Harangszó, 1917
1917-06-03 / 17. szám
1917. junius 3 HARANQSZÓ 133 ját. Részemről azonban a mai járvány-veszélyes időben nem tartom célszerűnek a termesztését. Vasmegyei érdeklődök a hagyma nagybani termesztésével szeretnének foglalkozni. Itt is hangsúlyozom, hogy ez a legnagyobb mértékben kifizeti magát, Mivel azonban úgy a hagyma mag (kilója 100 korona), mint a dug- hagyma (métermázsája 1000 korona), réínséges drága, igy egyszerre sok befektetés kell Legegyszerűbben tehát ügy térhetünk át a nagybani termesztésre, ha az idén nagyon sok hagymát ültetünk ki magnak s abból termelünk azután jövőre dughagymát, vagy hagymát. Itt ismételten is ajánlom mindenkinek, hogy el ne mulassza legalább saját használatára mindenféle konyhakerti növény magvát termelni, mert azok beszerzése mindig nehezebbé válik. Felhívom a figyelmet a máknak minél nagyobb mértékben való termesztésére is. Ez, mint olajat tartalmazó növény, a mai időben kiválóan fontos s mivel kilója ma már 6 koronára is megy, azt mondhatjuk: alig van növény, amelynek termelése jobban kifizetné magát, mint a máké. Akinek ráérő ideje volna, az ópium nevű dráda orvosságot is előállíthatja a mák tokjából s igy két féle hasznot húzhat abból. Erről érdeklődőknek szívesen szolgálok felvilágosítással. A korai káposzta termelés (teleltetett palántákkal), melyről veszprém- megyei érdeklődő tudakozódott, az augusztusi munkák kapcsán majd szóba kerül. Túlbuzgó .kezdő kertészeknek ajánlom még, hogy a kávé magjának elültetésével ne vesződjenek, mert az csak két hétig csiraképes s mire a tengeren keresztül hozzánk ér, akkor már csak pörkölni való, nem elültetni. A disz- és virág-kertészetnek, melyekről többek között egyik lelkésztársamnak kedves felesége is érdeklődött, ezen a szűkre szabott helyen nem igen jut tér. Majd talán jobb időkben. Érdeklődőknek kertészeti kérdésekben továbbra is szívesen állok rendelkezésére. (válasz-bélyeg) Tés, Veszprém m. „.. .. „ ,. 1 Görög Ernő. Né^er mesék. Afrika legmagasabb hegysége, a Kilimandzsáró mellől valók e mesék. Az ott lakó néger törzsek, névszerint vapárok különösen kedvelik az állatmesét. Ránk nézve azért érdekesek és értékesek az ilyenek olvasása, mert ezekből megismerjük ez egyszerű népek életviszonyait, gondolkodás módját s hogy mi foglalkoztatja képzelő tehetségüket; az ilyen mesék valóságos néprajzi adatok, melyek hozzátartoznak a nép teljes megismeréséhez. Lássunk belőlük két jellemző mesét. I. A majom és a teknösbéka. A majom és a teknősbéka barátságot kötöttek. A majom azonban nem vette komolyan a dolgot, csak komázni akart a teknősbékával. »Qyerre ki holnap hozzám az erdőbe mondotta neki — ünnepi lakomával fogok neked kedveskedni.« A teknősbéka el is ment s meg is találta a majmot az erdőben, amint az fáról- fára ugrált s gyümölcsöt nyalakodott. Amint meglátta a teknősbékát, mihamar lenn termet a fárról s igy szólt hozzá: »Fogódzkodj meg erősen a farkamba, majd én fölhúzlak a fára s ott már meg van számunkra terítve az asztal.« A teknősbéka erősen megmarkolta a majom farkát, mire az elkezdett vele mászni fölfelé. Félúton azomban hirtelen nagy erővel megrántotta a farkát, úgy hogy kicsúszott a teknősbéka markából s hanyat- homlok lezuhaut a bokrokba. »Eredj csak szépen haza — mondotta neki a majom — hisz nem tudsz te mászni.