Harangszó, 1917
1917-11-18 / 30. szám
1917. november 18. HARANGSZÓ. 74X lakoznak, sem kapujuk, sem zárjuk nincsen:« Szószólói legyenek a bennünk la- j kozó, már régen békességre készséges * léleknek azok előtt, akik ismét élményén a várfalak közé, hol a háborus- Ság és az engesztelhetetlen gyűlölet lakozik es »a békesség útját nem ismerik« ott az élet, a békességfejedelmének uj életre keltő szózatával köszöntsék az őrállókat: »Boldogok a békességre igyekezők!« Ugyancsak a fenti célból lelki egyes- ségre kívánnak összejönni legközelebb Qenfben a református testvérek is. így állanak oda egymásután a legnehezebb J időkben, a legalkalmatosabb órában, a legfelségesebb munkának szolgálatába, a béke ügyének munkálásába a protestáns egyházak s ezeknek keretein belül az örök ige, a békesség evan- géliomának szolgálatában álló munkatársak, a protestáns lelkészek, hogy valóra váljék felettük a legszomorubb Időkben a legörömtelibb szózat: úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy ezek lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat! Mert »ha az államok saját erkölcsi erejükkel nem tudnak az őrjöngő vérengzésből a józanság alapjára helyezkedni, az egész föld kerekségét pusztulással fenyegető gyülöl- . ködés elé kell állnunk nekünk, az Isten igéje szolgáinak. A szeretetre hivatkozunk, melyben mindig van godalmait, haragját, megvetését sohasem hallgatja el. Csak egy párszor fordult elő, hogy barátai kérésének engedve nem mondotta ki teljes határozottsággal a véleményét, de utólag mindannyiszor keserűen megbánta. Egész magaviseleté, fellépése mesterkéletlen volt. A pápai követ azt jelenti róla a wormsi birodalmi gyűlés után, hogy bárdolatlan fellépése lerontotta azt a tiszteletet, mellyel iránta mindenki viseltett. Luther tudta, hogy milyen hátrányos következményei vannak egyszerűségének, de mivel , minden tettetésnek ellensége volt, megmaradt a maga módja mellett. Bámulatos Luthernak az igéuy- telensége is. Önmagával igazán semmit nem törődik. Házassága előtt fel sem vette, hogy az ágya egy esztendeig nem volt megigazítva, s szalmazsákjában a szalma elrothadt. „Fáradt voltam“ beszéli később, „naphosszatt keményen dolgoztam, rádobtam magamat az ágyra s álomba merültem.“ Ételben, italban mértéket tartott. Me- lanchton azt jrja róla, hogy egy izmegértésre, szabaditásra, megépülésre erő. Ezzel szóljunk át ellenségeink táborába azokhoz, akik egy oltárt, egy eszményt szolgálnak velünk. Gyűjtsék népeiket egy oltár köré, melyen az embertestvériség mécsvilága virraszt, fedjék fel előttük az eszményt, melyet az Isten a szeretet tökéletességében állított elénk.« Czipott Géza. ^?(®tnaoadá isteni 3/Cesterü.nk: 2Ln vagyok az ut, az igazság, az élet. reformáció: út az igazsághoz, út az élethez. Az evangélikus egyetemes egyház közgyűlése. Egyházi életünknek legfőbb szerve, a magyarhoni evangélikus egyetemes egyház évi rendes közgyűlése az országszivében, Budapesten máskor is a meleg érdeklődésnek állandó központját képezte. A jubileumi esztendőben ez a meleg érdeklődés anyaszentegy- házunk iránt, annak érdekeit, jövőjét, boldogulását szivén viselő világi és egyházi tagjainál, úgy látszik mintha megkétszereződött volna. Legalább erről tesz tanúságot az a hatalmas tiszteletet parancsoló tábor, mely időt, ben, amiről ő is tud, jóllehet egészséges volt, négy napig se nem evett, se nem ivott; máskor is hétszámra csak kevés kenyéren és héringen élt. Pénzvágy nem gyötörte. Egy könyvkiadó évi 400 forintot, mai érték szerint ennek tizenötszörösét Ígért neki könyvei kiadásai jogáért! Luther nem fogadott el értük semmit ; egyetemi előadásait is ingyen tartotta. Életével sem gondolt. Mikor Wittenbergában á dögvész pusztított s Luther szomszédságában is meghalt egy gyermek, valaki azt tanácsolta neki, hogy hagyja el a várost. Luther erre azt felelte: „Nekem itt a helyem. Az engedelmesség tiltja, hogy innen távozzam.“ Csoda-e, ha erről a férfiúról egy angol történetiró igy nyilatkozik: „Meghódithatatlan szikla, amely messze-magasan felnyúlik az égbe, de hasadékaiban zöldelő bájos völgyek virulnak! Igazi szellemi hős és próféta, akiért ezek az évszázadok és még sok elkövetkezendők hálákat adnak a mennynek,“ — Vége. — I fáradságot, költséget nem kiméivé e I nehéz időkben az ország minden tájékáról nov. 8-ára Budapestre egy- besereglett, hogy szem- és fültanuja legyen annak a szent örvendezésnek, mely a reformációnak 400 éves évfordulója alkalmával a magyarhoni ev. egyetemes egyházat eltölti. Az egyetemes közgyűlést a Deáktéri templomban tartott istentisztelet előzte meg, amelyen a kormány képviseletében Tóth János dr. vallás- és közoktatásügyi államtitkár vezetésével több miniszteri tanácsos vett részt; a református egyetemes egyház küldöttségét Petri Elek püspök vezette, az osztrák evangélikus főtanácsot ennek elnökének, Haase-nek vezetésével szintén küldöttség képviselte. Pestvármegye képviseletében Patay Tibor főispán, Budapest székesfőváros képviseletében pedig Bárczy István polgármester jelent meg. Az ünnepi beszédet Gyürky Pál tiszteletbeli fő- legyző oltári szolgálata után Geduly Henrik, a tiszai egyházkerület püspöke mondotta. Istentisztelet után a közgyűlési teremhen Prónay Dezső báró egyetemes felügyelő nyitotta meg az ünnepi közgyűlést, ismertette a ke- resztyénség nagy átalakító hatását, a középkori kereszténység jellegének megváltoztatását, a népvándorlás hatását és a reformátorok bátor, tisztitó munkáját Petri Elek református püspök a zsinat nevében üdvözölte az ünneplő egyetemes közgyűlést. Az üdvözlést Prónay Dezső báró köszönte meg. Haase, az osztrák főtanács1 elnöke, német nyelven az osztrák evangélikusok üdvözletét tolmácsolta. Az unitárius egyház táviráti utón üdvözölte az evangélikus egyházat. A jubileum emlékére emelendő Sze- retetház céljaira 157.000 kor. folyt be; az egyetemes közgyűlés e célra 50 000 koronát szavazott meg. Raffay Sándor a közgyűlés ünnepi nyilatkozatát olvasta föl. Ezzel a közgyűlés ünnepi része befejezést nyert. A rendes tárgysorozat kapcsán Prónay Dezső báró egyetemes felügyelő, elnök a Szeretetház céljaira tízezer korona alapítványt tett, amit a közgyűlés örvendetes tudomásul vett. Az Upsalában december 14-én tartandó evangélikus konferenciára, amelyen a semleges és a hadviselő államok evangélikus egyházai a békét óhajtják propagálni, a magyar evangélikus egyház képviselőjéül a közgyűlés Geduly Henrik püspököt és Maiéter István dr. jogakadémiai tanárt küldte ki. Igen hosszú vitát idézett
