Harangszó, 1917
1917-10-31 / 28. szám
220. HARANQSZÓ 191?. október ál. lelke pihenni még a fogságben se tud. Levélhullató ó'szi napon és zuzmarás téli éjszakán távol a nagyvilág zajától a vár toronyszobájában irtogatja a nagy reformátor azt a karvastagságu gyökérzetet és bontogatja azt a sziklás földtömeget, amely alá századokkal azelőtt temették az evangéliom koronáját: megerőltető munkában forditgatja az ujtestamentomot, amely a nagy reformátortól későbben szintén lefordított ószövetséggel együtt olyan közkincsévé lesz az emberiségnek, hogy még ma, évszázadok múlva is arról sugárzik a zaklatott és megpróbált lelkekre a vigasztalás és az erő! És ti, harcban álló testvéreim, akik mikor egy-két napra elcsön- desedik a harcmezőn az ágyuk bömbölése, elővehetitek azt a ti hicsi ujtestámentomotokat és olvas- katjátok abból azt a bátorító igét, amely annyi sok, a hitben már-már ingadozó katonának a leikébe csöpögtetek: csöndes megnyugovást: „Ne félj, mert én veled vagyok, meg ne rettenj, mert én vagyok a te Istened!“ — és ti, hitrokonaitoktól messze távol lakó testvéreim, akik mikor egy-két órára elcsön- desedik magános hajlékotokban a mindennapi nehéz munka zaja, elővehetitek azt a ti öreg bibliátokat és olvashatjátok abból azt a hitMindennémü pontos feljegyzések mellett sem lett volna soha teljes képünk Luthernek és családjának szép karácsonyi ünnepélyéről, ha nem birnók ezt a szép éneket, melyben minden szó, minden fordulat maga a nagy Luther. Hasonlókép „Mennyből jővén az angyalok“ c. nálunk közismert karácsonyi ének, annyira egyéni, hogy Luther az ének második felében az angyalokat szinte Luther módjára beszélteti : „Mit árthat a bűn és halál. Melletetek az Isten áll. Maga Krisztus küzd értetek, Isten fia van veletek. Ő nem hagy el, ne féljetek! Csak benne bízzék szivetek. Ellen- ségtek akármi sok, nem lészen j semmi károtok.“ íme látjuk a pász- i toroknak Luther szavaival kell a | hitbeli megigazulást hirdetniök. Ebben az énekben, már világos példáját látjuk annak, mikép gon- ! dolja Luther a bibliai történetét, ’ 'a biblia szavát, a bibliai igazságot ; az egyházi énekben kifejezésre juttatni, megrögziteni. Nem esetleg rabszolgai utánzásra, hanem a bib- j liai gondolatoknak szabad kifejté- I erősítő igét, amely annyi sok, a közös hit oltárán már-már alig áldozó egyháztagnak a szivét töltötte meg az egyházhoz való buzgó ragaszkodással: — tudjátok-e ti, hogy ezt a csöndes megnyugovást és ezt a hitben való megerősödést annak a nagy embernek köszönhetitek, aki kicsi ujtestámentomotokat és kopott bibliátokat az egész világnak a közkincsévé tette? — Ó ezt a nagy kincset, a Wartburg várában reánk hagyott drága koronát becsüljétek meg és annak a drágaköveit zárjátok szivetekbe olyan mélyre, hogy senki el ne vehesse a ti koronátokat! Mikor most, a reformáció négy- szásados évfordulója alkalmával a nagy Isten iránt való mélységes hálaadással együtt annak a nagy hithősnek is lerójjuk kötelező hálánknak adóját, aki ott Wittenberg- ben, Wormsban és Wartburgban egy-egy drága koronát hagyott reánk örökségül, akkor büszke örömmel teszünk róla vallomást, hogy e három koronának a fényét még mindig ott látjuk egyházunk homlokán és a hívek szivében ragyogni és hogy az az oszlop, amelyre föl van' Írva Wittenberg, Worms és Wartburg neve, az idők annyi'viharával dacolva még ma is rendíthetetlenül áll! . . Betegen feküdt Schmalkalden városában Luther. A római követ kémei éjjel-nappal figyelték a házát, hogy halálhírét minél előbb szét- vihessék. A beteg azonban jobban lesz és barátainak egy lovas hírnök jelenti az örömhírt. Mikor a hírnök a követ háza mellett elhalad, a kitörő öröm és biztosság hangján kiáltja: „Luther él!“ — Mi, akik látjuk a Wittenbergben, Wormsban és Wartburgban reánk hagyott koronák fényét egyházunk homlokán és a hivek szivében ragyogni, ellenfél -és barát előtt legyünk hírnökei annak az örvendező bizonyosságnak, hogy az az oszlop, amelyre föl vannak Írva az Isten városának a nevei, ma is szilárdan áll, mert Luther ma is él! Ámen. ZONQOR BÉLA. A hátralékos előfizetési dijak beküldését tisztelettel kérjük, hogy a nyomdával szemben vállalt kötelezettségeinknek eleget tehessünk. Kérjük egyúttal egyetlen magyar evang. néplapunknak a hitrokonok között való ismertetését és terjesztését. Adja át a lapot másoknak is elolvasás végett. A legkisebb is sokat tehet, ha van szivében jóakarat. A legnagyobb sem tesz semmit, ha ez hiányzik. sére gondol. Ez aztán még fenségesebben, még egyénibben az „Erős várunkban“ nyilvánul meg. A kiindulási pont s az alapgondolat a 46-ik zsoltárból van véve, egyébként az ének teljesen szabadon készült. A világ kevés nagy szellemének, költőjének jutott osztályrészül legbensőbb érzelmeit, egyéniségének titkait, jellemének gazdag tárházát, oly tisztán, gazdagon, kézzel foghatóan kifejezésre juttatni, mint sikerült ez Luthernak ebben a lelket felemelő énekben. Luthert ennél az éneknél találóbban jellemezni nem lehet. V. Énekeinek népdal jellege. Luther költői termékeinek száma nem nagy. Közelebbről egyházi énekeinek száma 42. De ezzel a 42-ét énekkel majdnem egy teljes énekes könyvet lehet összeállítani. Énekeiben a legtöbb egyházi évad képviselve van. Énekei közvetlenül a toliból az éneklő egyházba inén- j tek át s az Istentiszteletnek mind- i járt elengedhetetlen, nélkülözhetetlen alkatrészeivé váltak. Szájról- szájra terjedtek el gyorsan, akárcsak a népdal, közvetlenségüknél rövidségüknél fogva. A legtöbbnek három, esetleg csak négy verse van, de ezek a rövidke versek a jó egyházi ének összes nélkülözhetetlen feltételeit magukba zárják: a vallomás és bizonyságtételt s a magasztalást, dicsőítést. Verssorait a rövid, tömör mondatok jellemzik. Rendesen minden sor egy-egy mondat, de ott is ahol a mondat több soron vonul végig, minden sor végén a gondolatnak nyugvó pontja van. Stílusa erőteljes, tiszta. Rímek helyett sokszor a szóhasonlatosságot észlelhetjük nála. A belső emelkedettség, a lélek izzásának, szikrázásának kifejezésére gyakran használja a „halleluja“ és a „kyri- eleis“ visszatérő rímeit. Igen sokszor nem mindig Írja le a maga egészében, amit érez. A gondolatok és érzelmek tovább rezgését az előadóra, nevezetesen az éneklőre bizza.