Harangszó, 1916
1916-11-26 / 37. szám
1916. november 26. fán, Nagyvázsonyban és még a nagy Muraközben, mely Nagykanizsához olyan közel fekszik: Beliczán, Perlakon, Stridón, Szerdahelyen, Nedőczén, Turnissán, Szobitinszcén, Szenicen, Szentgyörgyön, Szent-Mihályon, Vini- czén, Szent-Mártonban, Szent-Márián, Szent-Vidon, Kotorban stb. Kiskomárom hamarosan ref. püspöki székhellyé lett és főiskolát is állított. Ide Kiskomáromba 1634. jun. 7-re kanizsai Pálffy János kiskomá- romi ref. lelkész és dunántúli ref. püspök egyházkerületi zsinatot (gyűlést) hivott egybe, melyen megjelent a galsai ág. hitv. ev. lelkész is, meg a somogyszentmiklősi evang. lelkész is. Majd 1636-ban ismét egyházkerületi zsinat volt Kiskomáromban, hol megjelent 19 somogyi ref. lelkész és a marcali evang. lelkész is, akit a jelenlévők áttérésre akartak bírni, de semmi eredménye sem lett nem helyeselhető törekvésüknek. Somogvármegyében egész sora a váraknak, az erősségeknek állott a török ellenében, mint Szigetvár, Barcs, Babócsa, Berzencze, Csurgó, Zákány és Légrád, mely utóbbi csak később lett Zalamegyéhez csatolva. Mind ezekben a végvárakban létezik evang. gyülekezet is. És sajátságos gunyja a sorsnak, hogy mig a Nagykanizsán aluli részekre a török világ igája nehezedett. 1566, illetve 1608 óta, az evangélikus ügy kevésbé szenvedett. De mikor Nagykanizsa 1690-ben a török járom alól felszabadittatott, itt az alsó részeken is megkezdődött a protestánsok üldözése. — Kolonus Leopold olyan rendeletet küld a vármegyébe, hogy Somogyból, mint a töröktől visszahódított területről a protestántismus kiirtassék. Az 1717-ik év táján ki is tört az üldözés vihara, mely legtöbb gyülekezetünket elseperte, úgy annyira, hogy azok közül alig 10 tudott az 1784 ik évben megjelent József-féle türelmi rendelet védelme alatt uj életre kelni. (Folytatjuk.) Lábaink szövétneke. Mert az Úr a mi biránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ö tart meg minket! Ezs. 33, 22. Mond néki Jézus: Mivelhogy láttál engemet, Tamás, hiszesz; boldogok, a kik nem láttak és hisznek. Ján. 20, 29. Mert a kürtölöknek és éneklőknek tisztök vala egyenlöképen zengeni az HARANQSZO. Úrnak dicséretére és tiszteletére. És mikor megy felszóval énekelnének kürtökkel, cimbalmokkal és mindenféle zengő szerszámokkal, dicsérvén az Urat, hogy ő igen jó, örökkévaló az ö irgalmassága: akkor a ház, az Urnák háza megtelék köddel. Annyira, hogy meg sem állhatták a papok az ö szolgálatukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Urnák házát. 2. Krón. 5, 13, 14. Mert tetszett az Atyának, hogy ö benne lakozzék az egész teljesség, és ö általa békitsen ki magával, békességet szerezvén, az ö keresztfán kiöntött vére által; ö általa, mindent, a mi van, akár a földön, akár a mennyekben. Koloss. 1, 19-20. És lön, mikor Mózes felemelé az ö kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leeresztő kezét, Amálek győz vala! 2. Mózes. 17, 11. Azért ö általa vigyünk az Istennek mindenkor dicséret áldozatát, azaz, nevét magasztaló ajkak gyümölcsét. Zsid. lev. 13, 15. Hallgass örömet és vigasságét velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat az én vétkeimtől és töröld el minden álnokságomat. Tiszta szivet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket ujitsd meg bennem. Ne vess el engem a te orcád elöl és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem. Add meg nékem a te szabadosodnak örömét és engedelmesség leikével támogass engem. 51 zsolt. 10-14. Karácsonyi üzenet. Még egy hét és csöndes figyelmeztetéssel ránk köszönt advent szent ünnepe. A lélek előkészületének sejtelmes időszaka. Ez évben sok szomorúságot, tenger bánatot talál. Gyászosnak indul karácsony szent öröme! És mégis úgy érezzük, hogy éppen ez a mostani ádventi időszak figyelmeztet arra a nagy igazságra, hogy minden szomorúság nem kétségbe- esésré, hanem kötelesség megismerésre tanit. Nekünk is meg kell találnunk a mi mostani, háborus-ádventi kötelességeinket. Nem beszélünk ez alkalommal arról, hogy saját lelkűnkkel szemben minő kötelességeink vannak, hanem rámutatunk embertársainkkal, különösen pedig harcoló kato293 náinkkal szemben fennálló kötelességeinkre. Már most gondoskodjunk arról, hogy a karácsonyi szent ünnep ne találja őket vigasztalás nélkül. Küldjük el a lövészárokba, kórházakba azt az igazi vigasztalást, mely nem az emberek szavával, hanem Isten örökkévaló evangéliomával akar uj lelket önteni a megfáradott emberekbe. Hadd hangozzék ott is a karácsonyi történet, hadd zendüljön az ünnepi ének. Ezt a magasztos feladatot szolgálja az az ünnepi füzetünk, mit ez alkalommal kibocsátottunk. A füzet oly olcsó, hogy azt mindenki könyen megszerezheti s egy borítékban elküldheti harctéren vagy kórházban levő szeretteinek. Újabban a következő megrendelésekről számolunk be : Saját rendelkezésre: Ev. lelkészi hivatal Győr 200 özv. Rácz Mátyásné Sárvár 100, Biszkup Béla ev. leik. Magyargurab 100, Zatkalik Károly ev. leik. Bánk 50, Kovács Dénesné Mihályi 5 péld. Szabad rendelkezésre: Felső leányisk. belniissiói egyesülete Kőszeg 50, Kovács Dénesné Mihályi 10 példány. Pénzadomány: Özv. Balog Sándorné Meszlen 10 K, id Györgyi Sándorné Meszlen 10 K, ifj. Györgyi Sándorné Meszlen 5 K, özv. Bakó Í ózsefné-Pórládony 3-70 K, Matis Annus leled 2 K, Béres Anna Pórládony 1 K, Fiedler Lajosné Pórládony 1 K. Tábori posta. Édes fiam, amint ma az újságok híreit olvastam, hirtelen előkerestem egy régirégi leveledet, melyben harctéri élelmezésiekről mondasz el egyet-mást. Azt Írtad, hogy mindenetek megvan, ha meglehet. Ha azonban nem lehet? Bizony megeszitek a nyers sárgarépát s nagy keletje van a káposztának. Van olyan eset is, mikor elfogy körülöttetek a szántóföld, beléveszitek magatokat földbe ásott fedezékeitekbe s egy helyhez kötött mozdulatlansággal éldegéltek hétről-hétre. Ha azután az ellenség ágyu-tüze elárasztja a hozzátok vezető utat, akkor amúgy igazában megtanuljátok a kapkodást. Szomorú és egyszerű alkalom juttatja mind ezt eszembe. Olvasom, hogy leszállítják az egy emberre eső liszt mennyiséget. És hallom, hogy jajgatnak a kislelküek és mennyire siránkoznak azok, kik az evésen túl magasabb dolgot nem igen ismernek. Röviden felelhetünk ezeknek. Rátok mutatunk, édes fiam, s azt mondjuk:
