Harangszó, 1916

1916-11-05 / 34. szám

1916. november 5. A világháború eseményei. Az antant- hatalmak, úgy látszik, a züllés útjára kerültek. Románia szomorú sorsa megzavarta a sokat emlegetett bajtársi hűséget, a hírhedt antantbeli fegyverbarátságot. Legfel­tűnőbb Oroszország tartózkodó ma­gaviseleté. Amit tesz, immel-ámmal teszi; ahol nincs nagyobb baj, nem tesz semmit. Úgy látszik, Oroszor­szág teljes visszavonulásra készülő­dik. Megsokalta az oktalan ember­áldozatot, ereje pusztulófélben van, maga számára már ki nem vívhat semmit, mit eméssze magát másokért? De úgy látszik, ilyen formán gondol­kodnak a többi hatalmak is. Kime­rültek mindannyian. Ha Anglia nem biztatgatná őket, már rég letettek volna a fegyvert. Mi megnyugvással szemlélhetjük az ellenségeink körében mutatkozó kimerültséget s ellentétes áramlatot. A mi közös ügyünket Hindenburg vaskeze dirigálja. Mi nyugodtan te­kinthetünk a jövőbe. Ránk nézve az nem lehet rossz. Románia végveszedelme. i Végveszedelem fenyegeti Romániát. A Dobrudzsában megvert oláh csa­patok eszeveszett futással menekülnek I hazafelé Oláhországba. Vitéz csapa­taink ide is követik őket, végpusztu­lással fenyegetik egész hadseregüket, országukat. Mackensen- a dobrudzsai arcvona­lon október 20-án lépett fel támadó­HARANOSZÓ. lag. Tuzla és Topraisar között visz- szavetette az ellenség balszárnyát s ezzel tarthatatlanná tette a Kobadi- nura támaszkodó centrumnak tartását. Megingott az ellenség egész arcvo­nala s hanyatt-homlok rohant a Csernavoda-konstanzai vonal felé. Másnap Konstanza, a román király­ság legfontosabb kikötőváros^, a ten­gerre vivő vasút végállomása, a mi­eink kezébe került. A megvert oláh sereg eszeveszetten futott vissza felé hazájába. Predeálnál Mackensen vi­tézei hatod'élszáz futó oláhot elfogtak hat tiszttel együtt s alig győzték összeszedni a sok elhagyott hadiszert. Ennyire juttatta az együgyuen ravasz Bratianu nyolc heti háborúskodás után Oláhországot. Mackensen Konstanzánál nem állt meg, hanem folytatta diadalutját a vasút mellett Csernavoda dunai állo­más felé, maga előtt hajtva a menekülő oláh-orosz sereget. Csernavoda csak­hamar elesett. Álnok ellenségünk méltó büntetésképpen kénytelen volt átengedni legfontosabb erősségét s kikötőjét. Csernavoda elfoglalásával elvesztette egyetlen használható dunai átjáróját, mely biztosította a dobrud­zsai orosz-román sereg összekötte­tését Románia belsejével. Csernavoda elfoglalását a német jelentés joggal nevezi »fontos eredménynek«, mig az antant lapok a kétségbeesés hangján szólnak róla s Mackensen diadalmas előrehaladásáról. Sürgetik a nagyobb orosz segítséget és árulással gyanú­sítják a cárt. 271. Az oroszok harca. Az oroszok most már csak hellyel- közzel avatkoznak bele a véres küz­delmekbe. Az oláhok kétségbeejtő állapota őket nem igen érdekli. Vol- hiniában, Galíciában és a Kárpátok­ban nem támadnak. Bukovinában az offenziva a mi kezünkbe ment át. Lucktól nyugatra egy napon meg­mozdultak, de visszavertük őket. Okt. 27-én a mi csapataink Dornavatrától keletre mintegy négy kilométer széles­ségben benyomultak az oroszok ál­lásaiba és több orosz kézben levő magaslatot