Harangszó, 1917
1917-07-15 / 20. szám
1917 julius 15 HARANQSZO 155. Hantó Dani kedves pajtásai. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. Negyven esztendővel ezelőtt húshagyókedd reggelén, úgy az alszegi, mint a fölszegi kutaknál, csoportba verődve tárgyalták a dörgösi leányok és menyecskék a nagy eseményt: — Hallottátok, Zsuzsi, Mári?... Haza költözött a bugyogós Hantő Dani s hozott magával egy inci-finci, búbos kontyos menecskét is! Csináltathattok most vele szép, csikorgós j cipőt. Csizmát, mint mondják, nem is tud csinálni a szerencsétlen. — Csináltasson a kanász kecskéje. Én biz’ még ha ingyen adná s azon felül térden állva könyörögne, még sem húznám föl a cipőt csúfságnak... — De én sem ám. Inkább fagyjon el a lábam mezítláb, mintsem cipőt húzzak rá. Ezek a párbeszédek elég világossan megmagyarázzák, hogy akkor még nem volt a cipő kelendő portéka Dörgösön. Pedig Hantó Dani, uj házas cipészmestet úr, nagy reményekkel költözött a városból haza, az édes szülőfalujába. Csinos, kis menyecskéjével háromszáz pengőt kapott hozományul, úgy tervezte, hogy azt a mesterségbe fekteti. Ellátja a falu apraját, nagyját cipővel s azonfelül való eladása (szimónia) eltöröltetett és a papnőtlenség kötelezettsége szigorúvá lett. A clunyi reformmozgalom az egyház körén belül maradt, alávetette magát a pápa tekintélyének, a pápák pedi részben igyekeztek megvalósítani a reformtörekvéseket. Azonban magának a népnek vallásos érzülete is feltámadt az uralkodó egyháznak túlkapásai ellen s a pápáknak mindjobban meggyűlt bajuk az eretnekekkel. Orleansban már 1022-ben máglyát gyújtottak a katharok alá, akik a római egyházzal szembehelyezkedtek s azt tanították, hogy az ő pápájuk a Szentlélek. Wald Péter és követői Lyonban az evangéliom alapján állva elitélték az egyház tanait; tagadták, hogy a római egyház Krisztus egyháza volna; elvetették az egyházi és világi rend között való különbségtevést, evangéliomi szegénységre kötelezték magukat. A pápa 1184-ben kimondta rájuk az egyházi átkot. Az albigensek Délfranciaor- szágban a szentirás ismeretét terjesztették, a római katholikus egyháztól elszakadtak, a pápáról tudni sem akartak; annyira megerősödött ez a a vásárokra is dolgozik. Élnek holtig boldogan, mint hal a vízben. Dani májszter tehát dolgozott kora reggeltől késő estéiig, készítette a kisebb és nagyobb cipőket buzgalommal reménységgel, de biz’ vevő, megrendelő nem tévedt be hozzá. — Hej, te ember, de becsaptál engem s becsaptad magadat is, hogy ide csaltál, ebbe az istenhátamögötti faludba! Hisz itt még télen is, hó- ban-fagyban mezítláb járnak a leányok és fiatal asszonyok. Innen-onnan egy hónapja lesz már, hogy ide költöztünk, de még senki be nem bottlott hozzánk ; egy krajcár bevételünk nem volt, — vádolta a kis menyecskéje. — No csak várj, Vilmuskám, közeleg a husvét napja, jönnek most majd annyian, hogy abban vásik el az ajtókilincsünk s csak úgy dől majd a szép pénz hozzánk... — No, no 1 Annyi lesz, hogy meg sem tudom olvasni, akárcsak a békának a tollát . . — Csak bizzunk, szivem; csak bizzunk! — mondta Dani mosolyogva, reményteljes szívvel s vigan fütyö- részve, dalolva dolgozott háromlábú ülőszékén. A menyezet gerendák már tele voltak aggatva kész uj cipőkkel, várakoza a helyes lábacskákra. Mindhiába, nem köszöntött be vevő