Harangszó, 1916
1916-12-10 / 39. szám
310 tosan szóló 3 harangot szerzett, tornyába villanyvilágítással ellátott torony órát állított. Nagy jövő vár e vasúti gócponton, nagy forgalommal biró városban levő gyülekezetünkre, Légrád vára minden időben nevezetes véghelye volt Magyarországnak. A régi város és vár nagyobb lendületet vett a Zrínyiek korában. Vitéz katonái gyakran arattak diadalt a magyarnak ellenségei felett. Légrád- ban is korán létesült evangélikus egyházközség. Lelkésze 1620-ban Serény György volt. A gyülekezet tagjai, kik a szinmagyarságból kerültek ki, nemcsak buzgó evangélikusok, de vitéz katonák is voltak. Róluk mondá-gróf Zrínyi Miklós a költő és hadvezér, az 1659-ik évi országgyűlésen a szép dicséretet: »Tudjátok meg Uraim, hogy igaz pápista ember vagyok, de micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, hogy például az én légrádi evangélikus vitézeimet helyeikről kiűzzem ? Bizony akiket ismerek pápista katonákat tiz törökre se mernék kimenni velők. De ha az evangélikusokkal vagyok, azok imádsága és sok éneklései között valamikor harcra megyek, nyeresség nélkül soha meg nem térek«. Légrádnak 1646-ban Semtei Benedek volt a lelkésze, ki a somogyi egyházmegyének esperese is volt. Majd 1661-ben ismét a légrádi lelkész : Deselvits István a somogyi esperes, aki különösen jeles papi ember volt, mit mutat az is, hogy az 1665-ik évben eszközölt püspökválasztás alkalmával, maga Fekete István kőszegi lelkész, kit akkor püspöknek megválasztottak, ajánlotta a püspöki tisztségre. Vésén, hol a Véssey-családnak már 1283-ban birtoka volt, éppen e nemes család buzgólkodása folytán, már korán lettek hívei az evangélikus egyháznak. Tanítója a gyülekezetnek 1750-ben Paci N. volt. — Bár az ellenreformáció szomorú napjaiban ez a gyülekezetünk is sokat szenvedett, mégis az evangéliom ereje, a hivek állhatatos kitartása és a Véssey-családnak az evangeliomi hithez való ragaszkodása és nagy áldozat- készsége fenntartá, illetve uj életre kelté a gyülekezetei. A buzgó ősapáknak méltó utóda volt a dunántúli egyházkerületnek, a közel múltban kiváló felügyelője : Vései Véssey Sándor, kit már elnöki székfoglaló beszédének hatása alatt mindenki megszeretett és aki a gyülekezetben, az esperességben és a kerületben elévülhetetlen érdemeket szerzett, a HARANGSZÓ. szivekből ki nem törölhető emléket állított magának. Az egyházilag Véséhez tartozó Nikla kisközségben lakott 1806-tól 1836-ig, saját birtokán ev. egyházunknak egyik büszkesége: Berzsenyi Dániel, a legnagyobb magyar ódaköltő, ki itt Somogyvármegyében sok megtiszteltetésben részesült. 1811-ben táblabiró lett és az ünnepi lakomán mint Somogy költőjét üdvözölték. Mikor az 1813. évi tavaszon költeményei megjelentek, Somogy lelkesedéssel üdvözlé őt. Az 1836-ban elhalt költő hamvai a niklai temetőben nyugosznak, melyek fölé Somogyvár- megye közönsége 1860-ban, nagy országos ünnepség mellett, hatalmas emlékoszlopot állított. Ennek déli részét lant disziti a költő e soraival: »A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér«. Az emlékkő leleplezésekor az ünnepi beszédet Dr. Székács József ev. püspök mondta, különösen nagy hatással, úgy hogy — mint ezt nekem egy szemtanú beszélte — az előkelő magyar közönség a könnyezésig megindult, hallván megragadó alkalmazását a költő szavainak: »Romlásnak indult hajdan erős Magyar!