Harangszó, 1917
1917-07-01 / 19. szám
150 HARANQSZO 1917. julius 1. amint mi ezt napjainkban gyakran halljuk, erről nem szól az irás. Óh igen azok a régiek, de bölcsek voltak ! Náluk valóban az istennek félelme volt a bölcsesség kezdete. Czipott Géza. A karomfikßlera s ellene való védekezfis. A közélelmezés szempontjából igen fontos ma, hogy lehetőleg sok baromfit tudjunk tenyészteni és sok tojást termelni s ezekkel a marhahúst és sertéshúst pótolhassuk. A többtermelésnek legfőbb akadályai a járványos baromfibetegségek, ezek közül pedig legveszedelmesebb a baromfikolera. A baromfikolera (tyúkkolera, baromfivész, szárnyasok kolerája) könnyen terjedő fertőző betegség, mely a tyúkokra, gyöngytyúkokra, pulykákra, libákra, kacsákra és galambokra egyaránt ragadós és többnyire elhullással végződik. Okozói parányi élőcsirák, melyek a vérben, a váladékokban és ürülékekben tömegesen megvannak. Legveszedelmesebb terjesztője a betegek bélsara és nyála,' inelylyel szétszórják a ragályanyagot, ami főleg vízzel és eleséggel jut az egészséges baromfiak bélcsövébe. A betegséget igen sokszor a piaczon vagy baromfikereskedőtől vett baromfiak hurcolják az udvarba, vagy a szomszédság felől terjed ide át. De a piacon vett fertőzött baromfiak belső részei is terjeszthetik, sokszor meg cigányok hurcolják el a járványt, akik a megfelelően el nem takarított hullák belső részeit elszórják. A betegség hirtelen lepi meg a baromfit, a betegek erősen elbágyadnak, nem esznek, felborzolt toliakkal, leeresztett szárnyakkal tántorogva járnak vagy félrehúzódva, fejüket a szárnyuk alá dugva gubbasztanak; tátognak, néha hánynak és szomjúságuk fokozott. Legfeltűnőbb jele a hasmenés ; az ürülék eleinte sárgásfehér, pépes, később híg, bűzös és zöldes vagy vörösesszínü. A beteg- ség vége felé az állatok nehezen lélegzenek, hörögnek, tarajuk meg- kékül és görcsös rángások közben hullanak el. A baromfikolera igen hevesen, gutaütés módjára is lefolyhatik, de legtöbször 1—3 napig elhúzódik. Az állománynak gyakran 80 90 százaléka is elhull. A hullák bőrén kékes foltok támadnak, a tyúkok és pulykák taraja és szakála szederjes. A hús sötétebb színű A belek egyes részei, főleg belül, vörösek a gyulladástól, tartalmuk sokszor véres; a májban sárga pettyek láthatók; a szivén kocsonya- szerű vagy hártyás alvadék és sok feketevörös folt (vérömlés) keletkezik. Idegen helyről való baromfit 6—8 napig elzárva kell megfigyelni és csak ha egészségesnek bizonyult, bocsássuk szabadon az udvarra. A piaczon vett levágott baromfi belső részeit nem tanácsos az udvarra kidobni s a baromfiakkal megetetni, mert fertőzött állatból származhatnak. Amikor pedig a szomszédság felől fenyeget a baj, legczélszerübb a baromfit úgy tartani, hogy idegen baromfival ne érintkezhessen. Házaló baromfikereskedőt és cigányt ne engedjünk az udvarba. • Ha a betegség már mutatkozik vagy gyanakszunk reá, ezt a község elöljáróságának azonnal jelentsük be. Az egészségeseknek látszó baromfiakat a betegek és gyanúsak közül gondosan válaszszuk ki és ragálymentes helyre átvive, gondozásukat olyan egyénre bízzuk, aki a betegekkel nem érintkezik. A betegeket és gyanúsakat zárva kell tartani, de leghelyesebb leölni és a hullákat elé- | getni vagy frissen oltott