Harangszó, 1917

1917-08-12 / 22. szám

1917. augusztus 12 HARANQSZÖ 173. még ugyanazon a hold földön a káposzta között termelhetünk 10.000 (tizezer) fej téli fejes salátát, vagy l valamivel kevesebb kalarábot, azután nyári salátát és retket. Mindezeken felül megmarad a sok káposztalevél és torzsa, a fejős tehenek kitűnő ta­karmánya. Egy kát hold földre elég 1/i kiló mag. Ebből még eladó palántánk is lehet. A magot augusztus folyamán és szeptember elején vetjük a házi kertbe. Arra ügyeljünk, hogy a pa­lánták igen nagyra ne fejlődjenek, mert különben a tavaszi átültetést igen megsinlenéjc. A túlságos fejlö- ' déstől többszöri átültetéssel is meg­óvhatjuk a növényeket. A szeptemberi vetésből származó palánták bizonyo­san nem nőinek túl nagyokra. A korai magból való növény persze korábban is fejesedik. Egészen biztosra nem merem aján­lani, hogy a palánták télre való be- takarását hagyjuk el. A hó takarónál jobb nincs, de egy száraz fagy hó nélkül, tönkreteheti a veteményünket. Biztonság kedvéért tehát minden má­sodik sor palántát betakarunk puha polyvával, vagy falombbal. Trágyával semmi esetre se takarjuk. A palánták kiültetése, már az ősszel jó érett trágyával javított és megmunkált földbe — tavasszal tör­ténik egymástól körülbelül 40 cm. stanci zsinat mint Viklef és Húsz té­velygését elkárhoztatta, s Luthert hu­szita eretnekséggel vádolta meg. Lut­her azt felelte, hogy a husziták ta­nai között vannak keresztyén és evan- géliomszerü tételek is. Eck azzal vágott vissza, hogy aki a huszita ta­nításokat helyesli, az a legszentebb konstanci zsinat tekintélyét tiporja. Luther végre kimondta, hogy egye­dül az Isten igéje csalhatatlan, a zsi­nat nem! Ezzel Luther tűlment min­den középkori reformtörekvésen. A pápa csalhatatlanságát addig is igen sokan kétségbe vonták, támadták, de a zsinat tekintélyét senki nem támadta meg. Luther a julius közepén végződő lipcsei vitatkozás után a német nem­zeti ellenzék vezérül tekintette. Olasz­országból, Eranciaországból, Hollan­diából, Svájcból kapott üdvözleteket. A római egyház ellen való évszáza­dos küzdelem megtalálta hősét, ve­zető férfiát A lipcsei vitatkozás a re­formációnak egyik döntő forduló pontja. Rómában tovább folyt az eretnek- pör Luther ellen 1519 őszén Eck Já­nost is Rómába hívták, s 1520 már­távolságra. Ha közte kalarábot is termelünk, akkor a távolság valamivel nagyobb lehet. A téli fejes saláta, mint köztes vetemény kedvéért nem kell nagyobb távolság. A téli fejes saláta magját is au­gusztusban vethetjük el. Legtélállóbb rajta a Nansen, legnagyobb a Dacfej és Jégfej. Nagybani termesztésre igen alkalmas a Primus. Tapasztalataim szerint azonban más fajták is kibírják a telet. Nálam egy kényesnek gondolt melegágyi fajta is kitelelt. A mezei saláta magja is augusz­tustól kezdve vetendő két hetenként. Ez kerül legkorábban az asztalra, mint előjele a tavasznak. Ugyancsak augusztusban vetendő a spenót is. Erről azt szokták falun tartani, hogy nem ér egy fapipát se. Pedig milyen jó, ha novemberben, vagy enyhe idő esetén akár kará­csonykor is ott párologhat az asztalon ez az egészséges eledel! Hát még tavasszal milyen jól esik egy kis zöldet enni. De meg a kis libák se haragusznak, mikor korán kelnek és a csalán még nem fakad. A városi piacon is jó pénzért