Harangszó, 1917
1917-10-07 / 26. szám
azt olvasgatja. Olvasgatja ott, ahol tegnap félbenliagyta, mert olyan szép dolgok vannak abban elbeszélve a sareptai özvegy asszonyról, meg Illésről az üldözött prófétáról. Milyen szépen hangzanak a szavak: Menj el immár te, és menj napkelet felé, és rejtessél el a Kérith patakja melletti. mely a Jordán vizének ellenében vagyon És a patakból lészen néked italod : a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy ott tápláljanak téged. Elméne azért és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; elméne mondom, és leüle a Kérith patakja mellett, mely a Jordán vizének ellenében vala. És a hollók visznek vala néki kenyeret és húst, mind reggel, mind este és iszik vala a patakból. És lön néhány nap múlva, hogy megszáradna a patak : mert nem lészen vala f eső a földre. Lón azért az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván : Kelj fel, menj el Sareptába, mely Sidonhoz tartozó, és légy ott; imé megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged. KJ felkelvén elméne Sareptába, és juta a város kapujához. Imé pedig vala ott egy özvegyasszony ki fát szedeget, előszólítván azt monda néki: hozz kérlek egy kevés vizet nékem válami edényben, hogy igyam. Mely elméne, hogy hozna. 1 Visszaszólítván pedig öt monda néki: hozz kérlek egy falat kenyeret is nékem. Az pedig monda : Él a te Urad Istened, hogy nincsen nékem sült kenyerem, hanem egy teljes marék liszt- tecském vagyon a vékámban, és egy kevés olajam a korsómban ; és imé valami fát szedegetek, hogy elmenjek és megkészitsem azt magamnak, és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el s cselekedjél a Te beszéded szerint: de mindazáltat nékem süss abból először egy kis pogácsát és hozd ide magamnak, — neked pedig és a Te fiadnak süss azután. Mert azt mondja az Izrael Ura és Istene, hogy sem a vékabeli liszt, sem a korsóbeli olaj el nem fogy addig, míg az Úr esőt ád a földnek szivére. Él- méne azért és Illés beszéde, szerint cselekedék, és evék mind ő, mind házanépe naponként. A vékabeli liszt el nem fog.ya, sem pedig a korsóbeli olaj, az Úrnak beszéde szerint, melyet szólott vala Illés által. (Kir. I. 17, 3—16.) Amikor a történet olvasásában idáig jutott özv. Istók Borcsa An- drásné a szemei megteltek könnyek- ke‘1, mert arra gondolt, hogy vájjon 206 HARANQSZÖ. az ő fiai, amig éltek nem bujdostak-e így egvkor, amikor kint járták a harcok mezejét s nem egyszer az üldöző ellenség járt nyomukban. Istenem, vájjon ők akadtak-e vagy egyszer ilyen jószivü asszonyra ott a messze idegenben, — aki az utolsó marék lisztecskéjét is megsütötte számukra Vájjon akadnak-e még a mai romlott világban sareptai özvegy asszonyok ? Ilyen meleg gondolatok és érzések töltötték meg özv. Istók Borcsa Andrásné lelkét, mígnem az öreg biblia mellett egészen elszunnyadt. . . Álmodom Almából halk zörej ébresztette fel. A kaput verte valaki csöndesen. Özv. Istók Borcsa Andrásné kiszólott: — Ki az ? ! — Szegény üldözött, aki menedéket kekes, — felelte egy szomorú hang. — Ne féljen néném 1 A kapuban egy katona állott. Lerongyolódott ruhájú magyar katona, néni lehetett több harminc évesnél. Özv. Istók Borcsa Andrásné a katonát bevezetti tiszta szobájába, azután megvendégelte. A katona lassanként fölmelegedett. Kibeszélte, hogy egy ütközetben a románok elfogták, azután elhurcolták Jossiba, de nagyon rosszul bántak vele. igy hát megszökött. Nagyon sok nyomorúságon ment keresztü', még idáig is eljutott. De most már bízik. Erős a bizalma, a hite, hogy szerencsésen átszökhetik a magyar csapatokhoz.- — Segítse a jó Isten, — mondotta özv. Istók Borcsa Andrásné könnybe- lábadt szemekkel. Másnap korán reggel, amikor a havasok felett a rózsaszínű hajnal még psak szárnyait bontogatta, özv. Istók Borcsa Andrásné útnak indította a szegény rongyos magyar katonát, aki megszökött az oláhok fogságából, mert lelke nem bírta azt az idegen nyomasztó levegőt és hazavágyódott. Haza, — erre a szomorúan szép magyar földre. Az öregasszony tarisznyáját megtöltötte szép frissen sült ropogós pogácsákkal, mint ahogy a sareptai özvegy tette egykor Illéssel, az üldözött prófétával. Elvezette egészen az apácai útig ott elbúcsúzott tőle. Ellátta jó tanácscsal. Menjen csak arra egyenest, ■ — mutatott kelet felé, — ott ér el leghamarabb a magyar csapatokhoz. S a katona elindult. Özv. Istók Borcsa Andrásné pedig, hosszasan, szomorúan nézett utána. 1917. október 7. I A szeme lassanként megtelt köny- nyekkel. Majd megfordult és elindult haza felé Útközben felsóhajtott: Szegény fiú ! Éppen olyan volt, mint az én kisebbik fiam, a Péter . . A világháború eseményei. Az utóbbi napokban különösen két beszéd elé tekintett nagy várakozással, meleg érdeklődéssel a világ. Mind a két beszéd el is hangzott. De sem a volt angol miniszterelnöknek, sem a német birodalmi kancellárnak beszédje nem vitte egy lépéssel sem közelebb az emberiséget a békéhez. A pápai békejegyzékre királyunk elküldötte, a választ. A válasz majdnem teljesen azonos a német birodalmi kancellár által megküldött válaszjegyzékkel. A. válasz rövid tartalma : csatlakozunk a pápa indítványához, hogy a hadviselő telek tanácskozást tartsanak. A szárazföldi és vizi fegyverkezés csökkentésében is belemennek s készek arról tárgyalni, hogyan lehetne egyesek uralmától fölszabadítani a népeket. A bolgár cár is elfogadta a pápa indítványát azzal, miszerint reméli, hogy Bulgária egységesitése keresztül vihető lesz. Az ellenséges államok ez ideig még nem feleltek. Painlevé, az uj francia miniszterelnök — inár negyedik a háború alatt — elfoglalta állását, elmondta a programbeszédét, melynek az a mondata, hogy az orosz front kínos csalódást okozok a szövetségeseknek — nagyon lehangolólag halott. Valóban.Oroszország már nagyon közeli áll. a teljes összeomláshoz. Csernov, a volt földmivelésügyi miniszter Ke- revszki ellen fordult, kinek különben az ellenforradalom uj vezérével Kaledin-nel is meggyűlt a baja. A lapok híradása szerint a nagy forradalom kitörése óta Pétervárott nem volt olyan izgatott a hangulat, mint most. Mindenfelé merénylettől tartanak. Nagy az elkeseredés az angolok miatt. Jakobstadt már elesett ; most pedig az észak felé irányuló nyomás alatt Pétervár elestétől félnek és már készítik elő kiürítését. — Olaszországban is egyre terjed a forradalmi láz. Milanóban már napok óta zavargások vannak, amelyeknek elfojtására ka-
