Harangszó, 1916
1916-04-09 / 4. szám
HARANGSZÖ. 1916. április 9. 28. — Valami különös, aggasztó előérzetem van, magam sem tudom miért, de úgy érzem, hogy számomra nem jelent jót ez a meghívás. Az anyja elcsöndesíti. — Ugyan mitől félnél ? Csak nem vagy babonás? Meg azután, lásd, valamit kell már tenni. így nem marad hatsz. így se bírjuk a kis fizetésből a lakást, kosztot, orvosságot, patikát. .. Hónap elején is azt monndta a mészáros... Csendesen hallgatja a beszédet. Közben úgy érzi, hogy nincs habozni valója, a kötelesség egészen világos. — Igen anyám, el kell mennem !.. A levél elkészül. Az apját estefelé nagyon előveszi a láz, vérpiros az arca s furcsa kihagyásokkal ver a szíve, de azért elolvassa. Közben helyeselgetve bólintgat. — Nagyon jól van I.. Nagyon jó, csak vidd hamar a postára. Egy óra hosszat csavarog a sötét, nép- telen utcákon. Lemegy a folyó partra, nekitámaszkodik a hid korlátjának. Alatta zúgva rohan a haragos hullám, s fekete habot túr a hid kőlábánál. Valami fehérséget sodor magával, nem látja, papiros-e, avagy deszkadarab, hirtelen megforgatja, azután beleviszi a sötét éjszakába. Utána néz hosszan, mereven: talán az én életem volt 1.. Mikor a posta épület elé ér, éppen akkor fordítják rá a kulcsot. Hála Isten, gondolja magában. Apja már türelmetlenül várja. Hol az órát nézi, hol az ajtót. Még a zár nyelve se csattant, már is megkérdezi: — feladtad?.. Már ajkán lebeg a szó, hogy megmondja az igazat. De azután apjára esik tekintete, arra a beesett, formájából kiment arcra, melyre piros rózsákat rajzol a sorvasztó láz keze, arra a zavaros tekintetre, mely talán már többet lát az örökkévaló világból, mint ebből a nyomorúságosból. — Feladtam, édesapám, mondja néhány pillanat múlva s elfordítja fejét. — Áldassék az Ur neve I — feleli a beteg s lehunyja szemét. Nem is ébredt fel többet. Az orvosnak igaza volt: szívgyöngeség ölte meg. Reggelre halott volt. Folytatjuk. Tábori posta. Édes fiam 1 A rendes örömhöz, melyet leveled mindenkor jelent, még valami különös, benső öröm is járult. Örülök, hogy megkaptad a könyveket s hogy csöndes napjaid szürkeségébe egy kis változatosságot visz az olvasás. A háborúval szokatlan, új veszedelmek járnak, melyekről már te is megemlékeztél egyik-másik leveledben. A lelki eldurvulás, az elkeményedés, a beszéd és gondolat tisztátlansága, a sokszori tétlenséggel és unatkozással járó veszedelem. Ezek elkerüléséhez a jó könyv jó fegyvert ad. Megtanít nemes szórakozásra, tiszta élvezetre. Megtanít, hogy pihenésünkben is dolgozhatunk és pedig a legszentebb, legkomolyabb munkát végezhetjük: építhetjük lelkünket. Pedig a lélek magasztos, hivatása örökkévaló. Minden egyéb elmarad mellőlünk. Felejtés ködébe vész mögöttünk a vagyon, hírnév, dicsőség, elmaradnak a bajtársak, kikkel nehéz zivatarok összeolvasztottak, de a lélek, önön lelkünk megmarad. A megpróbáltatás, szenvedés, nagy erőkifejtés mind alkalmas a lélek építésére. Boldog az a katona, ki a háború megpróbáltatásait erre a munkára felhasználja s lelkét ebben a nehéz időben építeni és erősíteni tudja. Családi életünk, nemzeti életünk csak akkor tisztulhat és emelkedhetik, csak akkor hozhat számunkra erősödést a jövendő, ha mi itthonlévők és ti, fiam, hazajövök, tiszta lelket és tisztult jellemet viszünk az Isten által kijelölt munkatérre. De vájjon mitől várhatjuk ezt a lelki és jellembeli megtisztulást ?.. Most érkeztem leveled ama mondatához, mely oly nagy örömet ébresztett bennem. Azt irod hogy minden olvasmánynak örülsz, de a legnagyobb gyönyörűséget mégis csak az a kis újszövetség szerzi neked, mit hónapokkal ezelőtt küldtem. Mindennap olvasod és mindennap jobban megszereted. Tudod miért? Mert a lelkednek szükséges, örökkévaló igazságokat nyújtja. Célt ad eléd, erőt ad beléd. Ha majd mindjobban belemélyedsz az evangéliumokba, tapasztalni fogod, hogy ennél is többet ad: életpéldát ad. A Krisztus életpéldáját. Sokszor rágondolok: mennyivel erőteljesebben hordanák az emberek a megpróbáltatást, a gyászt, a sokféle lemondást, áldozatot, nehéz kötelesség teljesítést, ha Krisztust követnék s vele vándorolva, vele együtt élnének ! ? Próbáld meg magadon. És amit jónak találtál, ne rejtsd el önzőn mások elől. Vezesd el bajtársaidat is a Krisztushoz, add kezükbe az újszövetséget. így épül háborúban a lélek s minden borzalmasság dacára így alakul ki az Isten gyermekének boldogsága. Az asztal végén most tanulják a gyerekek a bibliai mondatot: „mit használ valakinek, ha mind e világot megnyeri is, az ő lelkében pedig kárt szenved.“ Ugyanezt az igazságot kiáltja felénk a Krisztus most, csakhogy más formában: „mit félsz, bár mindenedet, életedet, vagyonodat elveszted is, ha lelkedet megnyerted!“ Ez a búcsuzásom. Isten áldjon meg édes fiam, hogy akárhol járj, akármi történjék veled, lelkedet meg- őrizhesd Isten kegyelméből 1 Szerető édesapád. Lábaink szövétneke. Mikor te közötted jövendömondó, vagy álomlátó támad és hivatkozik neked jelre és csodára, ha meglészen is a jegy vagy a csuda, melyet megmondott néked, ezt mondván: Kövessünk idegen isteneket, kiket te nem ismertél, és tiszteljük azokat: Ne engedj e féle jövendömondó beszédének vagy álomlátónak: mert a ti Uratok Isteniek kisért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é a ti Uratokat Istenteket teljes szivetekből, és teljes lelketekböl. Csak a ti Uratokat Istenteket kövessétek és ötét féljétek, és az ö parancsolatait őrizzétek, és az ö szavának engedjetek, ötét tiszteljétek, és ö hozzá ragaszkodjatok. Mózes V. könyve. 13, 1—4 A ti lábaitokat a békesség Evan- gyéliumának készületeivel megsaruz- zátok. Efezusi lev. 6, 15. Amit nékem ád az ón Atyám, én hozzám jő, és azt, aki én hozzám jö, semmiképen nem vetem ki. János ev. 6, 37. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zárattatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát és királyaik is hevítetnek. Ézsaiás könyve. 60, 11. És azért az új Testamentomnak közbenjárója, hogy meghalván azoknak a bűnöknek váltságáért, melyek voltak az első Testamentom alatt, a hivatalosak az örökkévaló örökségnek ígéretét vennék. Zsid. lev. 9, 15. Mert én tudom, hogy az én megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll. Jób könyve. 19, 25. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére ‘
