Harangszó, 1916
1916-12-03 / 38. szám
302 HARANQSZÓ. 1916. december 3. — No, no, hát az olasz, a francia ellen ? — Az árgyélusát, abbul is a németjét válogatnám én ki! — válaszolta keményen Kallós Pista. Vilmos császár hadseregparancsa. A német császár a következő hadseregparancsot adta ki királyunk halálakor: Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya Istennek elhatározásából csaknem 68 esztendei áldásos uralkodás és szakadatlan munka után meghalt. Őszinte gyász- szál, a legfájdalmasabb megindult- ságban állok ennek a nemeslelkü uralkodónak és hűséges szövetségesnek a ravatalánál, velünk oly szoros barátságban élő népeivel és hadseregével, amely a német csapatokkal együtt e világháborúnak sok harcterén csatázik hűséges bajtársként és győz. Velem együtt Házam, hadseregem és az egész haza osztozik ezekben az érzésekben. Istenben boldogult nagyatyámmal jó barátságban lévén, a megdicsőült nekem is kedves atyai barátom és tanácsadóm volt. A rája való emlékezés mélyen gyökerezik a mi szivünkben. Magasztos fejedelmi alakja ragyogón fog állni minden időknek történetében. Két ezredem, amellyel vezértábor- nagyi és tulajdonosi minőségben hosszú idő óta szoros összeköttetésben volt, nagy jóakaróját veszíti el a megboldogult császárral, s kegyes jóindulatának és élénk érdeklődésének számos bizonyítékát mindenkor hálásan fogjuk megőrizni. E két ezred is mélyen érzi azt a kívánságot, hogy gyászának külső jelét is viselhesse. Megparancsolom: 1 A táborban levő és a megszálló hadsereg valamennyi tisztje, amennyire a jelenlegi körülmények megengedik, 14 napig gyászt viseljen. 2. Nagy főhadiszállásomon, a Ferenc császár nevét viselő 2. számú testőrgránátosezredemnél és a Ferenc József, Ausztria császárja és Magyar- ország' királya nevét viselő huszárezredemnél (16-ik számú schlezwig- holsteini ezred) három hétig tart a gyász. 3. » E gyásznak három első napján: a) Az összes katonai szolgálati épületeken félárbócra kell ereszteni a lobogót, b) a csapatoknál tűzi riasztón és a riadón kívül semmiféle hangot se adjanak hangszerek. 4. A gyászszertartáson az előbb említett két ezred és a 2-ik számú vesztfáliai huszárezred küldöttsége, — tábori ruhában és világos köpenyben — a következő mértékben vegyen részt: A Ferenc császár nevét viselő 2-ik számú testőrgránátos- ezred pótzászlóaljának egy törzstisztje, egy kapitánya, főhadnagya és hadnagya, a két lovasezrednek pedig egy törzstisztje, egy kapitánya, főhadnagya és hadnagya. Nagy főhadiszállás, 1916 november 22. Vilmos. IV. Károly király szózata. Házammal és hű Népeimmel együtt mély megindulással megrendülve állok ama nemes uralkodó ravatalánál, aki közel hetven éven át viselte gondját a Monarchia sorsának. A Mindenható kegyelme kora ifjúságában hivta a trónra Öt és erőt adott Neki, hogy késő, agg koráig, súlyos emberi szenvedéstől meg nem ingatva és meg nem törve, kizárólag uralkodói tiszte és népeinek forró szeretet által eléje szabott kötelességeinek szentelje Magát. Az ő becsületessége, belátása és atyai gondoskodása alkotta meg a békés együttélés és szabad fejlődés állandó alapjait. Súlyos zavarok és veszélyek között, jó és rossz időkön át, Ó vezette Ausztria-Magyarorszá- got a béke hosszú, áldásos idején keresztül a hatalomnak arra a magas polcára, amelyen ma hű szövetségesekkel karöltve állja a harcot mindenfelől törő ellenséggel szemben. Az ő müvét kell folytatnom és befejeznem. Viharos időben lépek őseimnek fenkölt Elődöm által teljes fényében reámhagyott tisztes trónjára. A cél még nincsen elérve, nem tört meg ellenségeinknek az a balhiedelme, hogy támadásaik folytatásával legyőzhetik, sőt szétrombolják a Monarchiát. Egynek érzem magam Népeimmel abban a hajthatatlan elhatározásban, hogy végigküzdjem a harcot olyan béke kiküzdéséig, amely biztosítja a Monarchia fennállását és zavartalan továbbfejlődés szilárd alapjait. Büszke bizalommal számitok rá, hogy hős véderőm Népeim áldozatkész hazaszeretetére támaszkodva, hű fegyverbarátságban a szövetséges haderőkkel Isten segítségével vissza fogja verni az ellenség támadásait és a győzelmes befejezéshez juttatja a háborút. Éppen olyan megingathat- lanul bizom abban, hogy Monarchiám, amelynek hatalma a benne egyesült két államnak régi törvényekben megirt, harcban és veszélyben újra megpecsételt, elválaszthatatlan sorsközösségében rejlik, be és kifelé megedzve és megerősödve fog ebből a háborúból kikerülni és bizom abban is, hogy az összetartozandóság tudatától és mély hazaszeretettől áthatva, a külellenség leverésében az áldozatkész elszántsággal egyesült Népeim együtt fognak működni a békés erőpótlás és megújhodás munkájában is, hogy a belső virágzás, fejlődés és megerősítés korszakát biztosítsák a Monarchia két állama és a hozzájuk csatolt tartományok: Bosznia- és Hercegovina számára, Amidőn az Ég kegyelmét és áldását kérném Magamra, Házamra és szeretett Népeimre a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az Őseim által reámhagyott örökségnek hű sáfárja leszek. Mindent még akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai: újból megkívánom Népeimnek szérezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hű szövetségeseinknek létérdeke és ellenségeink daca megengedi. Népeimnek igazságos, szeretetteljes fejedelme akarok lenni: az alkotmányt és a törvényt tiszteletben kívánom tartani. Gondosan fogok őrködni a jogegyenlőség felett, állandó törekvésemet Népeim erkölcsi és szellemi javának előmozditására, a szabadság és a jogrend oltalmára, s arra irányítom, hogy a társadalom összes tagjai számára becsületes munkáik gyümölcsét biztosítsam Elődömtől örökölt drága örökségem : Korona és Nép kölcsönös ragaszkodása és bizalma és magasztos, de súlyos uralkodói hivatásom kötéljsségének teljesítésére, ebből meritek erőt. Ausztria- Magyarország elpusztithatlan életerejében vetett hittel, Népeim iránt érzett mélységes szeretettől áthatva állítom
