivünk keménységét

BÍRÓ LÁSZLÓ.

Szánd meg tenger sok könnyünket,

Gyógyítsd sajgó Sebeinket. Elkövetett sok vétkünkért Drágán megfizettük a bért. Derítsd fel már hazánk egét, Áldd meg szent Fiadnak népét,

Aki a ,, IIA IIA XGSZO** IX- I flik évfolyamának jelen el*ö Htomat megtartotta azt szeretettel a „Unvántjszó** előfizetői * j közé soroltuk.

Az idő eljár.

Irta : Szabó István.

Tova száll beláthatatlan utján az idő gyorsszárnyu madara. Meg se állott; repül tovább. Csak nekünk tűnt fel, mintha megpihent volna. Csak mi láttuk úgy a tegnap esti alkonyainál, mintha megnehezedtek volna szárnyai s fáradtan pihenésre készült volna. Csak mi érezzük most is, mintha uj erővel bontaná ki szárnyait az uj év reggelén s uj lendül lettel repülne tovább, oly gyorsan, hogy követni se tudjuk sebes szárnyalását.

Az idő nem pihent, csak mi pihentünk, Mi gyűjtöttünk erőt továbbme- nésre. Belénk szálltak ezer gondunk, aggodalmunk közepette uj vágyak, uj remények, s azok visznek minket sebes szárnyakon az ismeretlen jövő felé. . .

Az idő járása egyenletes; ojyan, mint az inga lengése. Csak mi haladunk váltakozó léptekkel, egyszer lassan, másszor sietve. Bánatunk éje