Harangszó, 1917
1917-02-11 / 7. szám
50 a végső ponton üldözői ellen. Katonáinknak pusztítani kell az ellenséget, mert különben az pusziit el minket. Természetesen nem gondolunk itt az ellenség gyermekeire, békés polgáraira, vagy sebesültjeire és foglyaira. Azok nem ellenségek, hanem szerencsétlen emberek. De a győzelem az itthon levőktől, is ép úgy függ, mint a harcoló katonáktól. Keserű elszántsággal kell itthon is harcolni, mert most két frontja van a háborúnak: egyik az ellenség előtt, másik itthon, seregeink mögött. Egyik védi és erősíti a másikat. Ha katonáink kifáradnak és frontjuk megtörik, vége az itthon levőknek is; viszont ha az itthon levők ellankadnak és nem gondoskodnak a harcosokról és segítségre szoruló övéikről, vereséget kell szenvednie a legvitézebb seregnek is. Ne zúgolódó, kétségbeesett keserűséggel, hanem keserű, tettre kész elszántsággal teljék meg szivünk. Ne fulladjunk bele a keserűség vizébe, hanem Istenben bízva bátor erőfeszítéssel láboljunk ki belőle. Van áldást hozó keserűség is. Arról az első pünkösdi sokaságról olvassuk (Ap. csel. 2, 37—41.) hogy Péter apostol hatalmas beszédére „szivükben megkeseredének“ és nagy dologra kész elszántsággal kérdezik az apostoloktól : *Mit cselekedjünk, atyám fiai, férfiakt ? Tehát készek a cselekvésre, csak kapjanak a jóra útmutatást. Péter útmutatása ez: „ Térjetek meg. .. Szakasszátok el magatokat a gonosz nemzetségtől!“ Azok megfogadták, mintegy háromezerén elszakadtak a gonoszoktól, megtértek és uj életet éltek. Ott is életről és halálról volt szó. Csakhogy a lélek életéről és haláláról, ők az életet választották. így kell tenni nekünk is. Legnagyobb ellenségünk a bűn, hiszen ez tüzeli és hajtja ellenünk az elvakult, még mindig vérre szomjazó embereket és ez támaszt itthon is uzsorásokban, árdrágítókban, hadseregcsalókban, élelmiszerrejtegetőkben, dologtalan, könnyelmű emberekben, feslett életű házastársakban a külső ellenségnél is veszedelmesebb és alávalóbb ellenséget, mert ezek a maguk hazáját és fajtáját gyöngítik és akarják romlásba dönteni. Pedig a maga fajtáját még a vadállat is kíméli. A bűn miatt keseredjünk el és pedig annyira, hogy végre szánjuk el magunkat határozott cselekvésre: térjünk meg, szakadjunk el a bűnnek minden i fajtájától és minden nemzetségétől. I HARANQSZÓ. Ne tartsunk együtt a rósz emberekkel, hanem küzdjünk ellenük és gonosz szándékaik ellen. Legyen elrettentő példa az olyan ember, aki mások vérét és könnyét használja fel gazdagodásra és ahol csak találjuk, szálljunk síkra ellene. Legyen haza- ^ruló az olyan ember, aki dologtalanul fogyasztja más érdemesebbek elől a drága kenyeret ahelyett, hogy ő is dolgoznék a hazáért, ahol és ahogyan tud. Legyen megvetésre méltó azok magaviseleté, akik bűnre használják házastársuk vagy szüleik távoliétét. De legelsőször és legkíméletlenebbül a magunk bűnei ellen küzdjünk. Legelőször és legnagyobb hittel, kitartással magunk dolgozzunk, áldozzunk hazáért, magunk mutassunk lemondást, éljünk tiszta életet, hogy mi is segítsük megmenteni hazánk és nemzetünk életét és vele együtt lelkünk életét is. szm. Gazdag kalászok. — Idézetek. Jellemzések. — Luther magáról és Melanchtonról: »Engem arra teremtett az Isten, hogy haramiákkal és ördögökkel szálljak síkra s őket a földre teper- jem; azért vágok jobbra, balra könyveimben, nekem a sziklákat kell kihánynom, a tuskókat kidobálnom, a tövist és bojtorjánt irtanom. Olyan vagyok, mint a durva favágó, készítem az ösvényt, töltögetem a pocsolyákat. Fülöp ellenben szép csöndesen halad előre; épit és ültet, vet és öntöz jó kedvvel. Az Isten őt adományaival gazdagon megajándékozta.« k nagy Isten és a kicsiny ember. i. Ha az égről a földre vetjük tekintetünket, mindenfelé küzdelmet látunk. Az egész természeti világ élete nem más mint küzdelem a létért. Egyik állatfajta kiirtja a másikat, hogy élhessen ; egyik növényfajta elnyomja a másikat, hogy tenyészhessen. Ez a küzdelem folytatódik az embernek történetében is. A kőkorszak legrégibb eszközei fegyverek voltak s a legrégibb időből származó leletek bezúzott emberi koponyák. Küzdelemről, harcról zengenek a népek legrégibb énekei, küzdelemről beszélnek az ásatások által napfényre hozott legrégibb feliratok. A régi babiloniak és egyplomiak 1917. február 11. pusztító hadjáratai, az assiriabeliek rettenetes háborúi, a perzsák és görögök ragyogó fegyvertényei, a rómaik kérlelhetetlen megsemmisítő hadjáratai töltik ki az emberiség régi történetét. És azok mind irtó háborúk voltak. A harcosokat lemészárolni, a fegyvertelen népet rabszolgaságba hurcolni, nőt, gyermeket legyilkolni: ez volt az ókori rettenetes hadviselések célja. Nem csuda, ha az egész ókor történetén végig sóhajt a vágy a megváltó király után, ki békességet hozna a földre. Jézus születése idején hallgatott a csatazaj az egész kiterjedt római birodalomban és Auguztus császárt békefejedelem gyanánt tisztelték s. megváltó, sőt Isten gyanánt imádták. Es mégis milyen kevés békesség volt akkor is a földön! Dühöngő osztályharcok a szabadok és rabszolgák között; borzalmas faji tusakodás rómaiak és barbárok között; könyörtelen versenycivódások Itália és a földközi tenger keleti országai között, kisérték a békecsászár uralkodását és a legbékétlenebb ház maga a római császári palota volt. Feleség-elűzés, házasságtörés, cselszövés, gyilkosság voltak ott napirenden az öregedő ‘császárnak még életében. A császár maga nem tartotta magát megváltónak, csak egy jó színésznek, aki szerepét jól játszotta. Mikor mindezeken végig gondolunk szivünk önkéntelenül megborzad s az emberi aljasságokról égre emeljük szemeinket, ezzel a vállomással: Isten, egyedül te vagy szent! S. Jaeger u. B. /. Epedő ¥ágyak, esengő fohászok. Közli: C. 0. A vágy áz igaz öröm, a boldogság után ott dobog minden kebelben, de e célnak elérése a nagy parancsolat betöltésétől függ. Szent vallásunk szerint az Isten szeretet. így szere- tetben mutatja magán az ember az Istennek képét. Ezzel lesz élete áldás az életre. Gyurátz Ferenc.. Ha a szenvedésben is boldog akarsz lenni, szerezz örökké való kincseket . . Minden égzengés és földindulás felett lásd meg azt az egy kormányzó kezet. Higyj az Istenben ! Kapi Béla. A tudás még oly nagy legyen is hatalma, hogy egeket ostromol erejével, egymagában nem tudná a