Harangszó, 1917
1917-03-11 / 11. szám
86 — Le a nyomorult. . . hördül a szó Sárosy melléből. Pedig. . . — Tanuk előtt adta át ?. . . Csak a fejét rázza. — Van Írása ? . Megint ugyan ez a hördülő hang: — nincsen! . . A főispán kiélezett hangsúlyozással mondja, minden szót erősen megnyomva: — Hát először is megjegyzem, hogy a múltkor azt mondta, hogy van Írása. Másodszor pedig arra nézve kérek felvilágosítást, hogy van-e magának adóssága és ha igen, mennyi az? Sárosy megtántorodik. Mintha kiszaladna lába alól a biztos talaj s örvénylő forgatagba merülne igazságának megrendithetlen bizonyossága. — Volt adósságom, — mondja, erőt véve önmagán, de már lefizettem.- Mikor, ha szabad kérdeznem? Sárosy László gondolkodik, azután hirtelen felderül az arca. — Hónapokkal ezelőtt, nem tudom pontosan, mikor, de bizonyos, hogy előbb, semmint a 800 forintot kaptam. A főispán felemeli kezét s kemény hangon félbe szakítja. — Várjon! Itt álljunk meg! Először is: honnan vette a pénzt? — Egy barátom kölcsönözte. — Helyes. És mikor? — Három-négy hónapja. — És akkor fizette le? — Akkor!.. . A főispán élesen a szelne közé néz, azután kezébe ad egy levelet. — Olvassa! Sárosy olvassa. „Méltóságos Főispán Ur ! Szives megkeresésére válaszolva, mély tisztelettel hozom Méltóságod nagybecsű tudomására, hogy takarék- pénztárunknál Sárosy László tanító urat semmi néven nevezendő adósság nem terheli. Az illető nekem hosszabb idő óta nagyobb összeggel tartozott ugyan, de azt is három nappal ezelőtt lefizette. Hódoló tisztelettel maradok Méltóságod leg- alázatosabb szolgája Grünhut Emil.“ Sárosy lehunyja egy pillanatra a szemét. Agyában zakatolva kergetik egymást a gondolatok. Szive hevesen kalimpál s torkát vas marokkal szorongatja a sirás. Ökölbe szoruló kezében zörögve gyürődik össze a levél, azután hirtelen földhöz vágja ' s indulatosan, szikrázó szemekkel kiáltja: HARANQSZO. — Hazugság!... Hazugság!. . . A főispán mosolyogva fonja össze mellén a kezét. — Mindenki hazudik. Dombi István, Grünhut, mind-mind hazudnak, csak éppen .. Könyörögve emeli fel kezét. — Ha Istent ismer, ne tegyen tönkre! Higyjen nekem, higyjen a becsületességemben! . . Majd kidéről minden!. . A főispán arca mozdulatlan marad. — Ez a baj! Náluk a nemzeti ügynek hősei vannak, nálunk piócái !. . . Nem vághatott vissza, nem bizonyíthatta ártatlanságát, a főispán megfordult s szó nélkül kiment. Folytatjuk. A világháború eseményei. A németek részéről Mexikónak tett szövetségesi ajánlatra válaszul Amerikában a közvéleménynek az a bizonyos jjól pénzelt* része minden áron kiakarja erőszakolni már most a Németországnak szóló hadüzenetet. A német mexikói javaslat közzététele valóságos forradalmat idézett elő az Egyesült Államokban. A szenátus éjjel-nappal tárgyal. Mindenki már várja Wilsontól a döntő lépés megtételét. Hogy az Egyesült Államoknak menynyire kevés oka van erre a felháborodásra, azt legjobban Zimmermann német államtitkár jellemezte egy újságíróval folytatott beszélgetésében. A Mexikónak tett szövetségi ajánlat tisztára csak arra az esetre szól, ha az Unió hadat üzenne Németországnak. Az erkölcsi felháborodás pedig egyáltalában nem indokolt, ha meggondoljuk, hogy az Unió elnöke még csak nem is olyan régen a semlegesekhez intézett jegyzékében az összes semlegeseket Németország ellen akarta uszítani, szerencsére sikertelenül. Az Unió már egv évvel ezelőtt is szerződésileg akarta lekötni magának az összes délamerikai államok cselekvési szabadságát, sőt erős befolyást gyakorolt a kinai kormányra is, ami annak Németországhoz intézett erős- hangú tiltakozó jegyzékéből is kitűnik. Az amerikai háborús közvélemény erkölcsi felháborodása, amelylyel a Mexikónak tett javaslatot tárgyalja, tehát egyáltaládan nem helyén való. Mexikó különben is az az állam, amelynek Németország behatásától teljesen függetlenül is éppen elég oka 1917. március ll. volna ahhoz, hogy kihasználja az amerikai német ellentétet és megtorolja azt a sok kellemetlenséget, amelyet az Unió ennek a szétdult és belső zavaroktól állandóan veszélyeztetett államnak okozott. Harc a tengeren. A tengeralattjáró harc eddigi eredményei nagymértékben felülmúlják a haditengerészetünk reménységeit . . Hála buvárhajóink teljesítményeinek, megvan a teljes jogosultságunk, hogy a további fejlődést teljes biztossággal bevárhassuk. Békehajlandóságunk cinikus visszautasítása megerősíti ká- tonáink harci készségét és ez majd meghozza számunkra a végleges győzelmet. így válaszolt a német birodalmi kancellár az angol miniszterelnöknek. Még alig 8 napja ennek s ma már jelentik, hogy a februári eredmény 800.000 tonna. Mennyi szén, liszt, kávé, tea, sózott hús, konzerv, fűrész- és dongafa, mennyi muníció sülyedt a tengerek megmérhetetlen mélységébe, mlnnyi készlettel és mennyi anyaggal lett szegényebb a háborús Anglia, menynyire csökkent az ő további anyagi ellentálló képessége. 800 000 tonna a tenger fenekén — hatalmas és kegyetlen*szám ez. A világ vagyonának, az emberi munka és Szorgalom eredményének egy tekintélyes része semmisült meg. De most valóban nem az az idő járja, amikor érzelmes elmélkedésekre ráérnénk. 800.000 tonna kár és pusztulás, ez a háborúnak gyengülését, rövidülését jelenti. És ha a hadüzenetet követő első hetek és hónapok izgalmas heve bőségesen igazolt minden szenvedélyt, akkor a háború harminckettedik hónapjában még kevésbé lehet helye az emberbaráti megfontolásnak. Akkor az első szenvedélyek gyújtottak minket izgalomra, most a háború tűrhetetlen volta, a béke sürgőssége egyformán követelik, hogy egy döntő kegyetlen csapás hozza meg ne csak nekünk győzteseknek, ha^em az egész világnak a béke áldását és irgalmát. Szárazföldi harctér. Ami a szárazföldi harcteret illeti, a háború mai képe röviden a következő : A keleti arcvonalon egyelőre még mindig csak csatározásokról van szó, a melyeknek elmaradása vagy gyakoribb megismétlődése a helyzetre kihatással nem bir. A sziikebb keretek között mozgó hadműveletek azonban már annyira napirenden vannak hogy azok teljesen el nem maradhatnak többé.