mészszel leöntve, mélyen elásni. Hullákat a trágyadombra kidobni, fára felkötni, patakba, folyóba vagy a szomszédba dobni és cigányoknak adni veszélyes, mert a hullák veszedelmes terjesztői a járványnak. Fertőzött udvarból egészséges baromfi is csak leölt állapotban vihető ki. A beszennyezett udvart, ólakat és ketreczeket tisztán kell tartani s főleg az ürülékektől naponta megtisztogatni. Ha az összes beteg baromfi elhullott vagy leöletett és az utolsó elhullás óta nyolez nap telt el, az ürülékeket, eleségmaradékokat gondosan össze kell seperni, kaparni s elégetni vagy elásni mint a hullákat. Az ólak és ketreczek farészeit, az ülőrudakat etető és itató edényeket, melyeket a baromfiak ürülékeikkel mindig beszennyeznek, forró lúggal kell meszelni, a földet forró vízzel vagy híg kénsavas oldattal öntöző kannából kell bőségesen megöntözni, hogy egészen átnedvesedjen. Ha fertőzés fenyegeti a baromfiakat, vagy ha már megbetegedés és elhullás történt, jó sikerrel használható a védőojtás, mely sokszor megakasztja a járvány terjedését. Ojtóanyag Termelőtől (Budapest, Hungáriakörut 244. sz.), a Mezőgazdák Szövetkezetétől (Budapest, V., Alkotmány-u. 29. sz.) és a Laboratorium Védőoltóanyagok Termelésére f^.-T.-tól (Budapest, IX., Lónyai-utcza 18/b). A világháború eseményei. A harctéri eseményeken kivül az elmúlt napokban nagyon sok politikai esemény tartotta izgatottságban a lelkeket. Spanyolország válságos helyzete; a svájci szoci- álistának angol parancsszóra Oroszországból való kiutasítása, aki Hoffmann svájci szövetségi tanácsosnak a megbízásából a békefeltételeket lett volna hivatva megbeszélni ; Svájcnak kétszínű magatartása ; az osztrák parlamentben a csehek pimaszkodása, kik Magyarország feldarabolásáról álma- modoznak; a amerikai elnöknek újabb pöfeszkedése: mind-mind arról győznek meg bennünket, hogy egyenlőre még mindig nincs más ut számunkra, mint becsülettel kitartani, helyt állani. Kitartani, mert az ellenség a harctéri sikertelenségekkel szemben ahhoz az utolsó eszközhöz folyamodott, melynek megfélemlítés a neve. Ezt bizonyítja a görög királynak Konstantinnak a trónról való lemondása. S ennél a névnél álljunk meg | egy szóra. Aki a világtörténeti ese- ! ményeket a maguk igazi értéke 1 szerint tudja megítélni, az kényte- ! len bevallani, hogy ennek a rettenetes világháborúnak mégis a leg- csudálatosabb hőse: Konstantin görög király Szereplése, a legizga- tóbb, szívóssága kimeríthetetlen. Nagyon-nagyon sokat fog vele foglalkozni a történelem s felírja majd, hogy mikor a világ elveszítette józan eszét, volt egy király, aki hü maradt önmagához, ki nem akart háborút. Nem volt hajlandó egy görög életét sem feláldozni az angolok és franciák kedvéért. Tűrt, szenvedett hosszú ideig, amikor pedig legdurvább módon jött ment idegenek beleszóltak uralkodói jogaiba utoljára is inkább ott hagyta a trónt, eszét vesztett népét. És ezt az embert még bántalmazni merték útjában a szabad Svájcban. A világháború mai képe körülbelül a következőkép fest: Keleten az orosz tüzérség tartós' tüzelése és Péter várról érkező hirek szerint is az oroszok komolyan egy offen- zivának a megindítására gondolnak. Nyugaton a nagy áttörési csaták kudarca óta ' csak helyi jelentőségű események
