Harangszó, 1917
1917-11-25 / 31. szám
250. HAftANGSZÓ. 1917. november 25. teljesíti, addig mi századokon át teljesített valláserkölcsi, népnevelési, szabadságvédő, tudományos és egyéb szolgálatainkért régebben üldözést, ma meg csak alamizsnát kapunk az államtól. Pedig mi aránylag jobban kivettük részünket az evangéliom hirdetéséből, az iskolák fentartásából, a szabadságharcokból, a tudományos kutatásból, a magyar nyelv és irodalom ápolásából. Mig a kath. egyház könnyen ád rengeteg vagyonából százezreket jótékonycélokra és köny- nyen épit kórházakat, parcelláz uradalmakat a hadból hazatérők számára s igy maga felé fordíthatja a világ figyelmét és rokonszenvét, mi szegénységgel küzdve alig tudjuk eddigi egyházainkat, iskoláinkat fentar- tani s alig tudunk azoknak a követelményeknek megfelelni, amit az állam az iskolák elé szab. Nekünk mindenért a hívekre kell újabb terheket rónunk, ha csak a versenyről, a fejlődésről, szóval az életről lemondani nem akarunk. Most úgy látszik fordulat áll be sorsunkban. Sajnos azonban nem tudjuk elfojtani aggodalmunkat. Az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtásának idejét igen szerencsétlenül választották meg. Hogyan tudja ma az állam a mi terheinket enyhíteni és a mienket joggal megillető anyagi támogatását biztosítani, mikor a maga terhei is szinte elvic ß-----------3ESE333aD== 1 517—1917. ! 5D— ........r—m-gr-rFfn. ... .ttt: J Apróságok Luther életéből. Gyűjti s írja: Kiss Samu. Sickingen Ferenc lovag egyike volt Luther idejében az evangéliumi tanok leglelkesebb és legelszántabb felkaro- lóinak; s kész lett volna azokat — ha máskép nem lehet — fegyverrel is diadalra juttatni. Midőn 1523-ban a szövetséges fejedelmek várát megostromolták s ő maga is életét vesztette halálában sokan az evangéliumi ügynek nagy és pótolhatatlan veszteségét látták. Luther azonban, amint meghallotta halálának hírét, felkiáltott: »Igaz az Ur és csodálatosak az ő utai. Evangéliumának diadalát nem akarja fegyverre alapítani.« * Mikor a pápás egyház Luther könyveit és arcképét elégette, a reformátor azt mondá: »Nekem mindegy, ha összes könyveimet s azokkal együtt selhetetlenek ? Attól félünk, hogy a nekünk tett Ígéret csak azért történt, hogy a k^th. autónomia törvénybeiktatását annál simábban keresztül vihessék. Pedig ez az 1848. XX. t.-c.- ben kimondott egyenlőségnek és viszonosságnak épen az ellenkezője lenne. Mert a kath. autonómiával annak az egyháznak hatalma a többiek rovására még nagyobb lenne. Minket pedig az újabb ígéret és teljes jog helyett csak újabb alamizsna nyújtás újból megsértene és megalázna, mert abból magunknak és munkánknak lebecsülését kellene kiolvasnunk. A kath. autonómia azt jelenti, hogy a kath. egyház is maga kormányozza magát. Ha úgy lenne, mint nálunk, hogy a papi rend mellett a világiak is részt vehetnének az egyház kormányzásában, ennek csak örülhetnénk, mert talán jobban meg lenne a felekezetek között a béke. Csakhogy náluk a világiak csak tanácsadók lehetnének, azonban nem folyhatnának be szavazataikkal a döntésre. A döntés ezután a papi rendé lenne. Nem is a pápától, hanem az államtól szeretnék egyházukat függetleníteni és ami a tulajdonképeni célja az egésznek, az állam kezelése alatt levő vallásalapot és tanulmányi alapot akarják az egyház tulajdonába és kezelésébe venni. Olyan újabb rengeteg vagyont, amelyről kath. államférfiak, magamat is megégetnek ; azért az embereknek megmarad még a Szentirás, majd az fel fogja nyitni a szemeiket.« * 1520. dec. 10-én Melanchton a wittenbergi vártemplomra a következő hirdetményt függesztette ki: »Mindenki, aki szivén viseli az evangéliumi igazság ügyét, kilenc órakor jelenjen meg a város falain kívül álló templom melletti feszületnél, ahol ősi, apostoli szokás szerint meg fognak égetteni az istentelen pápai törvénykönyvek és rendeletek. Mert az evangélium ellenségeinek merészsége már annyira ment, hogy nem átallották az istenfélő Luthernek evangéliumi iratait megégetni ..« A mondott órában az Elster-kapu előtt összegyűltek az egyetemi tanárok és tanulók rengeteg nép kíséretében. Máglyát raktak s mikor a lángok felcsaptak, Luther e szavakkal dobta tüzbe a pápai átokbullát: »Mivel te az Úrnak szentjét t i. Krisztust megszomoritottad, rontson meg és emészen meg téged az örök tűz.« Mire a jelenlevők hangos »áment« mondtak. sőt Horváth Mihály kath. püspök és történetiró is azt vallotta, hogy nem egyházi, hanem állami tulajdon. Mi ezt nem bolygatjuk, de nem lehet ránk nézve mindegy, hogy ők még erősebbek legyenek s az állam a sokhoz még többet adjon, minket pedig becsületes, értékes munkánk mellett továbra is mostohán, szegényen hagyjon sok terhűnkkel, bajunkkal, küzködésünkkel. Ezért kívánjuk, hogy a kath. autonómia semmiesetre se előzze meg az 1848: XX. t.-c. igazságos végrehajtását. Vezetőinket arra kérjük: örállók vigyázzatok! Népünket arra hívjuk fel: Evangélikusok tömörüljetek! Szalay Mihály. A soproni evangélikus főiskola történetéből. Irta: Hetvényi Lajos. A »HARANGSZÓ« szerkesztősége abból az alkalomból, hogy a reformáció négyszázados évfordulójának emlékezetére mozgalom indult meg a soproni evang. líceummal kapcsolatban felállítandó »Diákotthon« ügyében, felszólított arra, hogy líceumunk múltjáról állítsak össze oly képet, melynek szemlélése a jelen nemzedéknek tanulságul, buzdításul szolgálhat. * Mathesius, Luthernek első életrajz Írója beszéli, hogy a reformátor midőn egy alkalommal teljesen egyedül volt a kolostor udvarán, valaki azzal a kérdéssel fordult hozzá, hogy nem fél-e így egymagában. Mire Luther a kérdezőnek élesen a szemébe nézve emelt hangon mondá: »Isten kezében vagyok, ö az én védelmem és oltalmam ; ember mit árthat nekem ?« Erre az illető, akit Luther nem minden ok nélkül tartott felbérelt orgyilkosnak, mintegy rajta kapatva halványan és reszketve távozott a kapun. * Midőn Luther útban volt a vormsi birodalmi gyűlésre, az érette aggodalmaskodó választó fejedelemnek barátja, Spalatin által azt üzente : »Nem félek ; él és uralkodik még az aki a három férfiút a tüzes kemencében megtartotta. De ha engem nem tartana is meg, az én szegény fejemért nem nagy kár, ha a Krisztuséhoz mérjük, akinek a legnagyobb szidalmak között kellett meghalnia.« * Luther a wormsi gyűlésre készül-
