Harangszó, 1917

1917-10-31 / 28. szám

1917. október 31.

reformátorunk dicsekedhetett Luther bizalmával, aki Wittenbergben Luther házában lakott és étkezett is. Dévayt igy az a szerencse érte, hogy Luthernek asztali beszédeit hallgatthatta és Bóra Katalinnak, a derék jó házi asszonynak és kitűnő szakácsnőnek főztéből ehetett. Dévaynk sok tekintetben Lutherhez hasonló jellem volt, azért Schesaeus Keresztély medgyesi szász lelkész már 1571. magyar Luthernek nevezte. S Dévay közel is állott Luther szivéhez, mert lám a saját házában, az úgynevezett fekete kolostorban adott neki szállást és ellátást.

Vannak tudósaink (így a két Révész Imre), akik ez utóbbit kétségbe vonták. Szerintük Dévay már csak azért sem lakhatott és étkezhetett Luther házában, mivel nem tudott németül s így nem értette a család nyelvét. Ugyde tudnunk kell, hogy Luther korában a tudós férfiak asztal felett is latinul beszélgettek. Luther sok asztali beszédének az eredetije is latin. Legfeljebb akkor fordították németre a szót, mikor Bóra Kata, a derék házi asszony is bejött az urak közé. Amilyen müveit és beszédes nő volt Lutherné, egy-két latin igével bizony ő maga is közbeszólt néha. S már most szégyen lett volna Dévaynkra, ha annyit sem tud németül, mint a háziasszony latinul.Hogy Dévaynk Luther házában lakott, annak kétségtelen bizonyságára akadtam. Aurifaber János, Luther régi bizalmas barátja és gyakori vendége, .mint fültanu már 1566. kiadta asztal felett mondott beszélgetéseit s ebben a 18. lapon írja szószerint a következőket:

»Doktor Luther Márton mondá: volt Wittenbergben egy asztaltársa, Dévai Mátyás nevű magyar ember, aki ott is lakott Luther házában Wittenbergben. Minekutána ez hazament Magyarországba és ott prédikátor lön, összeveszett egy pápista pappal. S midőn ezt őt György barát előtt, ki a vajdának fivére s akkor helytartó és kormányzó volt Budán, bevádolta s a kihallgatás alkalmával egyik a másikat keményen kárhoztatta és a barát őket kibékíteni nem tudta, mert mindegyik úgy vélte, hogy neki van igaza, ekkor György barát ezt mondá : »Várjatok, én hamarosan megtudom, melyik félnek van-e, vagy nincs igaza.« És nyomban két hordó puskaport hozat a budai piacra és ezt mondja: »Aki azt vitatja, hogy igaz a tanítása és valósággal Istennek igéje, az üljön az egyik hordóra s én majd tüHARANGSZÓ.

zet teszek alája; amelyik életben marad, ha a puskapor lángra lobban és nem ég el, annak a tanítása igaz.« Erre Dévai Mátyás gyorsan odaugrik és ráül az egyik hordóra, de a pápista pap a segédjével nem akart a másik hordóra ülni. Ekkor ezt mondja György barát: »Most látom, hogy Dévay hite és tanítása az igazi, a ti pápista vallástok pedig hamis.« És megbüntette a pápista papot és segédjét négyezer magyar fór intra és kétszáz katonát kellett egy ideig zsold- dal és élelemmel eltartaniok; Dévai Mátyásnak pedig megengedte, hogy nyilvánosan hirdethesse az evangeli- omot.

»És Luther még ezt mondotta erre:' »A pápisták közül egy sem mer a tüzbe menni, de a mieink bátran mennek a tüzbe, sőt a halálba is, mint egykor a szent vértanuk. Császárok, királyok, fejedelmek és urak elűzik és öldösik most a keresztyéneket, de a török befogadja, oltalmazza őket és jól bánik velük « Eze- ,ket Doktor Luther Márton Eisleben- ben mondta az 1546. esttendőben kevéssel'halála előtt.«

