Harangszó, 1916
1916-11-12 / 35. szám
1916. november Í2. HARANQSZÓ. 279 208.680 elesett, megsebesült vagy eltűnt katonáról szól. Az elpusztult tisztek száma a kimutatás szerint 6992. Nem csoda, ha — mint a lapok írják, — a román királynak sirógör- csei vannak, a királyné pedig, mint kóbor lélek járkál nyugtalanul ide-oda. Az elmúlt hét elején az ellenség elvesztette az Orsóvá közelében levő magaslatokat. Azonkívül tért vesztett a Vöröstoronytól délre, Kampolugtól északra és Predeáltól délre. Mackensen seregei tovább üldözték a futó románokat és oroszokat. Megcsappant úgy a románok, mint az oroszok támadó ereje. Ellenállásra is alig van bátorságuk. Lassanként kiszorulnak hadállásaikból, vonulnak visszafelé, foglyokat és jelentékeny hadizsákmányt hagyva hátra mindennap. A hét végén uj orosz csapatok érkeztek Dobrudzsába a románok segítségére, akik erre igyekeztek visszafoglalni az elvesztett erdélyi területeket. De vereség érte őket mindenütt, a mi csapataink sikerrel haladnak a vöröstoronyi szorostól és Predeáltól délre. Már behatoltak román földre is s ott 350 uj fogoly került kezükre. Az olaszok ellen. A nyolcadik isonzói csata október 9-től 14-ig tartott. Az eredménytelen harc után az olaszok hosszabb szünetet tartottak, Hosszú pihenés után okt. 31-én belekaptak a kilencedik isonzói támadásba, de minden siker nélkül. Az uj offenziva nagy erővel Az egyház köréből. Kitüntetés. A király Scholtz Ödön ág- falvai lelkésznek, a soproni felső evang. egyházmegye esperesének a Ferencz József rendet adományozta. A király kegye érdemes egyházi és közéleti munkálkodást koronázott meg s igy mindenfelé jőszinte örömöt keltett. Alapítvány. Özv. dr. Mendelénvi Jánosné megboldogult férje, dr. Mendelényi János volt sárvári egyházközségi felügyelő emlékének megörökitése céljából a sárvári egyházban 500 kor. alapítványt tett, a melynek kamata évenként az iskolai vizsga napján szegény iskolás gyermekeknek jutalmazására fordítandó. A kegyelem Istene áldja meg a nemes jóltevőt és buzdítson másokat is jócselekvésre. Reformáció ünnepély. A kismartoni cs és kir. katonai főreáliskolában október 30-án kedves házi ünnepély folyt le. Krón indult meg Görctől délre. Célja volt a Wippach-völgytől keletre emelkedő magaslatok elfoglalása és a Karszt- fensik visszahóditása. Az olasz gyalogság többszörös tömegrohammal próbált szerencsét, de a mieink mindannyiszor visszaverték. Ezer olasz katona fogságba került. Az elkesere- redett harcot másnap is folytatta az ellénség, nem törődve óriási veszteségével, de mindenütt visszaverték. Két küzdelemben különösen kitüntette magát a gyulai második népfölkelő ezred és a dalmáta 23. landwehr ezred. Kudarc érte az ellenséget a Karszt-íensikon Lokvica vidékén is. A kilencedik isonzói offenziva Itáliának 2200 foglyába, sok-sok halottjába került. Egyetlen, elég szegényes sikere Lokvica elfoglalása. Az oroszok ellen. Az oroszok Volhiniában Puszto- mitynál és Szelvovnál támadtak rengeteg tömeggel, de itt is, ott is visszaverték őket. Támadásaik céltévesztettek voltak, mert velük semmit sem segítettek a románokon. Nem boldogult az ellenség Beresz- teck mellett sem. A Narajovka keleti partján pedig a törökök verték meg őket és elfoglalták állásaikat. Néhány nappal később kétszer is megpróbálták az elvesztett állások visszahódi- tását, de hiában volt minden erőlködésük. Az oroszok, felhasználva a rendelkezésükre álló három dunai átjárót, friss erőkkel megjelentek a dobrudFerenc lelkész ünnepi beszéde után Binder Hermann III. éves növendék lendületes szavakban emlékezett meg a már majdnem 400 éves reformációi munkáról, majd pedig a harctéren elhunyt ev. hősöknek szentelt szép szavakat. Utána Nagy István II. éves növendék „Szeresd az Istent“ cimü költeményt szavalta el meglepő hatással. Duóiméi Ferenc ii. éves növendék régi egyházi énekeket adott elő ügyes technikával az istentisztelet után pedig az összes növendékek úrvacsorához járultak. Nagy adomány. Özv. dr. Králik Lajosné a pozsonyi ev. egyház árvaháza javára 10,000 koronás alapítványt tett. A nemes tett önmagában hordja legigazabb jutalmát! Csite Károly uj könyve. Uj könyvet Írtam. Háborús vonatkozu, vallásos irányú uj történetek sorakoznak a könyvemben, melyek alkalmas szórakoztató, lelket nemesitő olvasmányul szolgálnak úgy a felnőtt népnek, mint a gyermekeknek. A könyv zsai harctéren anélkül, hogy a románokon segíthetett volna. Támadó erejük megcsappant s tömegeik any- nyira elhasználódtak, hogy védekezésre is alig maradt ellenálló képességük. A franciák és angolok ellen. A németek itt-ott tért vesztettek, de egyébütt véresen visszavertek minden támadást. A német hadállások néhány kilométerrel hátrább kerültek s a franciák visszaszerezték Douaumontot, de oly nagy áron, hogy azzal alig fognak dicsekedni. El is lanyhult csakhamar a Somme- vidéki harc. Vauxt a németek kiürítették, mert oktalanságnak tartották a szétlőtt falak megtartását, de a franciák mindeddig nem vették birtokba. Egyéb hírek. Lublin és Varsó főkormányzóságok katonai kormányzói november ötödikén proklamálták az önálló lengyel királyságot. Lengyelország tehát többé nem fog Oroszországhoz tartozni, hanem független királyság lesz Németország, Magyarország és Ausztria oltalma alatt. Lengyelország, mint szövetségesünk, hézagát tölti be annak a földrajzi behorpadásnak, amit a kettős monarchia és Németország területe alkot Orosz-Lengyelország felé. A lengyel királyság proklamá- lása szükségessé teszi Qalicia viszonyainak uj rendezését s a lengyelkirálysághoz való alkalmazását. ára 2 korona lesz, de csak az esetben adhatom ki, ha legalább is lesz annyi előfizetésre jelentkező hűséges olvasóin, a mennyinek efőfizetése fedezi a drága nyomtatási költséget. Tehát aki megóhajtja a könyvemet szerezni, szíveskedjék előzőleg egy levelezőlapon értesíteni. Sivár, szomorúsággal teljes most a magyar nép élete, legyen tehát szabad hinnem, hogy a „Harangszó“ olvasói, akik szeretettel olvassák munkáimat és megtehetik, nem vonják meg nagyrabecsült előfizetésüket annak a munkájától, aki hűségesen igyekezett eddig és a jövőben is igyekezni fog egy kis lelki táplálékkal szolgálni nékik és egy kis vigaszt, vidámságot is igyekszik tölteni a szomorúsággal telt poharukba. Ennek reménjrében maradtam Körmend (Vas megye) 1916 norember hóban, kiváló tisztelettel: Csite Károly.
