Harangszó, 1917

1917-11-25 / 31. szám

1917. november 25.

HARANQSZO.

Jóska fcáloga.

Elbeszélés. Irta : Csite Károly.

— Hát csak ennyi az egész ? — sz,ólt Benczéné asszony, Jóska édesanyja.

— Igen, Kati néninek ennyi is elég. Tudom Istenem, éjfélig járja a házakat. De csak hadd járja : keresse azt, a ki nincs . No, de most jön a java, a mit nem kell Kati néninek hallani, mert hónap reggel má’ az egész falu tudná,

Az előbbit nevetne mondta Jóska, s az utóbbit sem sírva, de azt már oly susogva, hogy Benczéné asszony nem értette meg, mert azt kérdezie tőle nagy ijedéssel:

— Jaj, galambom, gyermekem, mit loptál ?!

Jóska ilyetén tévedések elkerülése végett a további előadást úgy folytatta, édesanyja jobb füléhez állt. úgy suspitálta el pipás Kis Mihállyal történt egyezségét.

— Tudtam, tudtam én már, hogy ilyen szerencse ér téged, fiam! Kivetette tegnap kártyán a cigányasszony ! — csapkodta boldogan nagy tenyerével a combját Benczéné.

— Most csak az a kérdés, hogy ma menjek-e el hozzájuk kérőbe, vagy holnap ? — mondta Jóska töprengve, mialatt merően nézett a mestergerendára, mintha onnét akarta volna leolvasni a feleletet.

— Jobb lesz minnél előbb. Öltözz föl azonnal s menj el keresztapádért, hivd magaddal kérőbe.

— Jól mondja édesanyám. Nem kell ilyent halogatni, nehogy hoppon maradjon az ember, — helyeselt Jóska s öltözéshez fogott. Előzőén azonban édesanyja meggyujtotta a lámpát.

Először is zsinóros nadrágjába bujtatta bele Jóska a megfelelő testrészét. Hanem a mint végigtekintett két lábszárán, igen csóválta fejét:

— Jaj, de nagy fótot varrt édesanyám a térdére. Hozzá még egész más színűt

— Hja, fiam, rongyosan nem hagyhattam s olyan fótot varrtam reá, a milyen vót!

Még jobban elszomorodott Jóska a csizma felhúzásánál, mert biz’ az is mesterét siratta. Egyikből kikuku- csált a lábujja, a másiknak pedig elszökött a sarka. Dolmányát már föl Sem vette, csak úgy kézben vizs- gálgatta elkeseredett fejcsóválással. Sehogy sem tetszett neki az a pár sebtapasz, melyeket édesanyja illeszt- getett reája. De még inkább az szo- noritotta, hogy mind a két kabátujj színben megújult.

— Haj, teremtőm, ily csúfosan csak nem mehetek el hozzájuk I

— De hát akkor mit csinálsz ?

— Újat kéne venni!-- Újat ám, de miből ?

— Hisz’ azt szeretném én is tudni.

— Tudót mit? — Qondótam valamit.

— Mit, édes jó anyám ?

— Add el az üszőt.

— A Bimbót?! Inkább meghalok, mintsem attól megváljak!

— Csacsi vagy. Hisz’ annyi szebb- nél-szebb marhád lesz, a menyit csak akarsz, a mikor megkapod a leányt.

Jóska erre gondolkodóba esett:

— Mond valamit* édesanyám. Holnapután vásár lesz a városban. Akkor el is adhatnám, ha rá tudnám má- gamat szánni az eladásra.

Azalatt Kati néni sorra járta a Jóska által megnevezett házakat s miután nem találta egyik helyen sem az emberét, visszasietett, hogy Jóskát is magával hívja keresés végett. Mikor a pitvarba ért, nagy zörgést, kopogást hallott a konyhából kijönni.

— Ejha, ki verekedik odabent a lábasokkal, tálakkal?! — dörmögte a párját kereső özvegy öreg menyecske, s félig kinyitva a konyhaajtót, betegintett a homályba.

