Harangszó, 1917
1917-10-31 / 28. szám
191?. október 31. HARANGSZÓ. ZZV. tanait. Nagy kiterjedésű birtokain különösen Bálint nevű papja által hirdette a megtisztított evangéliomi tanokat és erős gyülekezeteket létesített sok helyen, igy Pápán és Debrecenben is. Török fogságba jutása után (1541) fia: János vette át örökét az evangélioinnak pártfogásában is. — Emlékezzünk most már Perényi Péterről is. Erős támasza volt a reformációnak ő is. Atyja az ország nádora volt. vice-király, római birodalmi herceg. Dajkáló, nevelő anyja: Kanizsay Dorottya, akiről fel van jegyezve, hogy jó szive sugallatát követve, maga te- metteté el a mohácsi véres harcmezőn elesett magyar hősök tetemeit. Perényi Péter mint 25 éves ifjú maga is ott küzdött Mohácsnál a török ellen. Azután Zápolya János hive lett és mint ilyen elnyerte az erdélyi vajdaságot. Királya a korona őrizetével is megbízta. Ezt siklósi várában helyezé el. — Perényi Péter, miután felvette az evngéliomi hitet, nagy birtokain gyorsan elterjesztette a reformáció igazságait. Sárospatakon 1531-ben a Ferenc- rendi zárdát ref. iskolává alakította át. Magát Sárospatakot 1534-ben kőfallal vette körül és a kapu fölé ezeket az arany szavakat iratá: Boldog az a város, amelyben Isten igéjét hirdetik és megtartják. — Ellenségei miatt sokat szenvedett. A török fővezér Ibrahim álnoksággal magához csalta, elfogta és fogságából csak első szülött fiának: Ferencnek kezesül adása mellett bocsátotta ki. Ezt a fiát soha sem láthatta többé. Majd utóbb ellenségei árulkodása következtében Ferdi- nánd király fogatta el és Perényi 1548-ban ott halt meg a bécsújhelyi börtönben. Hitében azonban nem tántorodott meg. Fiának: Gábornak végrendelelileg meghagyta, hogy az evangéliomi tudománytól el ne szakadjon. És a fiú meg is tartotta apja végakaratát. Suraklini gr. Petrovics Péter is erős gyámola volt a reformációnak. Az 1550-ik év táján Temesvár vi- j dékén, majd utóbb Kolozsvárott és ( környékén mozditá elő a protes- | tántismus ügyét. A szigetvári hősnek fia: Zrínyi György a Muraközben ápolta, terjesztette a megtisztított hitet. Párt- | fogása alatt Perlakon és vidékén több evang. gyülekezet kelt életre, j Drávavásárhelyen nyomdát állított [ és horvát nyelvű bibliák, énekes- ; és imakönyvekkel igyekezett tért szerezni az evangéliomnak; sőt tervezé, hogy egész Horvátországot megnyeri e szent ügynek. Oszlopos tagja volt egyházunknak a hitbuzgó Wittnyédy István, soproni ügyvéd és városi jegyző. Sokat tett egyházunk ügyében. Ostffy Miklós asszonyfai várában, 1579. év végén, Fekete István dunántúli üldözött ev. püspöknek menhelyet adott. Várát porrá hagyta lőni," de egyházának főpapját nem adta ki. Hitbuzgóságával és áldozat- készséggel továbbra is építő tagja maradt egyházunknak ott a szép Kemenesalján. Telekesi Török István is egyik áldott főpátronusa volt egyházunknak. A Thurzó, Thököly, Révai, Berzsenyi, Radó, Káldy, Vidos és sok más nemes családok tagjai újra meg újra buzgó hívei- és pártfogóiként léptek fel egyházunknak. Sopron, Kőszeg, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Kassa és még sok városnak tanácsa élükön a polgármesterrel gyámolította, védte az ev. egyházat. És végül hálás kegyelettel emlékezünk meg a magyar Protestantismus fejedelmi hitvédőiről Bocskay Istvánról, Bethlen Gáborról és I. Rákóczy Györgyről, kikről először kellett volna megemlékeznünk, de akiknek nevét szántszándékkal említjük^ itt, hogy annál inkább megtartsuk, miszerint ők vívták ki a mi törvényes vallásszabadságunkat és hogy annál inkább fellelkesedjünk ev. hitünkért élni mindvégig. — E buzgó ősöktől te is tanulj hűséget ev. egyházadhoz! Maga az Ur biztat: „Légy hiv mind halálig és neked adom az életnek koronáját.“ (Jel. 2. 10.) MESTERHÁZY SÁNDOR. Átível akarod a jubileum évét magadra és családodra nézve igazán jubileummá tenni ? Bethlen, Pázmány, Zrínyi. A XVII. századnak, a magyarországi protestáns üldözések korának nagy alakjai közül különösen kiválik Bethlen Gábor, Erdély legnagyobb fejedelme, Pázmány Péter a kath. egyház legnagyobb főpapja és ifjabb Zrínyi Miklós gróf, korának legnagyobb költője, a kiváló hadvezér és államférfin Bethlen 1580—1629., Pázmány 1570—1637., Zrínyi 1618—1663. élt. Bethlen a l német zsarnokságot, Zrínyi a török rabigát, Pázmány a protestáns hitet szerette volna összetörni. Bethlen protestáns hithüségének jellemzéséül közöljük, hogy a bibliát országos gondjai, 43 csatája mellett is huszonhatszor végigolvasta s halálos ágyán, mikor már szólni sem tudott, Írószereket kért és erőteljes vonásokkal ezeket a szavakat irta: „Ha Isten l/elünk, kicsoda ellenünk? Senki nincsen, bizonyára nincsen!“ Pázmány is kénytelen volt elismerni, hogy hazánk Szabadságát a bécsi udvarral szembén a protestáns Erdély védelmezte meg. Kemény János erdélyi követnek egy alkalommal azt mondta: „lm látod, édes öcsém, nekünk elégséges .hitelünk, tekintetünk vágyon most a mi kegyelmes kérész ty én császárunk előtt, de csak addig dürál (tart) az, migíen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni (uralkodni); azontúl mindjárt contemptusba (megvetésbe) jutván gallérunk alá szökik a német.“ Zrínyi az 1659. évi pozsonyi országgyűlésem, mikor a kath. rendek nagy hangon jónak, szentnek mondták a protestánsok üldözését, mindenek csodálkozására többek között igy fakadt ki: „Rossz, igen rossz. dolog, uraim! Ihol a török ineg- esküdt ellenségünk, ha az evangélikusokat is ellenségünkké tesszük, miképpen állunk ennyinek ellene?... Tudjátok meg uraim, igaz pápista ember vagyok, vallásomban való állhatatosságban is egyitek sem, halad felül. De micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, hogy én p. o. az én légrádi evangélikus vitézeimet és ott való presidiáriusi- mat (őrségemet) helyükből kiűzzem ? Bizony akiket ismerek pápista katonákat, tiz törökre se mernék kimenni velük. De ha az evangélikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok éneklései között, valamikor harcra megyek, soha nyereség nélkül meg nem térek.“ Szalay Mihály. A vilagnáboru eseményei. Olaszország egymásután rögtönzi az Isonzó-csatákat. Most ismét heves tüzelések hire érke/ik onnan, holott a 11. Isonzói-csata is negyedmillió emberébe került Cad mnának. Rettenetes szívóssággal küzdenek a Afonte San Gábriellé megszerzéséért s köz-