hozzájuk, pedig, haj, de leste, várta Dani protestáns felekezet, hogy III. Ince pápa kénytelen volt kiirtásukra keresztes háborút hirdetni, amely a pápa részéről iszonyú kegyetlenséggel viselve körülbelül húsz esztendeig tartott (1209—1229). Ugyancsak 111. Ince pápa Imre magyar királyt 1200- ban felhívta, hogy az eretnekeket összes polgári jogaiktól fossza meg. Tehát a protestánsok üldözésének nyomaira is elég korán, a pogányság teljes megszűnte után alig száz évre, ráakadunk hazánkban. III. Ince pápa az egyháznak mérhetetlen kincseket halmozott össze. Száz év múlva ezekből a kincsekből vajmi kevés maradt meg. Mikor a pápák Avinyomba költöztek, s ezáltal a római zarándoklatokból eredő jö- vödelmektől is elestek, zilált állapotba jutottak a szentszék pénzügyi viszonyai. De ugyanakkor, midőn Róbert Károly király minálunk behozta a rendszeres adófizetést, Avinyomba XXII. János pápa (1316—1334) szintén életbe léptetett egy pénzügyi rendszert, amely egy időre megint óriási jövedelmet biztosított a pápaságnak, de amely egyúttal nagy mértékben hozzájárult a pápai tekintély az első vevőt az első megrendelőt, aki után megindul majd a többi is. Napjában vagy tiszer ki-kinyitotta a harmadfél arasznyi ablakát s kidugta rajta a nagy fejét (le is horzso- lódott az orra hegyéről a bőr a szűk ablak ráma között), leselkedett fölszeg és alszeg irányában. De biz más eredménye nem lett a dolognak, minthogy a hamis, feketeszemü Bogár Katica elnevezte Kukuk Daninak s e csúfnév rajta maradt, az egész falu népe úgy hívta. Idővel az igazi nevét el is felejtették. A falu népe, leányok és menyecskék is, nem fogadták el még a cipő viselést, szilárdan, makacsul kitartottak a csizma mellett. Csupán a hetyke Kondor Pistáné kopogott vasárnapon- kint a templomba szép, fényes zerge- bőr cipőben. (Én ugyan kötve hiszen, hogy zergebőrből készült volna a kis menyecske cipője, de hát ő úgy dicsekedte az ismerőseinek) Igaz ugyan, hogy a kis menyecske sem Hantó Danival csináltatta cipőjét, hanem a városban szerezte. De hisz meg is mondta az öreg bólogató Kis Bandi a maga véleményét, mikor meglátta a begyeskedő menyecske lábán a cipőt. — No nézze meg az ember az arcátlan fehér cselédjét, nem szégyenl ez ilyen csúf portékát fölhúzni a lálejáratásához. Üresedésben levő egyházi állások jövedelmét magának foglalta le, a kinevezett méltóságok az első év javadalmát neki szolgáltatták be. De talán legtöbb rossz vért szült, hogy nálunk is. más országokban is a nagyjavadalmu állásokba külföldi, többnyire olasz és francia férfiakat helyezett, akik csak a jövedelmét élvezték, de Olaszországban, vagy Franciaországban laktak. Angliában törvényeket hoztak e csúfos eljárások ellen, Németországban pe- dig egészen a reformációig napirenden voltak e sérelmek miatt a panaszok. XXII. János pápa idejében kezdődött meg a németek harca a pápa ellen, mely 1322-től 1347-ig tartott, s melyet a reformáció kicsinyített kiadásának lehetne nevezni. A pápa csak az esetben egyezett volna bele Lajos bajor császárjelöltségébe, ha ő erősítheti meg. De a németek szerint a pápa a franciákat jelentette s a német fejedelmek nem engedtek. Nemcsak a jogászok támogatták Lajos követeléseit, hanem a ferencrendiek generálisa Cesenai Mihály, s az akkori legkiválóbb bölcselő Okkam Vilmos is. A ferencrendnek különösen