— Jézusom, oltalmazz ! Itt az ördög vagya a ludvérc! — ugrott el erre az ajtóból Kati néni velőtrázó sikoltással s eszeveszetten rohant az utcára fellármázni a falut.

Pár perc múlva tömve volt az udvar kisebb és nagyobb, szoknyás és gatyás népekkel. Az elől álló férfiak fejszét, dorongot szorongattak markukban. S lélekzetvisszafojtva várták, hogy mikor jő ki a kisértet a konyhaajtón. S az kis vártatva ki is dugta fejét a Kati néni által nyitva hagyott ajtón.

— Emberek, vigyázzanak! Ütésre készen tartsa mindenki az eszközét! — szólt a tömeg közül valaki, s a következő pillanatban kilépett a pitvarba a kisértet.

— No most! — tört ki a tömeg rohamra készen.

— Nini! Hisz’ az én Bimbóm ! Ne bántsa senki! — kiáltotta Jóska, az üszője elé rohanva. Szerencséjére még elég jókor. Nem üthették le a kedves állatját. Egyik dorongvég azonban az ő fejét érte. Nodg, elég kemény feje volt: nem tört be, csak megdagadt, ugyannyira, hogy másnap nem tudta kalapját a fejére tenni. Ez is csak annyiban volt nagyobb baj, mert a harmadnapi vásáron, kalapvételnél megtévesztette: ugyanis két számmal

5)3.

nagyobb kalapott vett, mint a mekkora rendes fejnagyságához kellett volna, s igy minden kis szélfuváskor gurult a kalap, Jóska pedig utána.

No de mi is egy kicsit előbbre gurultunk, mint kellett volna. Ugyanis a kalapvételt megelőzte a Bimbó eladása és megsiratása.

— Hej, sohasem lesz többé nekem ilyen szép üszőm ! — sóhajtotta Jóska könnyezve a bucsúzáskor. S nem mozdult el addig onnét az állatvásárból, mig csak el nem vezették szeme elől a Bimbót.

Aztán következett a mesteremberekkel való alkudozások hosszú sora. Késő estére járt az idő, mire a hár- monikás csizmát és egyéb testi burkolatot kicsikarták az illetékes májszter uraktól. Annyit ezúttal is megjegyezhetünk, hogy az üsző árából alighogy maradt három szivarra való.

(Folytatjuk.)

Fohász.

Árván, elhagyottan, messze idegenben Hozzád sóhajtunk fel, jó Atyánk, a mennybe. Te adsz menedéket szegénynek, árvának, Segítséget nyújtasz az égi madárnak.

Ne hagyd elvérezni országunk fiait,

Segéld diadalra seregünk zászlóit.

Ne nézd bűneinket, mert úgy meg nem állunk, Hisz mindig bűnben jár s el-elbotlik lábunk. Adj erőt szivünkbe benned való hitre; Taníts egymás iránt való szeretetre,

Hogy térjünk a jóra, s kerüljük a rosszat, Ami nekünk csak kárt és romlást okozhat. Légy mindenkor velünk, hogy el ne csüggedtünk ;

Mindenféle bajban Te légy segedelmünk;

S ha megjön a halál, adj szebb hazát nékünk Szent fiad nevében könyörögve kérünk. Amen. Harctér.

KALDI JÓZSEF- honvéd-tizedes.

Az egyház köréből.

Közgyűlés. A magyarhoni egyetemes gyámintézet évi rendes közgyűlését Bognár Endre és Báró Láng Lajos elnöklete alatt nov. 1-én tartotta Budapesten Ez alkalommal a Deák-téri templomban Pálmai Lajos prédikált. Báró Láng Lajos megnyitó beszédében az ev. nőnevelés fontosságát hangsúlyozta. Bognár Endre egyházi elnök évi jelentéséből kitűnt, hogy a jubileumi alap meghaladja a 60 000 koronát.

Luther ünnep. A váczi evang. tanulóifjúság dr. Luther Márton születésének 434-ik évfordulója alkalmából alakuló közgyűlést és emlékünnepet tartott, nov. 10-én.