Harangszó, 1916
1916-05-28 / 11. szám
84. HARANGSZÓ. 1916. május 28. az ö dicsőségét, minden nemzet között, az ö csodadolgait; Mert nagy az Úr és igen dicséretes, tiszteletre méltó minden Isten felett. Mert a nemzeteknek minden Istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott. Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ö szent helyén. Adjatok az Urnák népeknek nemzetségei: adjatok az Urnák dicsőséget és tisztességet. 96. zsolt, 1—7. Ezeket pedig mikor hallotta volna egy azok közül, a kik ö vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az a ki ejéndik kenyeret az Isten országában. Lukács ev. 14, 15. A kender. Mossó : „Térjünk vissza a természetes élethez.* Rousseau. E cim alatt nem valami szép elbeszélést, nem is valami szakszerű értekezést óhajtanék a mi kedves „Harangszónk“ érdemes olvasóival közölni, mert azokhoz nekem tehetségem, ismereteim nincsenek, hanem csak némi reminiscenciákat, régi emlékezéseket, melyek már csaknem félszázad előtt a kenderre vonatkozólag Ielkembe vésődtek s abban kitörölhetetlenül mind e mai napig megmaradtak és megmaradnak mind halálomig. A fönti szép szavakat pedig azért vettem a nagy bölcsész-költőtől jeligéül, mert szerény nézetem szerint az élet természetes vonatkozású tényezőinek alig lehet fontosabb vonatkozású része, mint a kender, annak termelése, sokféle, mondhatnám száz féle produkciója. Alig vétettünk anyagi érdekeink ellen többet, nagyobbat, mint midőn már több mint háromtized évek óta — a kendertermeléssel s annak további megmunkálásával nagyrészben, legtöbben felhagytunk. Ezt érezzük most e szörnyű háborús világban családi, társadalmi és nemzeti életünk körül. Felhagytunk pedig a kendertermeléssel azon félszeg okoskodással, hogy a gyárak készítményei azt sokkal olcsóbban és szebben pótolják; szebben, olcsóbban, de kérdem : mennyi ideig tartónak ? míg a gyári készítmény alig pár évig, addig a házi vászon 50, sőt több esztendőkig is eltartott s eltart. Hol van itt a kettőnek egyenértéke ? Hogy pedig a szépség versenyén melyik fél lenne a nyertes, azt az érdemes olvasó bölcs belátására és Ízlésére bízom, de majd későbbi, következő számú fejtegetéseimben — természetesen, ha a nagytiszteletü szerkesztő úr kedves lapjában helyet enged — a házi vászon előnyére bebizonyítani is igyekezem. Mind ezek után pedig hangsúlyozva ismételem : Térjünk vissza a természetes élethez! vagy legalább a kendertermeléshez s annak házilag való feldolgozásához. Ez lenne a leghasznosabb oly sokszor, oly sokfelől sürgetett háziipar. Most pedig kezdem a föntebb Ígért emlékezéseimet, melyeket a régi időben nyertem s melyek talán alkalmasak lesznek az olvasók közül egyiket-másikat arra bírni, hogy ha talán abban hagyta a kendertermelést, megkezdje és azután szorgalmasan folytassa azt. Aki ezt miveli, jól teszi, igen nagy hasznot szerez vele magának, családjának, talán még unokáinak is. Vannak emlékezéseim a többek között a kendermagvetésről. Az én áldott emlékű jó édes apámnak — ki földmives volt — a szomszéd községben lakott egy urodalmi erdész jó barátja, ki igy május hó dereka táján mindig átlátogatott hozzá s szívélyes köszöntések után igy szólt: „Barátom, közeledik Orbán napja, ha a felséges Úr Isten egy szép meleg esőt ád, adjon is, azonnal jöjjön és elvessük a kendermagot,“ Tehát az Orbán nap körüli idő a kendermagvetásnek ideje, kivált ha arra a talaj jól előkészítve van és az időjárás alkalmas. Hajdan várta, kérte is ezt a jóságos Égtől az egész falu népe, készült a nagy munkára, mint valamely boldog, örvendetes ünnepre. Ha az Isten a várva-várt, kérve-kért alkalmatosságot megadta, akkor egy szép reggelen felkerekedett az egész falu népe, a ház gazdájától, asszonyától mind a gyermekseregig. A gazda ekéjével mégegyszer megforgatta a már előzőleg kétizben, késő ősszel és kora tavasszal megszántott földet. Ezután a gondos gazdaasszony által egész éven át összegyűjtött baromfitrágya lett a földre elszórva, hogy mi célból, talán nem kell mondani, fogasboronával belekeverve, igy jött a tulajdonképeni magvetés, melyet tüskeborona takart az áldott jó földbe. A bőkészletü magból még jutott is maradt is, jutott télen az olajütőbe és az éhező kis madaraknak, a vetés után pedig maradt az apró baromfiaknak, melyet azok oly igen szeretnek s attól gyorsan és szépen nevelkednek. A vetés megvan, a magvető várja a meleget a világosság Atyjától, kéri az esőt attól, ki azt adja mind az igazaknak, mind a hamisaknak földjére. De hol van ma a mag a magvetéshez? Bizony oly ritka az, mint a fehér holló, olyan drága mint a sáfrány. Talán egy keveset szerezhetnénk már az idényre, én is úgy tettem, rakjuk azt krumpli kukorica földek körül fészkekbe, jövőre már lesz annyi magunk, hogy vethessünk. Most pedig első emlékeimet a kenderről bezárom azon Ígérettel, hogy ha az Isten megtart, segít s kedves szerkesztő úr megengedi:, érdemes olvasóit elkalauzolom lélekben a kender vonatkozásával Vas- Veszprém- Zala- és Somogymegyéken keresztül. Isten segítsen, hogy visszatérjünk a természetes élethez. Uzsali. A kötelesség* útja. Elbeszélés. Irta : Kapi Béla. Negyedik fejezet. Kísértés. Folyt. 11. Abban állapodtak meg, hogy másnap a déli vonattal utazik. Csinálnak egy jó estét, nem baj, ha mindjárt görbe este lesz is belőle. Egy kissé még húzódozott. Úgy intézkedett, hogy holnap már tanit. Az éjféli vonattal éppen jókor érkezik haza. Futó mosolygás röppen át arcán. — Tudod az egyik tanítványom Nyiresvölgyről velem akar hazagyalogolni. Mindennap egyedül teszi meg a hosszú utat, hát most boldogan várja, hogy tanítójával mehessen. Mikor befut a vonat, már ott áll az apjával a sinpár mellett. Mégis csak ma kellene elindulni. — Kár volna, hiszen az esti együtt- lét ér legtöbbet 1 Ki tudja: mikor jövünk megint össze? — veti közbe a jogász. Kissé gondolkodik, azután bizonytalan hangon kérdezi: — hát a kötelesség ? Érzi, hogy tartozik saját magának ezzel a kérdéssel. Csorbát szenvedne a becsülete, ha a délutáni történtek után, se szó, se beszéd, egyszerűen az első biztatásra maradna. Mikor barátja nem felel azonnal, megismétli a kérdést: — hát a kötelesség ?... — A te eseted mégis más, mint az enyém. Én igazán nem mulaszthatom el a jegyzőkönyv felvételére kijelölt órát, de te minden nehézség
