Harangszó, 1917
1917-02-18 / 8. szám
1917. február 18. HARANÜSZO 61 — Most jöjjön a tolvaj! Most hát jő kedvembe talál! — morogta,haraggal, gyűlölettel eltelve az egész világ iránt. Elővette zsebéből pipáját, a még most is fogai közt szorított szárára illesztette. Száraz körtefa kérget faragott apró szilánkokra, azzal tömte meg pipáját. Rágyújtott aztán, szívta mohón, elkeseredetten, összehúzott szemöldökkel. De hiába, nem ízlett neki, lázas, szenvedélyes dohányzási szomját nem oltotta el nikotintól mérgezett vére követelte az izgató, kábító dohány mérget. — Dűlj össze, kutya világ! — ordította tajtékzó dühvei. Földhöz csapta pipáját, aztán reá tiport. — Nesze, pusztulj te is !. . . Node megbánta mindjárt a pipa elleni merényletét, lehajolt érte kikaparta a földből. Szerencséjére nem tört teljesen össze, mert puha volt az agyag. Ellenben megátkozta ismét az egész világot, az eget megfenyegette öklével, a földet pedig megrugdosta. De miután senki nem követhet el büntetlenül gonoszságot, a megrugdosott föld azonnal megbünteté Vendelt. Ugyanis a csizmasarok megakadt rúgás közben egy kiálló gyökérben, mire úgy felbukfencezett Vendel, nagyot nyikkanva. hogy a lyukas csizmatalpát meglátta a magasban fénylő teli hold. Az ég büntetése pedig azután következék, de várjunk csak sorára. Vendel nagy nyögések és pogány káromlások közt föltápászkodott a földről s ismét megfenyegette öklével az eget. — No, Vendel, mit kapkodsz az ég félé ? Vagy tán imádkozol ? — kérdé az előtte felbukkanó, rókalesre induló báró ur, vadász puskával a vállán. — Ippeg én imádkozom! Kihez?! Aki nincs ?! Vagy a pokolbéli ördöghöz, aki van! ? — morogta Vendel sötét lélekkel. — No, no, pogány fickó, jól vigyázz a nyelvedre, még jobban az istentelen lelkedre, mert majd megmutatja az a sújtó kezét, akit megtagadtál ! — dorgálta a földesur, mely után eltűnt kutyájával az erdő homályában. Vendel még mindig azon helyben maradt, minden áron tolvajt akart ma fogni, akin kitölthetné rettenetes haragját. A vadkörtefa törzsének támasztva hátát, nézett merengve a homályba borult falura, miközben egyszercsak közelben hangzó hatalmas puskadörrenés riasztotta fel. Az első lövést követte a második is, mely után pár perc múlva az erdőszélből iramló szapora topogó lépések zaja hallatszott feléje. Merően figyelt, nézett előre s ime a bokrok közül egy sántikáló sebzett róka bukkant elő, mely amint Vendel elé ért, elvágódott és kinyujtózkodott a gyepes földön, mintha teljesen kiadta volna a páráját. — Ejnye no, ez hát idehozta nekem a bundáját! — ugrott Vendel fürgén megifjodva a rókához, még a szűre is lecsúszott a válláról. — Dejszen jó helyre is hozta. Tom Istenem, ad ezért dohányt is a zsidó, amennyi csak kell. Gyere csak komám, elrejtsünk mire gyün a méltó- ságos ur! Pár perc múlva eltűnt a róka. Vendel ismét a földig érő szűrébe burkolózva állt mereven a körtefa alatt, amint hangos dobogó léptekkel elébe érkezett a báró ur. — Nem láttál egy meglőtt rókát erre jönni ? — kérdezte az öreg ur izgatottan. — Nem én, méltóságos ur 1 Nem gyütt erre semmiféle róka, ha csak olyas kétlábú kukorica tolvaj róka nem, — füllentette Vendel. Ámde a báró ur kutyája gyanúsan szaglászta s ugrálta körül. — Dejszen erre jött, látnod kellett s tudnod kell, hogy hol van ? Nem vihette messzire a bestia az irháját, mert kétszer is rálőttem. — Színit se láttam, méltóságos ur! A báró urnák feltűnt a kutyája gyanús szimatolása. Erélyesen szólt az atyafira. — Ember, elő add azt a rókát, mert szomorú napod lesz! — Esk... — nyitotta Vendel száját esküvésre, de nem fejezte be, szörnyű ordításba csapott át: Jaj, jaj, irgalmazz Istenem!... Belém harapott a gyalázatos böste fajzatja, pedig úgy tett, mintha megdöglött volna. A hosszú, kopott szűr abban a pillanatban lecsúszott Vendel válláról, lehullt a földre s ime a róka ösz- szekötött hátsó lábainál fogva nyakába akasztva lógott fejjel lefelé a hátán. A világháború eseményei. A világot izgatottságban újból Wilson és Amerika tartják. S hozzá legizgatottabbak minden bizonnyal Wilson maga és az Egyesült Államok. S nem minden ok nélkül. Az Egyesült Államokban a nyugtalanság egyre növekszik. Az amerikai kereskedelmi forgalom megbénult. A hajótulajdonosok és hajóstársaságok nem tarthatják be a hajójáratokat, nem mernek hajókat küldeni a tengerre s általános az a vélemény, hogy ennek a helyzetnek a létrehozásában Wilsonnak nagy része van. A feszültség az Egyesült- Államok és Németország között növekszik, a háború már nem késhet sokáig, — mondják az angolok — s még csak az a kérdés vár eldöntésre, vájjon csatla- kozik-e az Unió az antanthoz, vagy pedig hagyományaihoz hiven önállóan fog-e háborút viselni. Az elsülyesztett California gőzös miatt az antant álfamai már a hadüzenetet remélték. Valószínű azonban, hogy az Egyesült Államok kormánya aligha tesz lépéseket a California ügyében, miután ezen a hajón amerikai állampolgár nem pusztult el. A délamerikai államok tudvalévőén nem követik Wilson állásfoglalását. Legutóbb a chiliéi kormány intézett tiltakozó jegyzéket Németországhoz, ebben kijelenti, hogy feritartja magának a cselekvés szabadságát arra az esetre^ ha Chilié jogait megsértenék. A skandináv államok tiltakozó jegyzéke Németországhoz még nem készült el. A földközi-tengeren mindennemű hajóforgalom szünetel. Hollandia felfüggesztette az Atlanti Óceánon menő hajójáratait. Egy újabb jelentés szerint egy holland hajót el kellet sü- lyeszteni, mert tilos területen haladt át. Ezt az esetet élénken tárgyalja a holland sajtó és felszólítja a kormányt, hogy emeljen óvást ebben az ügyben. A tengeralattjáró harc nagyméretű sikereit már az angolok is kénytelenek elismerni. Anglia már arra kényszerült, hogy újból szaporítsa a torpedózuzók számát és minden kereskedelmi hajót felfegyverezzen. Keleti arcvonal. A keleti arcvonal egész hosszában, a Fekete-tengertől a rigai öbölig a harci tevékenység egyáltalában nem nagy; a nagy hó és fagy miatt időnkénti tüzérségi tüzből és kisebb csatározásokból állott. Mackensen tábornagy hadseregénél a tüzérségi tevékenység időközönként megélénkült, felderítő és portyázó különítményeink sikeresen oldották meg feladataikat. József királyi herceg arcvonalán az ellenség a Casinu völgyében néhány századdal előnyomulást kísérelt meg, melyet azonnal visszavertünk.
