Harangszó, 1917
1917-01-01 / 1. szám
1917. január I. HARANOSZO. fogságba került. Ütközet ilyenformán nem igen fordult elő. Ez az állapot napokig eltartott. December 20-dika táján megújultak az erősebb küzdelmek. Dobrudzsa védelmét teljesen Szaharov vette át. De híában volt minden erőlködése. Szövetségeseink, Ludendorfnak dec. 23-án kelt jelentése szerint »rohammal elfoglaltak több orosz utóvédőállást és az Alsó-Duna mentén megszállották Tulcseát. A Duna Szent-Qyörgy-ága mellett lévő Tulcsea elfoglalása után veszedelem fenyegeti a Duna balpartján Galacot és Brailát, amelytől a bolgár és török csapatok alig 20 kilométerre vannak. A Mackensen-hadsereg most már Oroszország kapuin kopogtat. Közel vagyunk az oláh háború végéhez és dicsőséges befejezéséhez. A szövetséges csapatoknak már csak erős ellenséges utóvédekkel van dolguk. Az ellenség főereje visszavonult az Izmael-Reni-Galacvonalon levő védőállásokba. Az ellenség a két napi harcban 1885 foglyot és több gépfegyvert veszített. Az olaszok háborújáról kevés mondanivalónk van. A taliánok belefáradtak a sok céltalan harcba. Most pihennek. Annál harciasabbá vált az olasz kamara. Sonninót támadták minden oldalról. Harcias hangon követelték békejavaslatunk tárgyalását. A javaslat elutasítását hazaárulásnak mondták. A nyugati harctér. A németek azzal kezdették meg a lefolyt hetet, hogy Zillebeketől délkeletre az angolok második vonaláig előretörtek. Viszont a franciák a németeket Verduntől északkeletre beszorították a második állássorba. A francia jelentés szerint 9000 fogoly került a franciák kezére. A németek katonái helyzete oly kitűnő minden harctéren, hogy némi vereséget köny- nyen megbirnak. 7 Kopánhágából írják: A Somme- csata véget ért. A támadás kudarcát a német védelem győzelmének kell tekintenünk. Az antant-hatalmak az 1916. év telén és tavaszán kiképzett tartalékaikat nagyobbára elvesztették. A Somme-támadás kudarcának logikus következménye az, hogy Joffret eltávolították a legfelső hadvezetőségből. Az Aisne mellett nem győzött. A Champagneban, Arras vidékén, Woevreben és a Somme mellett megismételt áttörő kísérletei kudarcot vallottak. Ezzel a taktikával nem lehet a németeket Franciaországból kiverni. Érthető tehát, hogy helyét uj ember foglalja el, lehetőleg uj módszerrel. Majd elválik, hogy Ni- velle tábornok-e az az ember. Az olasz fronton még mindig csend van. Annál élesebbé válik a hang az olasz kamarában, ahol mind hangosabb szóval kívánják a békejavaslat tárgyalását Az egyház köréből. Olvasóinknak, munkatársainknak s lapunk jóakaró barátainak Istentől megáldott, Isten erejével elhordozott uj esztendőt kívánunk. ___.____ A lapítványok. A gyékényesi egyházközség javára özv. Petróczi Mihályné elhunyt férje emlékére 500 K, Kovács György pedig elhunyt felesége és menye emlékére 100 K alapítványt adott. Uj gyülekezeti felügyelő. Az örihodosi gyülekezet felügyelőjévé: Dr. Berta Benő kir. járásbirót választotta meg Szentgött- hárdról. Az uj felügyelő a volt lébényi lelkésznek, néhai Berta Dávidnak a fia. Isten áldása nyugodjék meg a lelkes felügyelőnek egyházépitő munkásságán. Tanítók árváiért. A harctéren elesett evang. tanítók árvái és özvegyei javára megindított mozgalmunk még most is adakozásra készteti áldozatkész híveinket. Újabban a következő adományok érkeztek : Halász Jánosné Nemesleányfalu 15 K, Dómján Ferenc Sármellék 6 40 K, Bősze Istvánná Sobor 5 