Harangszó, 1917
1917-02-04 / 6. szám
46 HARANQSZO. 1917. február 4. gélén véletlenül olyan nap köszöntött 1 erre az öreg világra, amikor az Etelka meg a Juliska egyetértettek és egyet akartak. Eltaláltátok ! A két kis leány a két almát akarta. Szerették volna a két almát megenni! Mit csinál két kis leány, ha ilyen nagy dologba kap? Összesúg, és tanácskr iik. Ugyanezt tette ez a két kis leány is. Tanakodtak három percig, vagy talán még tovább is; közben fölnéztek az almákra háromszor, vagy talán többször is, és nem tudom miért, de minél többször fölnéztek, annál tágabbra nyílt a szemük. A tanácskozásnak az lett a vége, hogy még mindig egymás kezét fogva elindultak az édesanyjukhoz. Megtalálták a kamarában. Aki a gyermekeket ismeri, tudja, hogy mit csinált Etelka és Juliska, mikor bementek a kamarába. Nem hiába tanácskoztak három percig, vagy talán még tovább is. Megölelgették és megcsókolgatták édesanyjukat, az édesanyjuk pedig örült és mosolygott, hogy milyen kedves kis leányai vannak, mennyire szeretik a mamájukat. Etelka látta, hpgy elérkezett a szerencsés pillanat, és mindjárt élve az alkalommal, előhozta a két alma ügyét. Édes anyának többek között meg volt az a szokása is, hogy azt tartotta, hogy a gyermekeknek nem való mindannyiszor almát enni, ahányszor éppen eszükbe jut; de ma a két kis leánya olyan jó, annyira szereti mamáját, hogy beleegyezett a két alma elpusztításába. Nem is hinné az ember, hogy két kis leány milyen gyorsan be tud szaladni a kamarából a szobába, ha a szobában van egy barna szekrény, a barna szekrényen két alma, s ha azt a két almát meg szabad enni. Elcsudálkozott a napsugár is, amelyik az ablakon keresztül ugrott a szobába, hogy a két almát megölelgesse; mondom elcsodálkozott, mikor látta, hogy a két kis leány nagy robajjal berohan az ajtón s a kis Juliska, pedig még öt éves sem volt, belekapaszkodik egy nagy székbe és odahuzza a barna szekrény elé. De nem sokáig tartott a napsugár csodálkozása, mert a napsugár már sokat látott, hamarosan kitalálta hát, hogy mi készül itten. Kitalálta és megijedt. Annyira megijedt szegény vékony napsugár, hogy ijedtében egyszerre két centimétert csúszott le az almákról. A kis leányok a- nagy igyekezet közben észre sem vették a szegény vékony napsugár ijedelmét és csuszamlását. Talán ha észreveszik, akkor sem törődtek volna vele sokat. Etelka felállott a székre, hogy levegye a barna szekrény tetejéről a két almát. Az előbb nem is látta, hogy az almák ott a szekrény tetején *egy porcellántányéron voltak. Levette az almákat tányérostól és letette a padlóra. Az egyik alma nagy volt és piros, a másik kicsiny és zöld. Mi lesz itt? Kié lesz a nagy piros alma, kinek marad a kicsiny zöld alma ?, Nagy vita lett. Etelka arra hivatkozott, hogy ő a nagyobbik, Juliska ezzel szemben kijelentette, hogy ő a kisebbik. Végre megállapodtak abban, hogy Juliska választ. Juliska rögtön kinyújtotta kis kezét a nagy, piros alma után. Nagy zenebona támadt erre. »Te csúnya jószág!« szólt Etelka. »Csak azért engedtem át neked a választást, mert azt gondoltam lész olyan udvarias, hogy a kisebbiket választod Azután lám, te kapzsi, fösvény, irigy jószág mégis azt vetted el, amelyiket én magamnak akartam. Juj, de irigy vagy!