Harangszó, 1916
1916-03-19 / 1. szám
1916. március 19. HARANGSZŐ. 5. szolgál a helyes, egészséges, uj é'et- erőt adó életmód: a kielégítő, a kellőképen tápláló s a szervezetet nem rontó, nem gyengítő étel és ital; a megfelelő mozgás és munka; az uj erőt nyújtó alvás és pihenés, a derült hangulat és lelki nyugalom; a napsütötte tiszta levegő. A jó Isten úgy alkotta meg testszervezetünket, hogy az rendes körülmények között megbirkózik a fertőzés veszedelmével, a levegőbe,--ételbe, italba s innen a testbe került rendes mennyiségű bacillusokkal a szervezet könnyen végez. Azokat külső segítség nélkül is elpusztítja. De ha a betegség ártalmas csirái nagyobb mennyiségben támadják meg testünk erejét, akkor, ha idejekorán nem megyünk a szervezet segítségére: az szomorú áldozata lesz hanyagságunknak vagy tudatlanságunknak. A segítséget megadja a jó levegőről való állandó gondoskodás: a tiszta, napos szabad levegőn való tartózkodás, a lakásban a gyakori szellőztetés és a napsugár bebocsátása. A bacillus ott szaporodik el és életünket ott fenyegeti veszedelem, ahol a levegő tisztátalan és ahol azt a nap áldott sugara át nem járja. Miért mondjuk mindezt épen most el? A világháború alkalmából. A háború veszedelmei közé tartoznak a betegségek is. És ezek között első helyen áll a tüdővész. Báró Korányi Sándor egyetemi tanár e tételről febr. 17-én nagyérdekü és tanulságos előadást tartott tanítványainak. Kijelentette, hogy a harctérről visszatért 100 gü- mőkóros rokkant közül 70" 1 magyar (jeléül annak, hogy a magyar mindig elől harcol I) s a harctérről visszatérő beteg katonáknak több mint fele a fertőzés veszedelmével fenyegeti családját és környezetét! Tegyünk meg tehát mindent, hogy a háború pusztításait ne tetézze a tüdőbetegség pusztítása. Tábori posta. Édes fiam, megjött rózsaszínű kártyád s örömmel olvasta apraja és nagyja, hogy mindeddig jól vagy s elkerült halál, sebesülés, betegség. Te is Írtad, mi meg külön is elmondtuk, közben még a kezünket is összekulcsoltuk : Istentől van ez a nagy kegyelem, legyen áldott érte az ő dicsőséges neve. Ha nem irod is, kiértjük szavadból, milyen sokat szenvedtek a fagyasztó hidegben. Halotti takaróként aláhullott az ezüst csillogásu hó, de nem rátok, fiam, hanem csak a téli álmát szunnyadó földre. Innen-onnan megindulnak a nagy hegyekről a szélesen hömpölygő hóvizek s a fekete felhő esőt hullat lövészárokba, vigyázó helyekre. Uj formában a régi szenvedés. Marad a test fáradalma, izmok fájása, lábak feltörése, szenvedés, veszedelem, halálfélelem. El ne felejtsd, hogy csak akkor viselheted el mindezt, ha magad erején túl Isten erejét is érzed. Nem elég, ha kibírod, hittel kell hordoznod. Istenhez kell jutnod. Bízzál jó mennyei Atyádban s rágondolj, hogy megpróbáltatással is javadat munkálja. Imádkozzál mindennap. Ez legyen erőd. Ne erőszakold Istenre, amit szeretnél, ne gondold, hogy csak akkor van Isten, ha minden kedvedre történik. Inkább keresd az ő akaratát s nyugodjál meg abban. Ha nehéz is, javadra van. Ha halált hoz, akkor is életet ad. Magunkról mit Írjak ? Dolgozunk, rád gondolunk és imádkozunk. Isten áldjon és őrizzen édes fiam! Szeretettel ölel édesapád. Lábaink szövétneke. És adtam beszédemet a te szádba és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket és megalapítsam a földet és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te! Ezsaiás könyve, 51, 16. Új eget pedig és új földet várunk az ö ígérete szerint, melyekben lakozik az igazság. Péter II. lev., 3, 13. A mit nékem ád az én Atyám, én hozzám jö, és azt, a ki én hozzám jő, semmiképen nem vetem ki. János ev. 6, 37. Az Úr kegyelme öröktöl fogva való és örökkévaló az öt fölökön és az ö igazsága a fiáknak fiain. Azokon, a kik megtartják az ö szövetségét és megemlékeznek az ö parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. Zsolt, könyve, 103, 17—18. Közel van, a ki engemet megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám! íme, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engemet? íme, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emésztim őket. Ezsaiás könyve, 50, 8. 9. Krisztusban vagyon szabadságunk és bizodalommal való menetelünk az ö benne való hit által. Efézusi lev. 3, 12. Uj világban régi szív. Elszoruló lélekkel gondolunk Amerikába szakadt magyar testvéreinkre. Úgy élnek abban a „semlegesnek* nevezett, de valójában ellenséges érzésű nagy világrészben, mint egy ha- ^lmas börtönben, melynek lakatja a végtelen óceán. Milyen szívesen kitörnének ebből a börtönből 1 Milyen fájdalommal járnak-kelnek azokban a városokban, melyek munició-gyártó gépek zakatolásától hangosak. Hiszen tudják, hogy a vonatok és hajók ellenséges országokba szállítják a lö- vegeket, fegyvereket s mindez az ő testvéreik életére tör. Hiába! nem jöhetnek haza. Nem teljesíthetik ide haza kötelességüket. De azért a mesz- sze távolban, uj világban is régi szív dobog keblükben. Mikor összejönnek, hazájuk sorsáról beszélnek. Amit szájuktól elvonnak, nehéz, verejtékes munkájuk kenyérjutalmát, azt is haza küldik, a háború özvegyei és árvái javára. Ez a régi szív, a magyar szív! így éreztek és igy cselekedtek az Amerikába szakadt csikvándi hívek (Győr-megye), kik Horváth Béla lelkészükhöz a következő szép sorokat intézték: Kedves Tisztelendő Url Tisztelettel értesítem, hogy ezen levelemmel egyidejűleg 941 koronát küldünk — South Bethlehem- ben tartózkodó csikvándi lakosok — becses címére. A körülmények nem engedik, hogy mindenfelől ostromolt szeretett hazánk védelme- zésére siessünk, pedig szívesen feláldoznánk érette mi is életünket és vérünket; azért, hogy hazánk megmentéséhez valamivel mégis mi is hozzájáruljunk, elhatároztuk, hogy mindannyian adunk valamit a községünkben esetleg rokkanttá vált testvéreink és az árván maradt gyermekek segélyezésére. Nagyon kérjük, fogadja el adakozásunk eredményét, a nevére küldött 941 koronát s ossza ki azt legjobb belátása szerint a szegényebb sorsuak közöth Szives fáradozását előre is megköszönve, fogadja kedves tisztelendő ur őszinte tiszteletünket. Levélíró Pektor Károly.
