Harangszó, 1917
1917-11-25 / 31. szám
252. HARANQSZÓ. 1917. november 25. éven át szünetelt a soproni evang. I iskolában a tanítás Ekkor vasra ve- ' retéssel fenyegették meg azokat az evangélikusokat, akik gyermekeik mellé házi nevelőket mertek fogadni. Ezeken a szomorú állapotokon némileg a Thököly-féle szabadságharc hatása alatt létrejött 1681-iki országgyűlés segített. 1682-ben a mai helyen álló iskola visszakerült az evangélikusok tulajdonába s azt meg is nyithatták; a régi külvárosi iskolát azonban többé már nem kapták vissza. Minthogy ekkor a városi tanács két részre szakadt, ettől az időtől kezdve a liceum tulajdonosa és fenntartója a város helyett a soproni evang. gyülekezet lesz. Minél nehezebbek voltak az idők, annál nagyobb buzgó- sággal nyilvánult meg a protestáns áldozatkészség. A 18-ik század elején iskolánk sok jóltevője között különösen Telekesi Török István neve emelkedik ki, ki nagyobb alapítványával az alumneumról emlékezett meg. A külső, anyagi megerősítésre irányuló törekvéssel kapcsolatban volt ekkor a belső felvirágzás. Deccard János (1712—1740) és Hajnócy Dániel (1718 — 1747) neveihez fűződik a soproni iskolának oly magas színvonalra emelése, hogy az utánuk következő nagy mesterek hatása alatt líceumunk és annak ifjúsága országos jelentőségre emelkedik. Az előbbi különösen a reális iránynak tört utat, az utóbbi pedig oly klasszikus latin- sággal irt, hogy „magyar Ciceró“-nak nevezték. Itt megjegyezzük, hogy ekkor még iskolánk ugyan nem különült el gimnáziumi és theologiai részre, hanem azért a felsőbb évfolyamokban theologiai és filozófiai előadások is voltak, ami miatt a kormány, mely a protestáns iskolákat alsóbb színvonalra akarta leszorítani, nehészséget is támasztott. Folytatjuk. Jubiláltunk, emlékeztünk, ünnepeltünk! Jaj nekünk, ha az ünneplő ruhával már is levetettük az ünneplő lelket I A világháború eseményei. Az újabb orosz forradalom eredményei ebben a percben még mindig nem világosak előttünk. A távirati jelentések annyira ellentmondók, hogy belőlük az igazságot kihámozni vajmi nehéz dolog. Az egy bizonyos, hogy a bomlás nemcsak Péterváron, hanem egész Oroszországban a legmagasabb fokát érte el. Teljesen felborult minden állami és társadalmi rend. A forradalom vezérei egymást kergetik és egymás ellen vezetik a katonákat. A mostani helyzet jellemzéséül szolgáljon ama Oroszországból érkezett érdekes hir is, hogy az uj szibériai köztársaság II. Miklós cárt választotta elnökül. Történt legyen Oroszországban akármi is, annyi előnye mindenesetre van az oroszok e belső küzdelmének, hogy mi annál nagyobb erővel fordulhatunk az áruló olasz ellen, hol csapataink már a Piáve folyónál állanak, a Feltretől nyugatra emelkedő hegységben hóban és fagyban makacsul harcolnak. Itt legutóbb rohammal elfoglaltuk Monte Prasso- lant és Monte Beurnát. Hogy olaszországi győzelmeink megrendítették Franciaország és Anglia idegeit, mi sem igazolja jobban, hogy Lloyd George legutóbb Párisban olyan beszédet mondott, mely úgy ott, mint Londonban válságos következményekkel járt. Az uj francia miniszterelnök a vért szomjuhozó Clemenceau antant utolsó ütőkártyája. A francia szociálisták azon a véleményen vannak, hogy ez utolsó kísérlete a háborús pártoknak, Clemenceau után már csak a békepárti Caillaux következhetik a miniszter- elnöki székben. A legutóbbi harcokban Piáve torkolata vidékén hadiflottánk jó eredménnyel támadást intézett az olasz ütegek ellen. Ugyancsak tengeri csatát jelentenek a németek. Az első háborús hónapok óta nov. 17-én első ízben kísérelték meg nagy angol tengeri haderők, hogy a német öbölbe behatoljanak. A németek azonban nyomban könnyen és veszteség nélkül visszakergették őket. Az angol-francia harctéren időnkint hevesebb küzdelem volt. A németek több alkalommal százakra menő foglyokat ejtettek. Az utóbbi hetekben egy újabb fronttal találkozunk még. Ez az osztrák országgyűlésen a csehek'frontja ellenünk, ahol is a csehek gonosz módon támadják hazánkat anélkül, hogy azért eddig megfeddették volna őket. A hátralékos előfizetési dijak beküldését tisztelettel kérjük, hogy a nyomdával szemben vállalt kötelezettségeinknek eleget tehessünk. Kérjük egyúttal egyetlen mágyar evang. néplapunknak a hitrokonok között való ismertetését és terjesztését. Adja át a lapot másoknak is elolvasás végett. Vak hős. Kezem kinyújtom — merre járok Ismeretlen a táj — nem látok; Félve, reszketve lépdelek, Jó emberek, jöjjetek hozzám : Segítsetek — vezessetek I... Mi voltam én I... Mint ifjú, szép: dús, És mi vagyok malázár — koldus, ^zivem, lelkem búval tele; Ilyen életnél sokkaí-sokkal Jobb lenne a' sir éjjele... Nem látok többé nyíló rózsát. Erdős bércet, kalászos rónát: Habzó folyót, eget, napot, És nem látom, lánykám szemében Azt a két fényes csillagot. .. . Lánykám szemében I... de van-e lány- Oh magas ég van-e nekem [kám, Lánykám —• annak, kinek számára — Ma már csak — múlt a szerelem I... Legyen szabad s én elhagyatva Hordjam szivem örök sebét, Nem várhatom, hogy hozzám kösse 9irágzó-ifju életét, Ő hadd éljen, ő hadd viruljon, Mig én sinlődve hervadok; Csak száííjatok rá a szivemre : Sirfelé hajtó bánatok. De mért panaszlok — bús keservbem — Nekem az volt a végzetem: Adjak hazámért sokkal többet — Drágábbat — mint az életem I Nem panaszlok hát... de igv élni Egy,férfinak hogy mit jelent!.., ...Áldozatom talán megérted: Szemem világát adtam érted Hazám — te szent I... Tóthné Munkácsy Elenóra. „Harangszó“ kérelme. A közeledő karácsonyi ünnepek alkalmából ezúttal is külön ünnepi üzenetben kívánjuk lélekben felkeresni vitéz hozzátartozóinkat a fronton és a kórházakban. Kérjük azért szeretettel a fent megnevezett célra a „H A- RANGSZÓ“ olvasóközönsége részéről a testvéri áldozatkészségnek újbóli, szives megnyilatkozását. Karácsonyi üzenetre szóló pénzbeli adományok „Raranj- szó“ Szentgotthárd (Vas n'J küldendők.
