Harangszó, 1917

1917-02-11 / 7. szám

50 a végső ponton üldözői ellen. Katonáinknak pusztítani kell az ellenséget, mert különben az pusziit el minket. Természetesen nem gon­dolunk itt az ellenség gyermekeire, békés polgáraira, vagy sebesültjeire és foglyaira. Azok nem ellenségek, hanem szerencsétlen emberek. De a győzelem az itthon levőktől, is ép úgy függ, mint a harcoló ka­tonáktól. Keserű elszántsággal kell itthon is harcolni, mert most két frontja van a háborúnak: egyik az ellenség előtt, másik itthon, seregeink mögött. Egyik védi és erősíti a má­sikat. Ha katonáink kifáradnak és frontjuk megtörik, vége az itthon levőknek is; viszont ha az itthon levők ellankadnak és nem gondos­kodnak a harcosokról és segítségre szoruló övéikről, vereséget kell szen­vednie a legvitézebb seregnek is. Ne zúgolódó, kétségbeesett keserű­séggel, hanem keserű, tettre kész el­szántsággal teljék meg szivünk. Ne fulladjunk bele a keserűség vizébe, hanem Istenben bízva bátor erőfe­szítéssel láboljunk ki belőle. Van áldást hozó keserűség is. Arról az első pünkösdi sokaságról olvassuk (Ap. csel. 2, 37—41.) hogy Péter apostol hatalmas beszédére „szivük­ben megkeseredének“ és nagy dologra kész elszántsággal kérdezik az apos­toloktól : *Mit cselekedjünk, atyám fiai, férfiakt ? Tehát készek a cselek­vésre, csak kapjanak a jóra útmuta­tást. Péter útmutatása ez: „ Térjetek meg. .. Szakasszátok el magatokat a gonosz nemzetségtől!“ Azok meg­fogadták, mintegy háromezerén el­szakadtak a gonoszoktól, megtértek és uj életet éltek. Ott is életről és halálról volt szó. Csakhogy a lélek életéről és haláláról, ők az életet választották. így kell tenni nekünk is. Legna­gyobb ellenségünk a bűn, hiszen ez tüzeli és hajtja ellenünk az elvakult, még mindig vérre szomjazó embereket és ez támaszt itthon is uzsorásokban, árdrágítókban, hadseregcsalókban, élelmiszerrejtegetőkben, dologtalan, könnyelmű emberekben, feslett életű házastársakban a külső ellenségnél is veszedelmesebb és alávalóbb el­lenséget, mert ezek a maguk hazáját és fajtáját gyöngítik és akarják rom­lásba dönteni. Pedig a maga fajtáját még a vadállat is kíméli. A bűn miatt keseredjünk el és pedig annyira, hogy végre szánjuk el ma­gunkat határozott cselekvésre: térjünk meg, szakadjunk el a bűnnek minden i fajtájától és minden nemzetségétől. I HARANQSZÓ. Ne tartsunk együtt a rósz emberekkel, hanem küzdjünk ellenük és gonosz szándékaik ellen. Legyen elrettentő példa az olyan ember, aki mások vérét és könnyét használja fel gaz­dagodásra és ahol csak találjuk, szálljunk síkra ellene. Legyen haza- ^ruló az olyan ember, aki dologta­lanul fogyasztja más érdemesebbek elől a drága kenyeret ahelyett, hogy ő is dolgoznék a hazáért, ahol és ahogyan tud. Legyen megvetésre méltó azok magaviseleté, akik bűnre hasz­nálják házastársuk vagy szüleik tá­voliétét. De legelsőször és legkíméletlenebbül a magunk bűnei ellen küzdjünk. Leg­először és legnagyobb hittel, kitar­tással magunk dolgozzunk, áldozzunk hazáért, magunk mutassunk lemon­dást, éljünk tiszta életet, hogy mi is segítsük megmenteni hazánk és nem­zetünk életét és vele együtt lelkünk életét is. szm. Gazdag kalászok. — Idézetek. Jellemzések. — Luther