« — Bántotta a dolog a teknősbékát s bosszút forralt a majom ellen. Másnap ő hívta meg a majmot ünnepi lakomára. Ez ugrándozva sietett hozzá s a teknősbéka illedelmesen köszöntötte az érkezőt. »De ugyan mi van veled — szólt a majomhoz — hisz arcod egész fekete ?! Menj először s mosakodj meg.« A majom ábrázatán levő szőrözetre gondolt, mely azomban már a természettől fogva fekete Erre elment a majom a patakba s mosakodott, mosakodott, még a teknősbéka cselédsége is segített neki s erősen sikálták arcát homokkal és kávásokkal, úgy hogy már vérezni kezdett. De mit sem használt! »No jó, hagyd el már szólt neki a teknősbéka — ahogy te nekem, úgy én neked, ily piszkos alakokkal nem érintkezem. Vége barátságunknak!» II. Az oroszlán és a harkály. Volt egyszer egy oroszlán, meg egy harkály, egymás mellett pihentek ! a sivatagban s azon vitatkoztak, melyikük tud erősebb hangot kiadni. »Rajtam ugyan nem teszel túl, szólt az oroszlán, mert ha én ordítani kezdek, azt még a hegy tetején is meghallják a vapárok,« »Hát csak rajta, szólt a harkály, majd meglátjuk.« Erre elbömbölte magát az oroszlán, - amennyire csak a torkán kifért. Másnap reggel elküldöttek egy követet a hegyekbe, hogy kérdezze meg a vapá- roktól, hallották-e az oroszlánt bömbölni.« Nem — mondották — nem hallottuk.» «Nos kicsikém — szólt az oroszlán — most ereszd meg te a hangodat.» A harkály elkezdte hivogatását : »Di-di-di-di !« Meghallotta ezt ahegyen túl egy harkály s rögtön felelt is rá : »Di-di di-di!« Meghallotta egy harmadik is, az is felelt rá, egy negyedik is és igy tovább egész a vapárok banána ligeteiig. És midőn másnap reggel a vitatkozók elküldték követüket az emberekhez, ezek azt felelték néki: »Igen, hallottuk a harkály hangját egész idáig.« Erre az oroszlán megszégyenülve elódalgott E. J. A haza védelmében elhaltak hagyatéki eljárásáról. A hazáért hősi halált halt polgártársaink hátrahagyott vagyonára nézve, általánosságban is, különösen azonban az elhalt hozzátartozóinak szempontjából, fontos kérdés az. hogy az ilyen hagyatéki ügyek kellő gyorsasággal megindíthatok és rendezhetők legyenek. Úgy hiszem, hogy olvasóközönségünk szívesen fogja fogadni, ha ezen újszerű kérdéssel megismertetjük. A hagyatéki ügyek elintézése, tudvalévőén, a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. Ide tartozik tehát a hősi halált halt egyének hagyatéki ügyeinek elintézése is. A hagyatéki eljárás általános szabályai szerint, annak megindítását az illetékes kir. járásbíróság rendeli el. Az u. n. halálesetfelvételi iv kiállítása azon körjegyzőnek feladata, akinek körjegyzőségéhez az elhaltnak utolsó rendes lakhelye volt. A rendes viszonyok között a halottkém bejelenti az elhalálozás megtörténtét a körjegyzőnek, ki azután 8 napon belül, minden bírósági előzetes rendelkezés várása nélkül, kiállítja a halálesetfelvételi ivet, mely az elhaltnak személyi, vagyoni viszonyait, valamint a hátramaradt hozzátartozók neveit feltüntető hivatalos okmány. Minthogy a hősihalált haltak elhunyta a fenti módon nem igazolható, a vonatkozó igazságügyminiszteri rendelet más, uj módokat ir elő az elhalálozás igazolására. A legáltalánosabb, és mindenesetre