íme itt a teljesen hiteles bizonyíték arról, hogy Dévay Luther házában lakott és étkezett Aurifaber magának Luthernak szájából hallotta ezt a kis érdekes elbeszélést s még a helyet és időt is megjelöli, mikor és hol emlékezett meg igy Luther a mi Dé- vaynkról. A dolog annyival is inkább hihető, mivel Dévay 1542-ben járt künn Wittenbergben harmadszor és utoljára, 1544-ben pedig az eperjesieknek irta Luther, hogy Dévaynak - náluk jó hire van; igy tehát kevéssel halála előtt is, 1546. január vagy február havában is könnyen eszébe juthatott Luthernnek, egykori magyar tanítványa, mikor a hitvallók hősies bátorságára akart példát mondani.

A fentebbi feljegyzés ugyanis egy más dolgot is bizonyít. Tudniillik Dévaynak Budán a pápista pappal folytatott hitvitáját, melyet a középkori istenítéletek szokása szerint puskaporos hordókkal, tehát tüzpróbával akartak eldönteni. Csengey Gusztáv költőnk igen szépen irta meg ezt a kis történetet „A budai párbaj“ cimü versében. A három Révész történetíró ezt is csak mondának, mesének akarja feltüntetni, pedig Luther szavai szerint ez is történeti valóság volt s ezután Dévay életrajzában annak is kell venni.

Valamint azt sem vonhatja többé senki kétségbe, hogy a mi jó Dévay Mátyásunk Luthernek és Bóra Kata227.

linnak volt a lakója és rendes házi vendége. Tagja volt tehát ő is annak a kedélyes tudós társaságnak, mely esténként Luther házában szokott összegyülekezni, s amelynek vonzó ereje nem csak maga a nagy reformátor volt, hanem ennek a kiváló lelki tulajdonokkal ékeskedő hitvese is, Bóra Katalin, akit méltán neveztek nem csak jó gazdaasszonynak (Erz- köchin), hanem doctornénak (doctor- issa) is.

Melanchthonon kívül egyébb ismerősöket is talált Dévay Luther asztalánál. Olt ült ugyanis Cordatus Kon- rád, a volt budai pap, Mária királyné kedves embere, akinek heves beszédei miatt kellett hazánkat elhagyni. S ott volt Dieterich Vida is, Luther kedves famulusa, a későbbi nürnbergi lelkész, akinek Dévay is régi jóbarátja és házi vendége is volt Nürnbergben Ezek a férfiak az ily kedélyes estéken is jegyezgették Luther mondásait, ezekből lettek az úgynevezett asztali beszélgetések, (Tischreden). De azért az ily íródeákok sem feszélyezték a nagy embert kedélyes jó humorában és szóki mondó természetes modorában.

Íme tehát ily közel állott a mi Dévaynk Lutherhez. Később is, mikor itthon a maga fejével gondolkodott, hittani kérdésekben sem tért el any- nyira mesterétől, hogy az első kálvinistának lehetett volna mondani, amint némelyek tették. Ifjabb Révész Imre erre nézve nyíltan is bevallotta korábbi tévedését.

Hogy mily nagy tisztelője volt Dévay a mi Lutherünknek, az kitetszik a Szegedi Gergely franciskánus baráthoz intézett következő szavaiból:

»Amaz egy ember, Luther, ki kegyességére és kitűnő műveltségére nézve egyiránt tiszteletre méltó, nem tetszik nektek, minthogy titeket saját színeitekkel lefestett. Sőt hálát kellene adnotok e férfiúnak, hogy titeket jóra intett. Ha minden erőtöket megfeszítitek is, még sem lesztek képesek leverni ezt az egy embert, akit a jó Isten nékünk nestori évekig tartson meg. Ámen. Csak vaíld meg te gonosz barát, hogy a Luther tudománya, melyet te rágalmazni szeretsz, menynyire egyezik a szentlélekkel, menynyire csak a Krisztus dicsőségét keresi egyedül s mily nagy erővel cáfolja a ti tudománytokat. Ne kárhoztassátok őt idő előtt: olvassátok és megfogjátok érteni.«

Dévay volt az első nagy magyar reformátor. Mindjárt a halála után históriás ének szólt róla, melynek a dallama fennmarad, de szövegének