« A két kis leány tovább dirregett-durrogott, pittegett- pattogott és különböző nemszép neveket vagdostak egymás fejéhez. Szerencse, hogy édes anyjuk nem hallott az egész civakodásból semmit, mert ugyancsak megváltozott volna jó véleménye szelíd és kedves kis leányairól. Édes anyjuk nem hallotta, de meghallotta a bátyjuk és peckesen, hegyesen beállított a szobába. »Hahó, hugocskáim,« kérdezte tőlük, »min veszekedtek?« Mindakét kis leány egyszerre kezdte mondani, fújni, önteni a panaszt. A bátya a helyett, hogy sirva fakadt volna, mivel ilyen haszontalan testvérei vannak, csak mosolygott, s mindig vigabban mosolygott. Azután letelepedett a két alma mellé a padlóra, elővette zsebéből gyöngyház- nyelü kését. Mondhatom, hogy elsőrangú, finom zsebkés volt, valóságos ritkaság. Volt egy nagy pengéje, volt két kis pengéje, volt rajta' egy dugóhúzó, egy fogpiszkáló egy körömreszelő s még egy pár eszköz. A bátya hüvelykujjának körmét belefeszitve a nagy penge vájkójába, kinyitotta. Zsebkésének nagy pengéjével hámozni kezdte az almákat. A két kis leány feszült várakozással nézte a bátya működését. Szinte röstellem mondani, de az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy mindegyik kis leány ici-pici szájacskájában egy-egy ici-pici mutató-ujj volt és azt szopogatták, mig a bátya hámozta a két almát. Magukban pedig azt gondolták, milyen jó, hogy nekünk ilyen kedves bányánk van, aki még meg is hámozza húgainak az almát. De mást gondoltak, mikor a bátya megette először a nagy, piros almát, amelyik majdnem olyan piros volt, mint a pünkösdi rózsa; azután megette a kicsiny zöld almát, amelyik félolyan kívánatos sem volt, mint a nagy, piros alma. A bátya megette mindakét almát, megtörölte a száját, egyet csettintett a nyelvével és megszólalt: »Elintéztem a dolgotokat.« Gyöngyház nyelű zsebkésének nagy pengéjét odatörölte, ahová a fiuk a zsebkésük pengéjét törölni szokták, és minden további szó nélkül odább állt s. látszott az arcán, hogy jól esett neki a két alma. Nem gondoljátok, hogy a két kis leány sokkal okosabban tette volna, ha veszekedés, civakodás helyett megegyeztek volna abban, hogy először megeszik az egyik almát, azután megeszik a másik almát s mindegyikük kapta volna mindegyik almának a felét? Etelka és Juliska megtanulhatták ebből a leckéből, hogy az önzés és irigység rossz dolog. De hát megtanulták-e ? N. K. Kérdések. — Iskolás gyermekek számára. — 1. Ki alapította a mi vallásunkat? 2. Mért neveznek bennünket evangélikusoknak? 3. Mért neveznek bennünket ág. hitv. evangélikusoknak? 4. Mért neveznek bennünket protestánsoknak ? 5. Mért neveznek bennünket lutheránusoknak? 6. Melyik naptól számítjuk a reformációt? 7. Ki volt akkor a magyar király ? 8. Kinek az uralkodása alatt hozták hazánkban azt a törvényt, hogy »lutheránusokat meg kell égetni« ? 9. Melyik három királyunk alatt üldözték a protestánsokat legjobban? 10. Mikor volt »a gyászos évtized« ? 11 Melyik uralkodónk alatt erígedték meg, hogy ahol 100 protestáns család együtt lakik, ott templomot építhetnek? 12. Szabadság hőseink közül milyen vallásit volt: Bocskay, Bethlen, 1. Rákóczi György, Thököly, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth, Görgei? A megfejtést március 1-ig Wellisch Béla könyvnyomdájához Szentgott- hárdra (Vas m.) kell beküldeni. Máshová küldött megfejtések nem vehetők figyelembe. A megfejtők között egy drb. könyvet sorsolunk ki. Iilaknwiink g Harangszó terjesztésére!
