Harangszó, 1917
1917-07-01 / 19. szám
1917. julius 1. azt a háziszükségletének fedezésére szolgáló liszttel a rendes közélelmezési hatóság látja el. Vetőmag céljaira a gazdasági egyesületek és szövetkezetek a földmivelésügyi miniszter által meg- állipitandó feltételek mellett a H. T.-tó'l az átvevő bizottságok utján vásárolhatnak gabonát és közvetlenül a termelőnek eladhatják. Malomvállatok a felsorolt termények őrlését magánosoktól csak az esetben vállalhatják, ha tanúsítvány bizonyítja, hogy az illető jogosan használhatja fel házi és gazdasági szükégletére. A termésnek a község határán kívül való szállítására csak a H. T. és annak bizományosa, valamint az élelmezési hatóság van jogosítva. Kivételt képez a háziszükségletére engedélyezettt meny- nyiség, de ennek szállítására hatósági igazolvány szükséges. Háziszükséglet címén a tizenöt éven felüli férfimunkás részére havonként és fejenként legfeljebb tizenöt kilogrammot, családtagja részére tizenkét kilogrammot lehet feloldani. A vásárlásra jogosultak részére havonként és fejenként legfeljebb tizenkét kilogrammot lehet eladni. A hatóság által ellátottak részére havonként és fejenként hét kilogramm lisztet lehet kiszolgáltatni. A rendelet befejező szakaszai a büntető intézkedéseket tartalmazzák. Templom előtt, a hars alatt... Vasárnap délutáni csevegések. Az orgona méla bús hangjai elhallgattak. Ahogy a délutáni könyör gésről, kimenőben utolsónak lépte át a templom küszöbét a fiatal özvegy kis árvájával, kik lélekben ma is ott pihentek meg a doberdói fensikon megásott közös sirnál, belülről bezá- rodolt a templom ajtaja. S mig a templom belsejében már néma csend honol, a templom előtt, a nagy hárs alatt megélénkül az élet. Apró csoportokba verődve sok mindenről esik itt még a szó, jó ideig . Különösen egy társaság vonja magára a figyelmet, mely a vadászatról beszélget. — »Augusztusban már megint lehet majd hál’ Isten zergére vadászni, viszi a szót a társaságban egy úri ember, ki a kis gyülekezetnek egy minden tekintetben tekintélyes, tiszteletre méltó tagja. Jelenleg a másodfelügyelői tisztet tölti be az HARANQSZO. egyházban Előljár a példaadásban az áldozatkészségben, mindenekfelett, pedig az Isten házának szorgalmatos látogatásában. — Hát most miért nem lehet, vág közbe azonban hirtelen a nagyok beszélgetésébe, egy kedves, körülbelül hatéves kisfiú, ki édes atyja kabátjának szegélyébe kapaszkodva nagy lelki gyönyörűséggel rugdalja lábával a földet, nem igen törődve azzal, mennyire megy tönkre ebben a kedvtöltésben a cipő. — Mert még vadászati tilalom van, édes kis szentem, feleli az apa. — Mi az a vadászati tilalom, érdeklődik tovább a kis gyermek. — Hát fiam, a vadakat nem mindig szabad lőni. — Miért?- Mert a vadaknak bizonyos időben kicsinyeik vannak. Meg keli várni, hogy felneveljék őket. — És,a zergét mikor nem szabad vadászni ? — Dec. 1-től aug. 1 ig. — És a szarvast? — Január 1 tői október 15-ig — És a fajdkakast? — Június 1-től március l-ig. A kis fiú hosszan elgondolkodik: — És az emberre apa — kérdi a . kis fiú — az emberre minden hónapban szabad lövöldözni ? Hiszen annak is vannak kicsinyei. A vadásztársaság zavartan elhal- gat. Tágra nyilt szemmel vár a kis fiú a válaszra. De a nagyok tovább I hallgatnak. — Az emberre nincs »vadászati tilalom,« kísérli meg a választ végre könnyes szemmel a közülök legöregebbik, kinek eddig négy fia ott maradt a csatatéren, miközben remegő kézzel zsebkendőjével törli arcáról a sürü könnyeket. A kis fiú pedig látván a siró öreget felkiált: — Édes apa sir a bácsi. Ne sírjon bácsi, nemsokára itt van aug. 1-eje és lehet majd ismét zergére lőni.« * Ez a háború, ez a háború, de sok bajt okoz, de sok keserűséggel jár, de kiforgat bennünket minden jogainkból. Teljesen uj törvények, uj rendelkezések között élünk, — hallatja amott szavát — a világi dolgokban, törvényekben jártas, világlátott, az újságokat szorgalmasan olvasgató — Patay bátyánk. Itt van példának okáért a közélelmezési hivatal, a rek- virálás, kenyér, cukor, liszt, kávé, petroleom stb. jegy. Ki hitte volna három évvel ezelőtt, hogy elkövet- kezhetik csakhamar az idő, hogy az 149. ország élelmezését, ellátását egy köz- élelmezési hivatal lesz kénytelen irányítani ; hogy a termelő nem rendelkezhetik szabadon saját termése felett. Ki hitte volna három évvel ezelőtt, hogy mi közel jövőben csak jegyek ellenében kapunk kenyeret, lisztet, cukrot, petróleumot, kávét stb., illetőleg még jegyek ellenében pénzért sem kapunk ; hogy ez embernek azt mondják majd, itt ebben és ebben a boltban ennél vagy annál fogod a részedet megkapni. — Megbocsásson Patay bátyám, hogy közbe vágok, szólal meg Csathó Ádám, ki az érdemes gyülekezetnek több Ízben volt már a kurátora, a bibliában igen otthonos ember, ezek a háborús intézkedések, aminők: a közélelmezési hivatal, báró Kürthy, rekvirálás, jegyrendszer, nem is holmi uj, háborús találmányok. Nem! Olvassuk el csak a bibliában Mózes első könyvében a 41 -ik részben 33 —56 terjedő verseket s meggyőződhetünk róla, hogy már akkor a király védelme alá helyezték az élelmiszereket. Az összegyűjtött felhalmozott készletek gondozásával, elosztásával Fáraó megbízta Józsefet. »Te légy az én házamon főgondviselő« . Rendelt »tiszttartókat az országnak,« hogy gyűjtsenek gabonát a Fáraó keze alá Megéhezék — pedig — egész Egyptom földe is és kenyérért kiált vala a nép Fáraóhoz. Monda pedig Fáraó mind Egyptom- belieknek: Menjetek Józsefhez és amit mond néktek, azt miveljétek. Akkor mind megnyitá József a gabonás-házakat és árulja vala az Egyptombelieknek.« Ä rég letűnt és a mostani-szomorú idők között — Patay öcsém - csak abban van különbség, hogy mig napjainkban az éhség esztendejének minden termését gyűjtik össze, >a keleti széltől kiszáradt« gabona fejekkel akarják kielégíteni az éhező sokaságot, mely ma, mint Fáraó idejében a kenyérért kiált, addig a régiek sokkal bölcseb- bek, sokkal előrelátóbbak voltak. »És bejárá József az egész Egyiptom földét. És összegyü.té a hét esztendőnek minden eleségét, amikor is a hét bő esztendő alatt a föld tele marokkal ontá a termést és felhalmozza József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat.« Az ösz- szegyüjtött (rekvirált) felhalmozott gabonának is ugylátszik sokkalta inkább viselték gondját a régiek, mert hogy a felhalmozott élelmiszerkészletből a rossz kezelés következtében sok elromlott, elpusztult volna