eladható. Akinek bármilyen kis üres területe van j vessen abba spenótot. Még azokba az ágyakba is vethetünk, amelyekbe csak tavaszi vetemények jönnek. A spenótot elhasználhatjuk, eladhatjuk a tavasszal és jöhet a helyére újabb vetemény. cius havában odaér. Junius 15-én megjelenik egy pápai okirat, melyben X. Leó elrendeli Luther iratainak megégetését mindenütt, ahol találtat­nak ; panaszolja, hogy az idézés di ­nére nem jelent meg Rómában, sőt vakmerőén felebezett a jövendő zsi­nathoz. Megparancsolja Luthernek, hogy minden prédikálással hagyjon fel, s hatvan napot enged tanai visz- szavonására; különben mint nyilván­való és nyakas eretneket elkárhoz­tatja. Ezt az átokkal fenyegetőző pá­pai bullát (iratot) Eck vitte Német­országba, vele majdnem egyidejűleg indult el Rómából egy pápai követ, hogy V. Károly császárt a pápa ügyének megnyerje. A bulla október elején érkezett Wittenbergbe ; Luther nov. 1 7-én új­ból a zsinathoz felebbez ; amikor pe­dig letelt a bullában megjelölt hat­van napi határidő, 1520 december 10-én délelőtt 9 órakor polgárok és tanulók jelenlétében a város egyik kapuja előtt a pápai iratot elégeti. A római egyházzal való szakítás meg­történt. Fordítsunk a kertészetre nagyobb gondot, mint eddig; használjuk ki a magyar föld termő erejét. Ha esetleg attól kell félni, hogy a tolvajok megdézsmá’ják szántóföldi kertészetünket: álljunk össze, tegyük termelővé a tolvajt is. Ha az egész község termel pl. korai káposztát, mindjárt nincs annyi ok, hogy a tol­vajoktól féljünk. Az se tartson vissza senkit a ter­meléstől, hogy talán nem talál vevőre. Van-e annyi élelmiszer, amennyit a mai viszonyok között értékesíteni nem lehetne? De a háború után is min­dig sokkal jobban kifizeti magát a kertészet, mint a mezőgazdaság bár­mely ága. Kertészkedjünk ! Tés (Veszprém m.). Görög Ernő. Zsuzsa néne utolsó kincse Adjon Isten jó napot Zsuzsa néne, köszöntök a falu szélső háza előtt Barna Károlyné, született Kertész Zsu- zsánna asszonynak, aki délelőtt 10 óra­kor arra jártamban épen avval volt el­foglalva, hogy dunyhákat, vánkosokat teregetett ki az udvar közepén két székre elhelyezett lajtorjára. Az egész falu népe púpos Zsuzsa néninek hivta szegény öreg asszonyt, mivel a kösz- vény öreg korára majdnem kétrét gör­bítette. Adjon Isten maguknak is jobb napot jó uram felelt ő viszonozva ,de jobb napot, mint mi nekünk szegényeknek, különösen nekem nyomorult terem­tésnek adott a mennybeli nagy Úristen! Ámbár mi nálunk tulajdonkép csak reggel volna, debár az este is itt volna egyszere. Kár ilyen nyomorúságra, gyarlóságra rávilágítani a jó Isten nap­jának, amilyen minálunk látható. Aratás van, a legszorgosabb mun­kaidő, amikor már a munkás ember kétszer is elfáradt, az én uram meg 10 órakor kel fel az ágyból, amelyben az éjjeli dorbézolás fáradalmait pihente mostanáig. Tegnap dolgozott valamit az este már el is itta. Miből éljünk meg hát ? Főzni pedig azért mégis csak kell, mert akkor én vagyok a rósz, ha nem kerül ebéd az asztalra. Dolgoznám én, de nyomorult va­gyok a jó Isten meglátogatott, nagyon lesújtott — meg is érdemeltem — de a legnagyobb baj mégis az uram ren­detlen élete. Erre megeredt könnyeinek zápora, kilépett az ajtóból az utcára hozzánk, ahol utitársammal, egy aggastyánnal /

Next

/
Oldalképek
Tartalom