rohammal elfoglaltak. Harc a franciák és angolok ellen. A franciák és angolok bámulatos szívóssággal támadnak, a németek még bámulatosabb erővel és kitar­tással védekeznek napokon, heteken, hónapokon át. Miután a Somme-vi- déki harcok mindeddig semmi ered­ménnyel nem jártak, nagy erővel, tűzzel újra megindultak a verduni támadások. A Maas jobb partján, Douaumont erősség körül a franciák némi sikerrel harcoltak, az erősséget, mely már oly gyakran cserélt gaz­dát, visszafoglalták. Azonban a siker rövid ideig tartott. Már olyan a hely­zet, mint előbb volt. Harc az olaszok ellen. Az olaszok a tenger melléken, a Wippach völgyében és a Comen-fen- sikon erős tüzelést kezdtek, de na­gyobb harcba nem bocsátkoztak.­Az egyház köréből. A dunántúli püspökválasztás. Mint L már jeleztük október 27-én bontotta fel a I bizottság a dunántúli evangélikus gyüleke­zetek, tanintézetek püspökválasztó szava­zatait dr. Berzsenyi Jenő egyházkerületi felügyelő, főrendiházi tag elnöklése alatt. A beadott 350 szavazat közül 5 szavazatot a bizottság formai okokból érvénytelenitett. A szavazatok közül 238-at Kapi Béla kör­mendi lelkész, 39-et Pálmai Lajos győri j lelkész, 34-et Scholtz Ödön ágfalvai espe- ! rés, 16-ot Bognár Endre egyházkerületi fő­jegyző, lovászpatonai lelkész, 10-et Madár Mátyás felpéczi lelkész, 6-ot Payr Sándor soproni theol. akad. tanár kapott. Tehát , az egyházker. gyülekezetei és tanintézetei 133 szótöbbséggel Kapi Béla körmendi lelkészt, lapunk szerkesztőjét választották meg a dunántúli evangélikus egyházkerület püspökévé, isten áldása kisérje a megvá­lasztott uj püspök felelősségteljes nehéz munkáját! Adomány. Id. Baranyai Jánosné a ho- mokbödögei egyházközségnek végrendele- tileg 400 koronát hagyományozott. A ne- meslelkü hagyományozó emléke legyen áldott. Várpalota. A reformáció 400 éves jubi­leumának emlékére építendő „Szeretetház- ra“ a várpalotai evang. gyülekezetben is megtörtént a gyűjtés, mely 610 koronát eredményezett a nemes célú intézmény támogatására. A gyűjtő iv első rovatában Purgly Pál gyülekezeti felügyelő irta be nevét 100 koronás adományával s ugyanő gyűjtött még Siófokon 70 koronát. Fehér­várcsurgó leánygyülekezet 104 koronát gyűjtött az anyagyülekezet pedig 2 szór­vánnyal együtt 342 koronát. Isten áldása nyugodjék az adakozókon és a gyűjtőkön. Itthonról. A lóheremag zár alá vétele. A hiva­talos lap rendeletet közöl, a melynek értel­mében a lóheremag-készleteket zár alá veszik s a lefoglalt készletnek maximális árért való rekvirálását a földmivelésügyi miniszter el is rendelheti. Termelők a le­foglalt készletből más termelőknek közve- tetlenül egy-egy métermázsát meg nem haladó készletet a január 8-ikán megsza­bott árért eladhatnak, vagyis a nagy aran­kamentes nyers lóheremagot 320, a nagy- arankás tisztítható nyers lóheremagot 285, a tisztithatatlant 255, az arankamentesként hivatalosan ólomzároltat 445, a tisztított, de nem teljesen arankamentes lóheremagot 415 koronáért. Kigyuladt eldugott búza. Csurogon Dolovácz Ádám gazda udvarán tűz kelet­kezett, a mely elhamvasztotta szalmáját, szénáját és az egyik félszerben lévő poly-

Next

/
Oldalképek
Tartalom