K, Cseri Ferenc ev. tan. Gérce 218 K, Ev. isk. gyermekek gyűjtése Gérce 2 12 K, Takács Istvánné Döröske 2 K, Mihátsi Pálné Erzsébetfalva 1 K. Volt szerkesztőnk ezt a gyűjtést 8672 kor. 04 fill. összeggel lezárta s újból köszönetét mond az adakozóknak, hogy felvetett nemes eszmét pártolni szíveskedtek. Egyszersmind itt jelzi, hogy a befolyt összeget az egyházker. tanítói elnökségéhez teszi át az elszámolással együtt. Kapolcsról a tüdőbeteg katonákat gyógyító József kir. herceg Szanatórium egyesület részére a következő adományok érkeztek : a Lelkész, Krausz Erzsiké, Ev. egyház Vigant, Söveg Pál, Poór Imre, özv. Balogh Kálmánná, Pál Pál Petend, Záboji Gyuláné, Dobosy Károlyné 2—2 K, Sándor János, Krausz Béláné, Takách Kálmán, Oszkó Árpádné, Szabados Gyula, Kovács Sándor, Nagy Józsefné, Antal Vincéné, Rüll Ernöné, Pintér Károly, Sándor István, Szaller Boldizsárné, Böczy Lajos, Kovács Ágnes, Sandy Józsefné, Poór Benjáminná 1 — 1 K, Ritlop Miklósné, Varga Jánosné, Győrfy Lajosné, Takács János, Dezső Pálné 60—60 f, Krausz Jakabné, Kohn Márkusné, Vörös Károlyné, Novák Sándorné, Poór Sándorné, Poór Károlyné, Szüts István, Dezső Eszter, Göntér Dénes, Hegyi Fe- rencné, Sándor Gyuláné, Zöld Istvánné, özv. Szabó Jánosné, Szabó Sándorné Ka- polcsi 50—50 f, Sándor Sándorné, Hegyi Áronné, Hegyi József, Vajda Lajosné«« Király Lajosné, Dobosi Imréné, Gáspár Gusz- távné, Szabó Lukácsné, Vörös Klára, Mez- riczky Ferencné, Dómján Ferencné, Gazdag Gábor, Molnár Irma, Kántor Ábrahámné, Szalay Károlyné 40—40 f, Kovács Andrásné, Oszkó Pál, Doniján Pálné, Nagy illésné, Nagy Imréné, Murai Sándorné, Weisz Mór, Kálmán János, Ráday Mária 30—30 f, Tegyi Józsefné, Hoffman Károlyné, Dezső János. Molnár Imre, Badits János, Németh Jánosné, Nagy Pál, ifjú Hermán Jánosné, Gyurtsek Józsefné, Biró Györgyné, Horváth Sándorné, Mezriczky Kálmánné, Szaffner Kálmánné, id. Páli Andrásné, ifjabb Páli Andrásné 20 —20 f. Halvax János, Kelemen Ferenc 10—10 f Összesen 56 40 K. Itthonról. A király anyja. Károly király anyja, Mária Jozefa, aki a csöndes szász udvarból került Bécsbe, 1908 október havában Ra- guzában időzött. A magyar kereskedők és iparosok ugyanekkor tanulmányutat tettek Boszniában és Hercegovinában s visszajö- vet, ellátogattak Raguzába is, ahol ők is az Imperial fogadóba szállottak, ahol a főhercegasszony lakott. A közös étteremben ebédelt, ahol a magyarok felállással üdvözölték. Aztán egy hatalmas virágbokrétát csináltattak s az udvarmesteri hivatalban bejelentették, hogy tisztelegni óhajtanak a főhercegnőnél. Mária Jozefa értésükre adta, hogy szívesen fogadja őket. A magyarok erre bevonultak a főhercegnő lakosztályába s Thék Endre gyáros magyarul lelkes üdvözlő beszédet mondott és átadta a gyönyörű virágbokrétát, amely széles nemzeti- szinü szalaggal volt átkötve. Mária Jozefa kedves mosollyal vette át a bokrétát és igy szólt: — Nagyon fáj neken, hogy az önök szép nyelvét nem beszélem, de neveltem önöknek két olyan fiút, akik ép úgy beszélnek magyarul, mint önök. Majd eljön az idő, amikor ezt (és a kezében tartott bokrétára mutatott) ők fogják önöknek megköszönni. Isten akaratából ez az idő sokkal hamarabb elérkezett, semmint gondolni lehetett volna. Azóta elsőszülött fiából Magyar- ország királya lett, aki megígérte, hogy az esztendő nagy részét magyar fővárosában fogja tölteni. És a király, aki közöttünk él, szeretni fogja a magyar nemzetet.