magáról és Melanchtonról: »Engem arra teremtett az Isten, hogy haramiákkal és ördögökkel szálljak síkra s őket a földre teper- jem; azért vágok jobbra, balra könyveimben, nekem a sziklákat kell kihánynom, a tuskókat kidobálnom, a tövist és bojtorjánt irtanom. Olyan vagyok, mint a durva favágó, készí­tem az ösvényt, töltögetem a pocso­lyákat. Fülöp ellenben szép csöndesen halad előre; épit és ültet, vet és öntöz jó kedvvel. Az Isten őt adomá­nyaival gazdagon megajándékozta.« k nagy Isten és a kicsiny ember. i. Ha az égről a földre vetjük tekin­tetünket, mindenfelé küzdelmet látunk. Az egész természeti világ élete nem más mint küzdelem a létért. Egyik állatfajta kiirtja a másikat, hogy él­hessen ; egyik növényfajta elnyomja a másikat, hogy tenyészhessen. Ez a küzdelem folytatódik az em­bernek történetében is. A kőkor­szak legrégibb eszközei fegyverek voltak s a legrégibb időből származó leletek bezúzott emberi koponyák. Küzdelemről, harcról zengenek a né­pek legrégibb énekei, küzdelemről beszélnek az ásatások által napfényre hozott legrégibb feliratok. A régi babiloniak és egyplomiak 1917. február 11. pusztító hadjáratai, az assiriabeliek rettenetes háborúi, a perzsák és gö­rögök ragyogó fegyvertényei, a rómaik kérlelhetetlen megsemmisítő hadjára­tai töltik ki az emberiség régi törté­netét. És azok mind irtó háborúk voltak. A harcosokat lemészárolni, a fegyvertelen népet rabszolgaságba hurcolni, nőt, gyermeket legyilkolni: ez volt az ókori rettenetes hadvise­lések célja. Nem csuda, ha az egész ókor történetén végig sóhajt a vágy a megváltó király után, ki békessé­get hozna a földre. Jézus születése idején hallgatott a csatazaj az egész kiterjedt római birodalomban és Auguztus császárt békefejedelem gyanánt tisztelték s. megváltó, sőt Isten gyanánt imádták. Es mégis milyen kevés békesség volt akkor is a földön! Dühöngő osztályharcok a szabadok és rabszol­gák között; borzalmas faji tusakodás rómaiak és barbárok között; könyör­telen versenycivódások Itália és a földközi tenger keleti országai között, kisérték a békecsászár uralkodását és a legbékétlenebb ház maga a római császári palota volt. Feleség-elűzés, házasságtörés, cselszövés, gyilkosság voltak ott napirenden az öregedő ‘császárnak még életében. A császár maga nem tartotta magát megváltó­nak, csak egy jó színésznek, aki sze­repét jól játszotta. Mikor mindezeken végig gondolunk szivünk önkéntelenül megborzad s az emberi aljasságokról égre emeljük szemeinket, ezzel a vállomással: Isten, egyedül te vagy szent! S. Jaeger u. B. /. Epedő ¥ágyak, esengő fohászok. Közli: C. 0. A vágy áz igaz öröm, a boldogság után ott dobog minden kebelben, de e célnak elérése a nagy parancsolat betöltésétől függ. Szent vallásunk szerint az Isten szeretet. így szere- tetben mutatja magán az ember az Istennek képét. Ezzel lesz élete áldás az életre. Gyurátz Ferenc.. Ha a szenvedésben is boldog akarsz lenni, szerezz örökké való kincseket . . Minden égzengés és földindulás felett lásd meg azt az egy kormányzó kezet. Higyj az Isten­ben ! Kapi Béla. A tudás még oly nagy legyen is hatalma, hogy egeket ostromol ere­jével, egymagában nem tudná a

Next

/
Oldalképek
Tartalom