« A költő unokája: Berzsenyi Sándor most a somogyi esperesség felügyelője. Surdon és Nemespátróban a Nagykanizsától délre fekvő eme szomszédos két kisközségben már a reformáció hajnalán keletkeztek, — valószínűleg a Nádasdy, Batthyányi és Báthory családok által is támogatva, — evangélikus gyülekezetek, melyek a török hódoltság idején elég jól megküzdöttek a kezdet nehézségeivel, — mihez nagyban hozzájárult a híres Perlakyak négyszázados Ároni házából származott: Perlaky György surdi és Perlaky János nemespátrói lelkészeknek apostoli buzgóságu működése. — Az ellenreformáció idejében különösen Kuzmics István fejtett ki, a két gyülekezetben egyházvédő és egyházépitő munkát. Kuzmics István hivataloskodásának ideje alatt (1755 — 1779) az uj-szövetséget lefordító vend nyelvre. Surdot e megyében úgy tekintették, mint ártikuláris gyülekezetei és azért ott Kuzmics a legvészesebb időkben is végezhetett istentiszteletet Ugyanezt cselekedte Nemespátróban is, mely Surdnak (abban az időben) társgyülekezete lett. Nagy segítségére volt neki a nemespátrói tanító: Kozma Miklós, ki itt, mikor a lelkész gátolva volt, | postillákat olvasott és igy tartá fenn I 1916. december 10. a nyilvános istentiszteletet egész terjedelmében, a legnehezebb években is, a türelmi parancs megjelenéséig, úgy szólván minden megszakítás nélkül. A jövő esztendő, az 1917-ikév, a reformáció négyszázados évfördulója nevezetes lesz. Most készülünk arra, hegy méltóképpen ünnepelhessünk akkor. — A mai kornak gyermeke nézzen a múltba, a múltnak hitbuz- góságot mutató képeire, hogy igaz buzgósággal tudjon ünnepelni a jövő nagy napjaiban! Karácsonyi üzenet. Gyönyörű szép, meleg szokás, hogy karácsonykor az egymáshoz közelállók megajándékozzák egymást. Igaz és mély gondolaton nyugszik ez a szokás. Azon a napon, midőn Isten végtelen kegyelméből a legnagyobb ajándékban részesül az emberiség, kiárad szivünkből a boldogság s azt akarjuk, hogy mindenki örüljön. Az van az énekversben: az egész világ vigadjon, Istenének hálát adjon! .. De úgy magunk, valamint embertársaink érdekében gondolnunk kell arra, hogy az igazi karácsonyi ünneplésnek mindig Isten szent igéje, annak hallgatása, olvasása és lélekben forgatása adja meg tartalmát. E nélkül hiányzik a karácsonyi ünneplés igazi ihlete. Éppen azért, mióta a háború dúl, minden nagy ünnep előtt arra törekedtünk, hogy minél több Isten-igét küldjünk a táborba s a kórházakba. Most is arra kérjük olvasóinkat: ne csak apró ajándékokkal kedveskedjenek szeretteiknek, hanem küldjenek ünnepi üzenetet is, melyből nehéz küzdelmükben bátorítást és vigasztalást meríthetnek. Ezért adtuk ki ez évben is ünnepi üzenetünket, melyet olcsó ára (1 péld. 10 fillér, 50 péld. 3 kor. 70 fill, 100 péld. 7 kor.) alkalmassá tesz a tömeges terjesztésre, hogy Isten igéje mindenhova eljusson. Mostani üzenetünknek különös értéket kölcsönöz, hogy Sántha Károly költőpapunk három gyönyörű szép, a mostani alkalomra irt énekével gazdagította annak tartalmát. Bizonyára gyönyörűséggel olvassák, éneklik, imádkozzák mindenütt, a hova füzetünk eljut. Ünnepi üzenetünket melegen ajánljuk olvasóink, gyülekezeteink, nőegyleteink figyelmébe. Kiadóhivatalunkhoz újabban a következő megrendelések érkeztek:
